DIÁKSAROK - GIMNÁZIUM

A csíksomlyói Szűzanya csodája

Az osztályommal 2017. május végén, június elején Erdélyben kirándultunk. Otthon felejtettem a pénztárcámat, így sehol sem tudtam vásárolni. Szerencsére a nagymamám is abban az időben vett részt egy, a nagykanizsai felsővárosi templom által szervezett zarándoklaton szintén Erdélyben. Egy teljesen biztos közös programunk volt: a csíksomlyói búcsú. Ők három nappal később indultak, így megkértem, hozza el nekem a tárcámat.

A búcsú napján reggel óta hívogattam, de nem vette fel a telefont. Végül megérkeztünk a helyszínre. Hatalmas tömeg volt, többszázezer ember. Mindenhol mamát kerestem, esélytelenül. A szentmise után újra hívogattam, sőt megszereztem az őket kísérő plébános (Imre atya) telefonszámát is, azonban ő sem volt elérhető. Végső próbálkozásként bemondattam a nevét az oltárnál a mikrofonba. Megint semmi. Öt percig vártam hiába.

Visszamentem az osztályomhoz, ahol Rezsek Mária tanárnő azt tanácsolta, hogy menjek le a kegytemplomba, mondjak el egy imát – mert ott mindig történnek csodák –, amíg az osztály másfél órán át a vásárban nézelődik. Lefelé menet még egyszer bemondattam mamát az oltárnál. A kegytemplomban fél órát imádkoztam, de a maradék időt is ott töltöttem. Vártam a csodát, mikor jelenik meg mama. Persze megint nem volt sehol se. Gondoltam magamban: ez a Csíksomlyó csak turistalátványosság, a Szűzanya már rég elment.

Este Tusnádfürdőn egy panziónál vacsoráztunk, onnan a szállásra gyalog mentünk, mert a nagy buszunk csak a panziónál tudott leparkolni. A nehéz csomagjainkat elvittea kisbuszunk. Néhány csomag nem fért már be, többek között az enyém se, így ottmaradtam a következő fordulóig két osztálytársammal a parkolóban. Egyszer csak érkezett egy magyar rendszámú turistabusz. Ahogy közelebb ért, megláttam rajta a Letenye feliratot. A leszállóktól megkérdeztem, honnan jöttek. „Nagykanizsáról” – válaszolták. Nemsokára megláttam mamát leszállni a buszról. Odaszaladtam és átöleltem. Hihetetlen volt. Kiderült, pont ott szálltak meg aznap, ahol mi vacsoráztunk. Jót beszélgettünk, majd átadta a pénztárcámat.

Ez a találkozás olyan – emberi szemmel nézve – véletleneken alapult, hogy én csodának könyveltem el. A poén az volt, hogy ez után egyszer sem volt lehetőség vásárolni.

Stejer Immánuel 11. a


Brazil dzsúdzsucu

Mi is ez valójában?

A brazil dzsúdzsucu a japán dzsúdóból a Gracie család által kialakított olyan földharc-, vagyis birkózórendszer, amelynek célja az ellenfél mihamarabbi legyőzése, feladásra kényszerítése fojtással vagy ízületi feszítéssel. Ütni, rúgni nem lehet, csak dobni és birkózni.

Története röviden annyi, hogy egy dzsúdómester (Maeda) kiment Brazíliába oktatni. Az ő tanítványa volt Carlos Gracie, aki tovább adta tudását a testvéreinek és a gyerekeinek (Helio Graciének is, akit szintén a brazil dzsúdzsucu megalkotójának tekintenek). Mivel a Gracie fiúk nem voltak se erősek, se nagydarabok, igyekeztek egy olyan rendszert létrehozni, melynek segítségével egy gyengébb ember is felülkerekedhet a nála nagyobbakon.

Mint sok más küzdősportban, illetve harcművészetben, itt is vannak övfokozatok: fehér, kék, lila, barna, fekete. 16 éves kor alatt pedig a gyermekövek vannak. Meghatározott övvizsga nincs; ha a mester úgy látja, akkor „előlépteti” a tanulót. Tehát tulajdonképpen minden egyes tatamin (páston) töltött perc a „vizsga” része.

Ha valaki nemcsak hobbiszinten szeretné csinálni, hanem szívesen kipróbálná magát a versenyzésben is, csak ajánlani tudom. Sohasem késő elkezdeni, hiszen a versenyen a nevezés életkor, súly, illetve övszín szerint van. Általában két fő versenyszám van, a gi és a nogi. A gi-s versenyszámban mindkét fél nadrágot és kabátot visel (mint a dzsúdóban), míg a nogiben a versenyzők kompressziós (testhez simuló ruha) öltözékben vannak. Szerintem egyaránt fontos mindkettőt gyakorolni (bár a gi-t jobban szeretem).

Írásomat a mesterem, Molnár Gábor szavaival fejezném be:

,,A dzsúdzsucu gyakorlása élményszintű, nem erőlködést igényel, hanem lelkesedést, vidámságot, lendületet. Nemessé tesz. Egy mély szerelem egy életen át, egy csoda. Bizonyára nem való mindenkinek. Ha te úgy érzed, velünk akarsz lebegni ebben az élményben, legyél lelkes, lendületes, vidám, amikor megérzed a tatamit a talpad alatt – mert akkor te az emberiség különleges kivételezettje vagy, a harcos kaszt képviselője, a világ védelmezője, fizikai, szellemi és lelki síkon is. Ajándék, kiváltság, vállalás és felelősség egyben, játék és élet-halál útja egyaránt!"

Mindenkit szeretnék arra bátorítani, hogy nyugodtan próbálja ki magát, nem fogja megbánni!

 

Hetyésy Dávid 11. a

Kosárlabda

Kilencéves koromban kezdtem el kosarazni, azóta űzöm ezt a sportot. Vegyes csapatban kezdtem a Rozgonyi általános iskolában. Azóta átkerültem a Kanizsai Kosárlabda Klubhoz, röviden KKK-hoz. Nagyon szeretem a sportot, heti három edzést tartanak az edzők felváltva.

Én heti kettő-háromra megyek. Sajnálatos módon egy hete lesérültem, és így nem tudok edzésre járni. Sportos családból származom, ezért nem is volt kérdés, hogy a kosárlabdát választom a sportomnak. Édesapám és édesanyám is kosarazott, ezért mindig vonzódtam a sporthoz. A csapatunk elég jó helyezéseket ér el, ezért megmarad az érdeklődésem a kosárlabda iránt. A legjobb helyezésünk az országos 3. hely volt, ahol ott is voltam, és hozzájárultam a győzelemhez. Rádöbbentem, hogy milyen jó is egy közösséghez tartozni, ami nem a megszokott osztályközösség. Az utánpótlási létrákat végigjárva idén már a nagycsapatban játszom, megyei szinten. Ez azt jelenti, hogy felnőtt játékosok ellen is játszhatok, akár az edzőm ellen is. Nagyon sokat jelent nekem ez a sport. Az életem egy részét képezi. Az amerikai meccseket mindig nézem, ha van időm. Amíg bírom, addig fogom űzni ezt a sportot.

