A lelkinapról

Nem tudtam pontosan, mire készüljek. Tele voltam kérdésékkel, hogy vajon milyen lesz majd a néhány évvel fiatalabbakkal. Vajon sikerül majd lefoglalni őket? Megfelelően helyt tudok állni? Vajon én is élvezni fogom a napot?

 
Bűnbánati liturgiával kezdtük a programot. Akkor még mindig izgatott voltam, hiszen nem tudtam kikkel leszek. Mikor véget ért, összeálltak a csapatok, és a templomból átmentünk a gimnázium épületébe, hogy az osztályokban folytassuk a napot. Ahogy felügyelő tanárunk fogalmazott: megkaptuk a kemény magot. Akkor még nem tudtam pontosan mire gondol, majd szépen lassan tapasztaltuk, hogy eleven csapatot kaptunk.
Szerencsére gyorsan megtaláltuk a közös hangot, elkezdtünk játszani. Úgy tűnt élvezték. Elsőként a tükörjátékot választottuk, majd jött a ,,földrengés". Annyira tetszett nekik, hogy alig hagyták, hogy játékot váltsunk. A harmadik, egyben utolsó menetben kicsit gondolkozniuk kellett, és gyanúsítani a másikat, hiszen a