Idén sokat szeretnék teljesíteni mint csapattag. Nagyok az elvárások, és meg akarok nekik felelni. A csapat egy összetartó társaság, nem csak csapattagok vagyunk, hanem közeli barátok is. Mindig számíthatok rájuk, ha kell. A célom az, hogy egy nagyobb csapatban játszhassak egyszer. Zalaegerszeg a kedvenc magyar csapatom. Azt szeretném elérni, hogy oda eljussak, és ott játszhassak abban a csapatban.

Szányi Dániel 11. a

Vezetőként az adventi lelkinapon

December egyik szombatján az iskolánkba járó felsős diákok számára a jubileumi év alkalmából lelkinapot szervezett Böszörményi és Bende tanár úr, valamint Csicsek Gabriella tanárnő. Az eseményen az idén bérmálkozó diákok is részt vettek, és a kicsiknek tartottak foglalkozásokat.

Borival és Dáviddal én is egy kiscsoportot vezettem. Mi a felső tagozat legfiatalabbjait, azaz az ötödikes tanulókat foglalkoztattuk. Ez elég érdekes feladat volt a számomra, mivel az én egyik testvérem is pont egyidős velük. Ebből adódóan egy kis könnyebbség volt számomra, hogy tudtam, miként lehet velük könnyen összebarátkozni.

A tanáraink által tőlünk elvárt feladatot érzésem szerint jól tudtuk teljesíteni, mivel a fegyelmezésre nem kellett túl sok időt szánni. Azt hiszem, a feladatsor lekötötte a gyerekek figyelmét, mert a téma és annak tálalása pont az ő koruknak megfelelő volt. Ezért nem is kellett a feladatokat túl sokáig magyarázni nekik.

Számomra nagyon érdekes volt osztálytársaim tanúságtétele, mert ez által olyan értékes dolgokat tudtam meg róluk, amit eddig nem is hangoztattak az osztályunkban.

Összességében igen kellemes emlékként maradt meg bennem ez a délelőtt, és egyáltalán nem bántam meg, hogy részt vettem rajta.

Gelencsér Bálint 11. a

Gyalogtúra a Bakonyban

Tavaly nyáron porva-cseszneki túrán vettünk részt. Vonattal mentünk, és mivel egy elég eldugott helyen van, ezért négyszer kellett átszállnunk. Összesen 6 órát utaztunk. Kívülről nagyon takaros házban volt a szállás. Belülről nem volt annyira szép, de tökéletes volt alvásra.

Első nap nem mentünk messze, csak a környéket barangoltuk körbe. Második nap reggel egy kisebb csoporttal elmentünk vonattal a legközelebbi településre bevásárolni. Megvettünk mindent a háromnapos túrára. Mivel ritkán jár a vonat, gyalog indultunk vissza a kísérő tanárnő szerint három kilométeres útra. Megfáradva értük el a második falut, ahol láttunk egy táblát, amire az volt írva, hogy még 5 kilométer. Amikor fáradtan hazaértünk, akkor indult a másik csapat túrázni.

 

Mi öten nem tartottunk velük, maradtunk, hogy tüzet rakjunk az esti sütögetéshez. Legalább másfél órát próbálkoztunk sikertelenül, ezért feladtuk. A megoldás az lett, hogy a szobánkban volt egy kályha, amire alufóliából formált tepsit tettünk, és azon sütöttünk.

Amikor este megérkeztek a többiek, akkor derült ki, hogy a szomszédoknak maradt parazsuk, így a vacsorakérdés megoldódott. A lányok megkértek minket, hogy nekik is gyújtsunk be a kályhába. Az egyik osztálytársunk megtette, és egy tuskót tett a kályha tetejére száradni. Fél óra múlva a lányok ijedten jöttek, hogy a szobájuk tele van füsttel a kályhán felejtett tuskó miatt.

Az utolsó napot egy vasárnapi misével kezdtük. Ez után összepakoltunk, kitakarítottuk a házat, rendet raktunk magunk után, és elindultunk hazafelé. Délután ötre megfáradtan, de lelkileg felfrissülve és kellemes élményekkel gazdagodva érkeztünk haza Nagykanizsára.

Szányi Dániel 11. a

Krakkói Piarista Ifjúsági Találkozó 2016

Október 13-án hajnalban vette kezdetét az utunk a nagykanizsai Piarista Iskolától a krakkói Piarista Ifjúsági Találkozóra (SMP 2016). Egy 63 fős busszal indultunk, melyre útközben szálltak fel a gödi, budapesti, váci és mosonmagyaróvári piarista diákok. A szegedi és a kecskeméti tanulók külön busszal utaztak. Késő délután elértük úti célunkat, Krakkót. Egy rövid eligazítás után kezdetét vette a megnyitó ceremónia. Később a lengyelek, csehek és magyarok összegyűltek a tornateremben, ahol szentségimádáson vettünk részt.

A következő nap Anna Golędzinowska elmesélte hihetetlen élettörténetét, majd csoportokat alkottunk, és átbeszéltük az imént hallottakat, illetve személyes kérdéseket is megvitattunk. Délután pedig Krakkó látványosságait néztük meg. Ezt egy mise követte, majd az énekekkel és gyónással tarkított éjszakai szentségimádás zárta a napunkat.

Szombaton a Kalwaria Zebrzydowska nevű Mária-kegyhelyen végigjártuk a keresztutat. Az állomásokon rendkívül elgondolkodtató szövegeket hallhattunk. Úton a szállásunk felé megálltunk a Szent II. János Pál Pápa Központban és az Isteni Irgalmasság Bazilikában is. Este pedig egy zenés mulatságon vettünk részt, ahol a diákok és a tanárok egyaránt táncoltak. Az utolsó szentségimádás egy gyönyörű és számomra igazán felemelő élmény volt.

Vasárnap a találkozót egy szentmise zárta a krakkói piarista templomban.

Ez a négy nap felejthetetlen marad számomra. Köszönöm a tanáraimnak, hogy elvittek minket, és a tolmácsoknak, akik igyekeztek mindent lefordítani, illetve köszönöm azoknak is, akik (a korlátozott létszám miatt) lemondtak erről az útról, hogy mi ott lehessünk!

Remélem, jövőre is találkozunk!

Hetyésy Dávid 11. a

Ahogy megéltük a "Zrínyi-hetet" a zadariakkal

Andrasek Matyi (10b) Ezt a hetet már nagyon vártam, mert újra szerettem volna látni a Horvátországban élő barátaimat. Vasárnap érkeztek meg. Én sajnos nem tudtam ott lenni és fogadni őket. Csak pozitív élményeim voltak erről a hétről. Jól éreztem magam egész végig.

Somogyi Dániel (9b) Nagyon tetszettek a programok, és örültem, hogy volt időm a horvát diákokkal ismerkedni, beszélgetni. Nagyon tetszett az egész hét. Jó lenne megismételni.

Horváth Ádám (9b) Sokat fejleszthettem az angol tudásomat és a horvátot egyaránt,  azok mellett, hogy egy nagyon jó hetet zárhattunk a zadari testvériskolánk diákjaival.

Orbán Dorka (10b) Én csak három napot tudtam a zadariakkal lenni, de nagyon élveztem ezt a rövid időt is. Nagyon jó volt, remélem szeptemberben is lesz egy ugyanilyen horvát-hét.

Klepács Eszter (11a) Fantasztikus volt, rengeteg élménnyel gazdagodott mind a két csapat!

 

HÉTFŐ

Első nap ’ismerkedős’ nap volt. Játszottunk pár játékot, amiben mindenki megtanulta mindenki nevét. Nagyon aranyosan próbálkoztunk. Utána elmentünk a könyvtárba, ahol körbevezettek minket, aztán megnéztünk egy gólyalábas bemutatót. Mi is kipróbáltuk és rendeztünk egy gyors versenyt. Voltunk még a Netta Pannoniánál, ahol megtekintettünk egy kiállítást a kanizsai vár (és város) történetéről. Majd visszagyalogolva a suliba megcsináltuk az aznapi panno-t (kiállításanyagot). (Orbán Dorka)

Hétfőn a nevek kapcsán találtak ki számunkra különböző játékokat. Én könnyebb helyzetben voltam, mint a többiek, mivel én már ismertem néhány zadari diákot. Az első nap még nem igazán tudtam beszélgetni velük, mert nagyon zárkózottak voltak. A gólyalábazásnál volt egy verseny, amit természetesen a magyarok nyertek. A kommunikáció még ott sem volt valami élénk. De estefelé megnyíltak, és végre oldottabb lett a hangulat.  (Andrasek Matyi)

 

KEDD

Kedden már (kommunikációs szempontból) jobban indult a nap. Ott már én nyitottam a zadari barátaink irányába, a beszéd során mindenki próbálta a legjobbat kihozni a horvát tudásából, de ha nem sikerült teljesen megértenünk egymást, akkor az angol volt segítségünkre. Beleznán a Zrínyi-emlékszobát tekintettük meg, majd Őrtilostól gyalog mentünk a Zrínyi-Újvárhoz.  Este a foci nagyon tetszett: Gergő és én beálltunk a horvát csapathoz, mivel nem volt meg a létszám és 4:3-ra megvertük a magyar csapatot. Este ezt megünnepeltük. (Andrasek Matyi)

Beleznán kezdődött a napunk, ahol a régi iskola termében kialakított Zrínyi kiállítást tekintettük meg elsőnek, majd lehetőségünk volt megtekintetni az egykori iskola termeit, illetve szertárait és minden egyebet is.

A nap egy túrával folytatódott a Mura partvidékén elterülő erdős részen. Itt olyan 4,5 km-t tehettünk meg gyalog az erdőben, gazban, de ezt is nagyon élveztük, mert közben jól el tudtunk beszélgetni a horvátokkal, és mindemellett együtt szenvedtük végig az egészet. Ott megtekintettünk egy emlékművet, ami végül is egy kis fal volt. Mikor visszaértünk a kisbuszokhoz, és mindenki elfoglalva a helyét elindultunk az ebéd helyszínére. Miután megebédeltünk és visszaindultunk a sulihoz volt körülbelül 2 óránk, amit beszélgetéssel, illetve városnézéssel tölthettünk a többiekkel. Majd egy közös fagyizás is befért még. (Somogyi Dániel)

A 2. nap ’sportos’ nap volt. Beleznán elmentünk a régi iskolába és megnéztünk egy kiállítást Zrínyi Miklósról. Utána elsétáltunk az erdőn keresztül a Zrínyi-Újvárhoz. A Joy’s étteremben ebédeltünk, majd volt egy közös fagyizás Kanizsán. Este fiú és lány foci is volt, ami még jobban összehozta a csapatot. Fizikailag fárasztó nap volt. (Orbán Dorka)

 

SZERDA

Szerdán Budapestre utaztunk. Én Lukaval voltam párban. (Még hétfőn dőlt el, melyik magyarnak melyik horvát diák lesz a párja egy játék során, amelyben képet kellett mindenkinek húzni a másik csapatból.) Ezt azt jelentette, hogy mellette kellett ülnöm a buszon Pestre. Ott különféle nyelvtörőket tanítottunk egymásnak, amiket az utunk végén el kellett mondani mikrofonba a többieknek. Ez nagyon nehezen ment. A Budapesti kirándulás nagyon hasznos időtöltés volt számomra. Sok érdekességgel és szép látványossággal találkozhattunk ott. A visszautunk sokkal gördülékenyebben ment, mivel már a barátságok is kialakultak. Estére már mindenki nagyon elfáradt, de azért egy focimeccset még lejátszottunk a fiúkkal. (Andrasek Matyi)

Nagyon tetszett a Budapesti nap! Nem tudtunk sok helyre elmenni egy nap alatt, de ahova eljutottunk, az nagyon jó volt. Sok érdekességet/történelmi emléket meg tudtunk mutatni a horvátoknak Magyarországról. A többi nap is jól meg lett szervezve, bár egy-két programot átszerveztem volna könnyedebbre. Tudom-tudom, ez lehetetlen mivel kötelező volt ebben a programban maradni. Ügyes volt a szervezés. Nekem nagyon tetszett. (Horváth Ádám)

Szerdán Budapestre mentünk. A buszon mindenki a párjával ült, azaz egy horvát egy magyar. Sokat beszélgettünk, nevettünk. Elmentünk a Szent István Bazilikába, Mátyás-

templomba majd a pesti Piarista iskolában ettünk. Ezután körbevezettek minket a Parlamentben, majd elmentünk a WestEnd-be vásárolni. A hazafelé úton nagyon jól éreztük magunkat, mindenki fáradt volt, amikor visszaértünk Kanizsára. (Orbán Dorka)

 

CSÜTÖRTÖK

Csütörtökön Szigetvárra kirándultunk. A buszon már nem volt muszáj a párunk mellett ülnünk, de azért én vele utaztam, mert jóba lettünk. A Szigetvári Várban Zrínyi korabeli fegyverekkel ismerkedhettünk meg. Nekem nagyon tetszett ez a bemutató. Azután megtekintettük a kiállítást és ebédeltünk. Ebéd után a várkapitány  vezetésével megismertük a város nevezetességeit és a Szent Rókus Templomot. Este ismét egy focimeccsel zártunk a napot. (Andrasek Matyi)

 

PÉNTEK

A pénteki napon ellátogattunk Zalakarosra, ahol a csapat egyik fele a Gyógyfürdőben töltötte az idejét, míg a másik csoport igazgatóatyának segített a főzésben. Tartalmas gulyáslevest készítettünk, majd dél fele megebédelt a csapat. Az ebéd után kaptunk még fél óra szabadidőt. Csapatokba álltunk és frizbiztünk, fociztunk vagy teniszeztünk. Majd segítettünk az elpakolásban és visszaindultunk Nagykanizsára, ahol részt vettünk egy Zrínyiekről szóló előadáson, amit Dr. Padányi József a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója tartott. Kutatásairól, ásatásokról és a Zrínyiek történelméről beszélt. Mikor vége lett az előadásnak bepakoltuk a játszós ruhánkat és útnak indultunk a Csónakázó-tó fele, ahol kipróbálhattuk a sárkányhajózást. Mind a horvátok, mind pedig a magyarok nagyon élvezték, hisz új dolog volt ez mindenki életében. Az egy óra leteltével visszaindultunk az iskolába, ki a kisbuszokkal, ki gyalogosan. Vacsora után az aznapi pannó felelős elkészítette a beszámolót a pénteki napról. Közbe volt egy kis Just Dance és éneklés. Mivel aznap volt egy horvát fiú születésnapja ezért kimentünk a városba és megünnepeltük. (Klepács Eszter)

Zalakaroson lehetőség volt fürdeni az élményfürdőben illetve sétálni a városban. Én a sétát választottam. Amíg mindenki fürdött, illetve sétált, az igazgató atya pár diák segítségével elkészítette az ebédünket. Gulyásleves volt. A fürdés és a séta után ebédeltünk. A kiadós ebéd után lehetett játszani a Parkerdőben. Nagyon szép volt a kilátás onnan a városra. Körülbelül 15:00-a visszaértünk az iskolába, ahol prof. Dr. Padányi József a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora tartott előadást a Zrínyi családról és a Zrínyi-Újvári kutatásairól. 17:00-ra programunk a Csónakázó tónál folytatódott. Sárkányhajózás várt minket. Nagyon fárasztó volt számomra. Kétszer is eveztem. Körülbelül 18:00-tól este 20:00-ig lehetett játszani és kártyázni a rendezvényteremben. Kiderült még az este folyamán is, hogy az egyik horvát társunk születésnapja van. Ahogy megtudtuk eszünkbe jutott, hogy jó lenne ezt megünnepelni a városban. 24:00-ra mindenki visszaért a helyére. (Andrasek Matyi)

 Nekem az nagyon tetszett,hogy Zalakarosra mentünk és volt lehetőségünk fürdeni, bár  lehetett volna ott több időnk is!, nem csak 2 óra. Persze,  ha tovább maradtunk volna, akkor nem lett volna lehetőségünk a következő programra, amire majd kicsit később szeretnék kitérni. Az ebéd, amit az igazgató atya főzött -  az finom volt, bár hiányoltam belőle a fűszereket. Én sem vagyok egy főszakács, aki jól főz, de mindenkinek van egy ízlése, amit megszokott. Ezzel nem szeretném leszólni az atya által készített ételt, csak nekem ez a véleményem. A sárkányhajózásra kitérve, (ami számomra nagyon jó program volt) nagyon jól éreztem magam és gondolom mindenki más is. Főleg a horvátok. Találkoztam egy ismerősömmel, aki elmondta, hogy mi a sárkányhajózás titka. Az estére kitérve, sajnos én nem vettem részt a közös bulin a saját hibámból és elszúrtam egy jó lehetőséget, de majd szeptemberben ezen javítok.

Végezetül csak annyit szeretnék mondani, hogy élveztem ezt a hetet és már hiányoznak a horvát ismerősök. Keveset beszéltem velük, de rájöttem, hogy nem kellene ilyen félszegnek lennem az emberekkel. Főleg, ha ismerkedni kell. (Lőczi Bence)

 

SZOMBAT

A szombatot annyira nem vártam, mivel a búcsúzkodásokat nem szeretem. Délelőtt egy misével, beszámolóinkkal és eskütétellel zártunk az egész hetet. 13:00-kor volt az elköszönés a horvát barátainktól. Nagyon rossz volt az a pillanat, de tudjuk, hogy szeptemberben újra láthatjuk egymást. (Andrasek Matyi)

Ferrero Rosher és a matematika

Karácsonyra kaptam egy egész dobozzal. Hát nem kell mondanom, hogy már csak alig-alig van benne néhány, mert nagyon nehéz neki ellenállnom. De azért mindig megkínálom az éppen idetévedőt is. Meg néha gondolkodni is szoktam.

Tegyük fel, hogy öt darab Ferrero Rocher van a dobozban. (Annál sokkal több volt, de tekintsük a jelenlegi állást. A többi hollétéről nincsenek pontos információink.) Öt darab Ferrero Rocher-d van, meg egy testvéred. Nem is feltétlenül Lauráról van szó, hanem egy  felebarátodról. Lehet, hogy afrikai, mongol, vagy amerikai, gazdag vagy szegény, nem tudjuk. Azt se, hogy életében evett-e már Ferrero Rocher-t, vagy, hogy ehet-e egyáltalán csokit.

Kibontod a dobozt. Egyedül vagy. Nincs itt, de tudod, hogy nemsokára megérkezik. És gondolkodsz:

1. Megeszem mind az ötöt. Úgysem tudja, hogy van nálam. Eltűntetem, amiről nem tud, az nem fáj. Lehet, hogy nem szereti a csokit. Lehet, hogy nem is örülne neki. Amúgy is kicsit pocakos, minek még nehezíteni a diétáját. Sőt még jót is teszek vele ezáltal, mert nem teszem próbára az akaraterejét. Na jó, nem eszem meg mind az ötöt, megeszek kettőt, a többit pedig eldugom, jó lesz az még szűkösebb időkben.

2. Egyet hagyok azért neki is. Illendőségből. Mégse járja, hogy befaljak öt bonbon-t szó nélkül. Biztos ő is szereti, meg ritkán jut ilyen édességhez. Nem kell tudnia, hogy mennyi volt eredetileg, annak is örülni fog, hogy gondoltam rá, és kapott valamit.

3. Elosztozunk rajta szépen, tudom, hogy nagyon szereti a Ferrero-t. Öt darab van, hát az sajnos páratlan, akkor nekem jut három, mert mégis én kaptam, neki kettőt adok. Mégse akarok háládatlan lenni azzal szemben aki nekem adta. Milyen dolog lenne, hogy az ő ajándékát én csak úgy továbbpasszolom. Meg különben is, én is nagyon szeretem a Ferrero Rocher-t.

4. Fifty-fifty. Tesók vagyunk, mindent felezni kell. Odaadok neki kettőt bontatlanul, a harmadiknak leharapom a felét. A mogyorót azt nem, az azért mégis kicsit gusztustalan lenne. A mogyorót megeszem szépen.

5. Csak nem fogok egy félig megrágott csokit odatenni az asztalára, legyen övé a három, és nekem jusson a kettő. Hiszen annyira imádja. Én is, de lemondok róla. Különben is nekem van még másféle csokim is. Igaz, az nem annyira finom, de azt is meg kell enni valakinek.

6. Odaadom neki a Ferrero Rocher-imat. Hát egyet azért mégis megkóstolok, olyan régen ettem már.

7. Inkább ki se bontom, mert csak elcsábulok, a végén még megenném az összeset. Legyen inkább az összes aranygolyó az övé. Sőt, nem most van a névnapja? Ú bakker, ajándéknak pont jó lesz! Hol egy szalag? Még szerencse, hogy nem én fogok tőle hízni.


Most akkor hogy is van ez?

Ja és hogy hol van ebben a matematika? A matematika mindenben ott van. Hányféleképpen lehet az 5-öt felírni két egész szám összegeként vagy két egyenlő szám összegeként?

Kanizsai Rita öregdiák (2009)

Kihívásaink „Tárháza” - avagy milyen diákszínjátszónak lenni?

Egy színész beszámolója a patrocíniumi színdarab kulisszatitkairól

November 16. hétfőtől egészen szombaton 11 óráig miénk volt a hét. Az előző vasárnap könnyedén aludtunk el, tudva, hogy másnapra nem kell mást elpakolni a táskába, mint a szövegkönyvet. Hétfőn szerény kis csapatunk Mihály Petivel kiegészülve vágott neki a jókedvű, néha döcögős útnak.

Eleinte jó bulinak tűnt, hogy nem vagyunk iskolában, nem kell tanítási órákon ülnünk, felelnünk és dolgozatot írnunk. Ezeket a szép gondolatokat azonban mindig félbeszakította Peti éles hangja, azt kiabálva: „nem érünk rá, megy az idő!” Bali Judit tanárnő tekintete szintén ezt sugallta. Minden nap nyolckor kezdtünk, és négykor végeztünk. Szegényes „díszletünkkel” próbáltunk, ami egy asztal volt székekkel és pár pohár, mert a darabban a sört nem ihattuk kézből. A HSMK-ban aztán minden a helyére került (jelmezek, kellékek), és már a szöveget is jól tudtuk. Volt, hogy egy nap csak két jeleneten dolgoztunk, volt, hogy átvettük az egészet egyben. Nagy nyomás volt rajtunk; tanárok és diáktársak állítottak meg, kérdezgetve, hol tartunk, hogy haladunk. Amikor már díszletekkel és kellékekkel próbáltunk, jobban éreztük magunkat, de az, hogy jelmezünk van, és vár ránk a díszlet, azt is jelentette, hogy közel van A nap. A próbák között volt persze szabadidőnk, amit 110 %-osan ki is használtunk.

Néha úgy nézett ki egy-egy jelenet, mint egy Jackie Chan-film vége, amikor a bakikat mutatják összevágva. Pénteken összeszedtünk minden maradék kelléket, és indultunk a HSMK-ba próbálni. Délután pedig Petivel visszavándoroltunk az iskola épületébe, és egy osztályban készültünk, elég szűkös helyen. Az utolsó jelenet után Peti elmondta, mit csinálunk jól, és min kell még csiszolni. Szombaton, míg a többiek misén voltak, még utoljára eljátszottuk magunknak a darabot. A székeken nem ült senki, mégis mindenkiben volt egy kis félelem, mert tudtuk, hogy hamarosan minden ülőhely foglalt lesz. A függöny még be volt húzva; az egyik felén mi vártunk csöndben, a másik felén pedig befelé özönlött a székeket elfoglaló hangos tömeg. A „beksztédzsben” kéz a kézben imádkoztunk, majd mindenki elfoglalta a helyét. A függönyt széthúzták. A többit már tudjátok.

A drámaszakkörösök nevében köszönöm Bali Judit tanárnőnek és Mihály Petinek az egész hetet! Azt, hogy a századik nekifutásra is elkövettük ugyanazokat a hibákat, mégsem voltak idegesek; hogy időt szántak ránk, nem is keveset; és hogy minden botlásunk után együtt keltünk fel, végül pedig megcsináltuk ezt a csodás darabot.

Óriási köszönet Gelencsér Milánnak és Vajna Ádámnak! Ők írták meg nekünk Dugonics András Tárházi, valamint Tárházi és a színészek című (befejezetlen) drámái alapján a Lányosház című darabot, sok-sok poént csempészve bele. Köszönjük azt is, hogy nem csak megírtátok, de meg is néztétek! Királyok vagytok!

Simon Kitti 10. a

Jubileumi kórustalálkozó - 2015

 

Nagyon vártuk már az idei kórustalálkozót, hiszen már többször tapasztaltuk, hogy csodálatos élmény egy ilyen esemény! Már augusztus végén egy hétvégi kórustáborral lendületet vettünk a felkészüléshez, hiszen a kórustalálkozó első napján Haydn-misét énekeltünk. Ezt a művet ünnepi szentmise keretében adtuk elő a budapesti és a mosonmagyaróvári piaristásokkal együtt. Sokunknak a darab nem volt új, hiszen énekeltük ezt már Mosonmagyaróváron és Bécsben is, viszont újra megérezhettük, milyen jó is, amikor ennyien együtt éneklünk, szívből, és hogy bizony nagyon megérte az a sok nulladik óra.

Persze nem szabad elfelejteni a szinte egész napos próbát előtte, ami alatt Melegh Béla tanárúr (a budapesti piaristák karnagya) kedves ösztönzése és megjegyzései sem maradhattak el, és kicsit összekovácsolódott a csapat. A szentmise után vacsorát kaptunk az iskolában, találkozhattunk és beszélgethettünk a régen látott ismerősökkel, barátokkal a másik iskolákból. Este egy rövid kis ki-mit-tud-ot rendeztünk, amire bárki készülhetett. Egy pesti fiú bűvészkedett – csak lestük, hogy csinálja a trükköket - , volt aki zongorázott, énekelt, gitározott – és nem akárhogy. Az előadások után a nagykanizsai horvát tamburazenekarnak köszönhetően szuper hangulat alakult ki, a Zadarból érkezett horvát kórustól csak úgy zengett az iskola rendezvényterme, persze a tánc sem maradhatott el közben. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt látni a sok nevető, vidám, táncoló embert.

Másnap reggel a külön próbák után átvonultunk a templomba, ahol 10 órakor elkezdődött a koncert. Itt énekeltek a budapestiek, a mosonmagyaróváriak kiskórusa, a zadari tesvériskolánkból érkezett kórus, és persze vendéglátóként a vegyeskarral és a Gregorian Schola-val is felléptünk. Nekem különösen tetszett, hogy a koncert rendkívül színesre sikeredett, hiszen minden kórusnak más-más karaktere volt: csak fiúk, csak lányok, vegyeskar, kisgyerekek és persze a horvátok. Ráadásul a koncert végén volt egy meglepetésszám: a zadari kórus karnagyáról kiderült, hogy operaénekes, és elénekelt nekünk egy csodaszép ráadás-dalt.

A koncert után közösen ebédeltünk, majd megkaptuk a kórustalálkozós egyenpólókat. Délután lementünk a főtérre az előbb említetet pólóban, ahol könnyedebb számokat énekeltünk. A csípős hideg ellenére fantasztikus volt, egy pillanat alatt elkezdődött a tánc az énekekre, aztán jöttek a horvát-dalmát dalok, vonatozás a téren. Csodálatos érzés volt együtt lenni sok-sok kóristával, ahogy egymást bíztattuk, tapsoltunk és énekeltünk. Ezen a napon este táncházat szerveztek nekünk. Sokat táncoltunk, beszélgettünk. Egy apróság, ami még nekem kiemelkedően szuper volt, hogy mivel az osztályunkból nagyon sok kórusos van, sokan ott voltunk, és a táncház alatt volt hogy egy körben csak mi táncoltunk. És persze az óvári barátainkról se feledkezzünk meg! Másnap a piarista kápolnában a 9-es misén énekeltek a vendégkórusok, és biztos vagyok benne, hogy hatalmas élményekkel gazdagodva indultak haza. Mosonmagyaróvári barátnőink megemlítették, hogy szívesen maradnának még pár napot!

Nagyszerű hétvége volt, tele sok-sok programmal, élménnyel! Találkozhattunk a barátokkal és ismerősökkel, sokat nevettünk, énekeltünk, táncoltunk. Megéreztük, hogy mennyire fantasztikus kórusban énekelni, együtt énekelni más kórusokkal, hogy az alkalmazkodás másokhoz sok vidámságot és nevetést rejteget! Azt hiszem, ez lesz az, amit sok-sok év múlva is mosolyogva fogunk emlegetni! Köszönjük Cili néninek azt a sok-sok szeretetet, odaadást, amit a próbák és a hétvége alatt kaptunk, a szervezést, a vendégkórusoknak a lelkesedését, vidámságát! Alig várjuk már a következőt!

Paulik Flóra 11a

Zadarban jártunk

Szeptember elején Zadar városába utaztunk. 15 tanuló vett részt a cserediák programban. Nagy örömmel és lelkesedéssel fogadtak minket testvériskolánk diákjai, akik közül sok embert már ismertünk is a júniusi programhét által.

A horvát tanárok és diákok érdekesebbnél érdekesebb programokkal készültek egész hétre. Nagyon örültünk, hogy nem volt túl sűrű a napirend, minden napra hagytak nekünk időt hogy elmehessünk a városba, vagy a barátainkkal beszélgessünk.  Egyik nap áthajóztunk Ugljan szigetére, Preko-ba. Ez a sziget legnépesebb városa, gyönyörű tengerparttal és kis utcákkal. Itt ellátogattunk egy épületbe, ahol régen olíva olajat gyártottak és meg is hallgathattunk erről egy előadást. Helyi emberek beszéltek nekünk a „szigeti életről” mely számomra nagyon érdekes volt. Később kis motorcsónakon szállítottak át minket a helyi halászok a parttól csak 80 méterre fekvő kis szigetre, melyen csupán egy XV. századi Ferences kolostor található. Gyönyörű hely, gazdag növényzettel.

Itt egy interaktív feladatot kaptunk vegyes csoportokba osztva. Körbe kellett járnunk a szigetet és kagylókat keresni, melyekbe betűk voltak írva, majd ezekből a megadott szavakat kirakni. Később minden csapat kapott egy-egy színes üveg palackot, parafadugóval és minden ember egy kis lapot meg tollat. Erre üzenetet, gondolatokat írhattunk, majd beleraktuk a palackokba és együtt belehajítottuk a tengerbe. Visszaérve Prekoba, sok időnk volt, elmehettünk együtt fürdeni a tengerbe. Nem sokáig maradtunk a vízben mert elég „frissítő” volt. Utána a partról kacsáztunk és beszélgettünk.

Nagyon finom ételeket kóstolhattunk meg, elvittek minket Zadarban egy halpiacra is, rengeteg olyan dolgot láthattunk, amit eddig soha. Hihetetlenül nagy élmény volt és remek lehetőség a nyelvgyakorlásra és kapcsolatok építésére természetesen. Utolsó napokban jöttünk rá hogy mi haza se akarunk jönni, annyira élveztük a hetet.

 

Kamenár Orsolya 11/A

Krakkóban jártunk

 

Már nagyon vártuk a krakkói piarista találkozót. A korai indulás és hosszú út után végre odaérkeztünk a helyszínre. Pesten csatlakoztak hozzánk a mosonmagyaróvári piaristák, akikkel már útközben nagyon jól összehangolódtunk. Sokat beszélgetünk a „piarista életről”, sokat énekeltünk együtt, és izgatottan vártunk, mikor érünk már oda.

Első nap, miután kicsomagoltunk, és elfoglaltuk a helyünket, mi, magyarok egy közös énekpróbán vettünk részt, ahol összeénekeltük azt a dalt, amivel a megnyitón bemutatkoztunk. Más országok is dallal vagy egy rövid produkcióval mutatkoztak be.

A megnyitó után este közös imán vettünk részt, ahol együtt imádkoztunk és énekeltünk. Eközben volt lehetőség a gyónásra is.

A második napot mi, magyarok közös imával kezdtük, majd elmentünk Krakkóba várost nézni. Itt láttuk a várat, több templomot és a főteret.

Volt lehetőségünk szabadon is körbenézni és vásárolni. Ezután elmentünk az Isteni Irgalmasság Bazilikába, ami nekem nagyon elnyerte a tetszésem.

Modern, de nagyon letisztult épület, ahol a magyaroknak is van egy kápolnájuk a bazilikán belül.

Miután visszaértünk a városnézésből, szentmisén vettünk részt, ahol jó sok piarista atya volt. Ez után kezdődött mindenki kedvence, a Christian Party. Ez egy nagy buli volt, ahol mindenki együtt táncolt úgy, hogy egy atyát utánoztunk, aki táncokat mutatott nekünk. Mindenki nagyon jól érezte magát, és közben megint új emberekkel ismerkedhetünk meg. Ezt a vidám estét is közös imával zártuk.

Elérkezett az utolsó nap, amit nem vártunk, mert szerettünk volna még maradni. Misén vettünk részt, és elbúcsúztunk azoktól, akikkel megismerkedtünk. Aztán nekivágtunk a haza vezető útnak, ami a hosszúsága ellenére ismét nagyon vidám volt.

Én úgy gondolom, hogy legközelebb is fogok menni, mert nagyon jó közösség verődött össze. Ezen kívül tetszetek a programok, és hogy sok új emberrel ismerkedtünk meg, és alakítottunk ki barátságokat.

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy alig várjuk már a nyári találkozót!

 

Borsos Fanni 10. a

Trip to Paklenica

Thanks to an agreement between our schools, we visited Zadar last week. Zadar is a really amazing Croatian town, next to the sea.
I think the best day of the week was Wednesday. On this day we visited the beautiful Paklenica National Park and the Velebit. We arrived at the bottom of the mountain at about 9 o'clock. We were looking the top of the mountain and it looked like very high. Some people were rock-climbing while we were trying to reach the top. In fact, we didn't want the reach the top, because it was at about 1700 meters. Our destination was a camp at about 500 meters over the sea. As we were climbing we admired the incredible wildlife and landscape of Paklenica. We reached our goal at about 11 o'clock, after two hours of climbing. I was very surprised, when I realized that our “base” was in fact something very similar to pub, and it was full of people.

We prepared everything for the lunch, which was some kind of special Croatian meat, called 'csevap'. That was the first time, when I tasted it, but I really liked it. We also taste a tradition Croatian spice which name was 'ajvár'. It was also good, from this time I love Croatian cuisine.

After the meal, we had some hour to talk each other, talk to our host students. I think they were very talented hosts. It was good, I think, to have some break after the meal, because we got the know the others better.

Before this day, we didn't really speak because we were embarrassed. This day was the turning point, from this day, we called them our friends. That fact, and the magic of Paklenica was why this day impressed me.

At 3 p.m. we went a few meters up, to got a better view. After this, we started to descend. We were really tired, but impressed. At Starigrad we had a great dinner, we spoke a lot to each other. Finally, when the night fell, we were on our bus, on the way to our accommodation in Zadar. That was the best day, for sure.

 

Kiss Mátyás, 10/b

One week in Zadar

Last week I had a fantastic time in Zadar. I could meet my Croatian friends again, and we could make our relationship stronger.   We did not talk as much as here in Hungary, but in the final days we talked more than in the beginning.  I also met some new people in the Sjemeniste, where we stayed.  They are really kind and polite boys, we keep the contact with them too.

I think the best programs were the tour to in the Velebit, swimming in the sea, walking in the city and making dolls in the school for the performance in the hospital. The Velebit was wonderful. We went up about 500 meters and the view was beautiful. We saw some animals too, a big frog on the pathway and many lizards. They told us there will be snakes and we saw one too, but it did not hurt us. We had a really good time there, the nature was amazing and the atmosphere was very good.

We went to swim to the sea three days. First we went to Nin, then we stayed in Zadar in Kolovare Beach and then we went to Preko, an island.  It was a little cold each day, but we enjoyed it very much. One thing was very strange. The Croatians did not swim, and they were wearing long trousers. Maybe it was too cold for them at that time, but for us it was really hot. 

We went sightseeing almost every day.  The city is beautiful. I really like old buildings and churches. The Sjemeniste where we stayed was in the old town center, so we were very close to everything. The sea and the coast is beautiful there, I liked the big ships there very much. We had free time every night and when we did not go out in the city we stayed in the accommodation and played basketball with the boys, who live there.  I think that was very good. We got to know each other better by playing together. There were some pianos and I could play them and it was also very good, because when the boys heard that they came in and they also played the piano. It was a very good experience.

All in all I had an amazing time in Zadar and if it is possible and as soon as it is possible I want to go there again.

 

 Kovács Júlia Veronika 10b

Kirándulás a Paklenica Nemzeti Parkban

 

 A júniusi projekthét folytatásaként most mi kaptunk lehetőséget, hogy elutazzunk Horvátországba és újra egy hetet töltsünk a zadari diákokkal, ami alatt most mi ismerhettük meg az ő országukat és bepillantást nyerhettünk a tengerparti város életébe is.

A harmadik nap reggelén buszokkal indultunk a szállásunktól nagyjából negyven kilométerre lévő Paklenica Nemzeti Parkba, hogy egy egész napos túrát tegyünk a Velebitben.

 Reggel érkeztünk meg a hegy lábához, ahonnan gyalog folytattuk az utat. Akkor még nem tudtuk, hogy az út mennyire fárasztó, de egyben élményekkel telilesz. Bár a felfelé vezető ösvény végig ki volt jelölve, így sem bizonyult könnyűnek a hegyi menet, viszont a gyönyörű táj mindvégig kárpótolt egy kicsit minket.

Két óra gyaloglás után érkeztünk meg a célunkhoz – ami nem a hegytető volt, ugyanis az 1700 méteres csúcsig még több mint egy kilométer emelkedés várt volna ránk -, ahol nem éppen az általam elképzelt kis tisztás, hanem egy kiépített pihenő várt minket padokkal, tűzrakó hellyel és egy kis vendégszállóval.

Ebédre az általunk vitt húst sütöttük meg: a csevapot mindannyian kötelességünknek éreztük kipróbálni, hiszen ha már Horvátországban voltunk, nem hagyhattuk ki a horvátok tradicionális grill-különlegességét.
 Ebéd után kaptunk néhány órát, hogy kipihenjük a túrát. Ez idő alatt sokat beszélgettünk és lehetőségünk volt jobban megismerni az új horvát diákokat, illetve megbeszélni azokkal, akikkel már találkoztunk néhány hónappal ezelőtt, hogy mi történt, míg nem láttuk egymást.

 Délután újra elindultunk, még egy kicsit magasabbra, hogy onnan még az eddigieknél is jobb kilátást kapjunk a hegyekre és az általuk körülölelt völgyekre. A táj csodálására azonban már nem maradt túl sok időnk, mert az idő is kezdett elromlani, így elindultunk vissza a buszunkhoz.

A vacsora után mindannyian fáradtan, de nagyon boldogan és élményekkel tele érkeztünk vissza a zadari szállásunkra. A buszúton igyekeztünk kipihenni magunkat, hiszen akkor még várt ránk a hét második fele.

Kéri Eszter 11a

Lecture for the ''weak'' children



When some choosen piarists students were spending the time in Zadar, one event from the schedule which was made by the croatians, they had to do a ''dummy'' lecture to the children in the hospital. The lecture was about the ''Little Red Ridling Hood'', and the students had to make everything for that. They wrote the story, made the stage, and also they had to organize that who are going to perform the hole lecture. The performers were mixed. There were hungarian and croatian performers.
On that day when everything were done, the group walked to the hospital and finally they showed that what they were working on. Fortunately i could be a part of the program and i could see the smiles on the children. We could se the reward of the work on the children's face.

Pál Szeverin 11a

Kako smo doživjeli Paklenicu u Velebitu?

Trećega dana našeg boravka u Zadru, 17. rujna smo se obukli u sportsku odjeću, doručkovali, sjeli u autobus, pa nakon sat vremena vožnje stigli u Nacionalni park Paklenica.

Oko nama su bile ogromne stijene Velebita. Nakon kratkog upozorenja o mogućim opasnostima krenuli smo gore po stepenicama. Na početku nam se nije bilo lako popeti na brdo, no gore smo  već rado slikali panoramu i male vodopade. Jedva smo čekali da stignemo do vrha.
Ispred planinarskog doma nas je čekao fin ručak, što smo malo umorno pojeli. Nakon ručka smo malo igrali pa se još popeli malo gore, gdje nas je očekivala još ljepša panorama. Vraćajući s brda počela je padati kiša, no puno lakše nam je bilo pješačiti prema dolje.

Na autobusu cijela grupa je veselo pjevala hrvatske pjesme. Bio nam je jako velik doživljaj.

Orbán Dóra 10b

Predstava Crvenkapica s lutkama

Prvog radnog dana smo otišli u školsku knjižnicu kako bi se bolje upoznavali s ucenicima partnerske škole. Nakon zanimljive igre dogovorili smo se da ćemo djeci na pedijatriji bolnice odigrati priču „Crvenkapica”. Podijelili smo se u grupe. Zadatci pojedinih grupa su bili različiti: izrada lutaka, izrada scenografije,  interpretacija priče, prepisivanje teksta priče na mađarski.

U lutkarskom igrokazu smo sudjelovali s radosću. Djeca u bolnici su također uživala u predstavi. U petak smo se predstavili svojim igrokazom i u gimnaziji, gdje nam predstava bila jako uspješna. Dosta smo puno radili, da to bude kvalitetno ali mislim uspjeh naš će biti svima nama nezaboravljiv.

Andrasek Mátyás 10b

Első napunk Zadarban - prvi dan u Zadru

A zadari kirándulásunk első napján bábkészítésen vettünk részt az iskolában. Először csapatosztás volt, vegyes beosztásba kerültünk. Így sokkal jobban meg tudtuk ismerni egymást. A feladatunk a Piroska és a farkas történetének előadása volt, amihez bábokat készítettünk. Én a nagymama ruháját varrtam meg. Más a hátteret készítette el, és volt, aki a szöveggel próbálkozott megírni. Ebédre visszamentünk a papneveldébe ahol nagyon finom ebédet kaptunk. Nagyon jól esett, hogy a papnövendékek szolgáltak ki minket és minden kívánságunkat teljesítették. Ebéd után felvettük a csomagunkat és elindultunk Nin-be. Ott lehetőség volt a fürdésre és a városnézésre. Busszal mentünk oda-vissza. A buszon nagyon jól összekovácsolódott a csapat, énekeltünk, beszélgettünk, nevettünk. Este még lehetőség volt a közeli kávézókba, boltokba beülni, nézelődni. Egy nagyon jó napot zártunk.  

Na jednotejdnom posjetu u Zadru prvi dan smo izradili lutke u školi. Radili smo po miješanim grupama. Tako imali smo prilike upoznati jedni druge. Imali smo zadatak da se priremamo za lutkarsku predstavu: Crvenkapica i vuk. Ja sam dobila zadatak da sašijem ruho bake. Neki su izradili pozadinu, neki napisali scenarij. U podne smo se vratili u sjemenište na ručak.

Ručak je bio jako ukusan. Jako  mi se sviđalo da su ručak poslužili sjemeništarci koji su sve naše molbe udovoljili.

Nakon ručka uzeli svoje stvari i krenuli u Nin. Tamo smo pogledali grad i imali mogućnosti za kupanje. Putovali smo autobusom i na putu smo pjevali, pričali, i bili veseli.  Navečer bili smo u gradu: popili sok u kafiću, i kupili poklone. Mogu zaključiti: dan je bio vrlo uspješan.

Klepács Eszter 11a

Attila a matek órán

A táblán egy kör, benne egy háromszög, melynek egyik oldala a kör átmérője.

A tanár megkérdezi a tizedikes diákokat: - Na, kit hívunk segítségül a megoldáshoz? (Tháleszre gondolt.)

Attila válaszol: - A Jézus Krisztust!

 

Tizenegyedikben a hatványokkal való műveletvégzést ismételtük, s ha sem a kitevő sem az alap nem egyenlő akkor a műveletek elvégzésére egyedül a  MŰVELETI SORREND szabálya alkalmazható. A tanár érzékenyíteni szeretne, ezért a számítási sor mellé emlékeztetőnek a MS! jelzést írja piros betűkkel, és megkérdezi:

- No vajon mit jelent ez a rövidítés? 

Attila lelkesülten bekiált a csöndbe: - Tanárnő, kérem, MOST vagy SOHA!

 

Matektanár bejelenti a 11-edikeseknek: szerda délután 4 matekórát tartunk  egy szünettel. (2 van órarend szerint, 2 pótlás.)

A szünetben Attila képeit néztük meg a mobilkernyőjén. A legelső kép Jézust ábrázolja, aki gondterhelt arccal néz, és fölötte a felirat -  " 4 matekóra! Hát ezen még én se tudok segíteni!"

 

Beküldte: a matektanár

Oldalak

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT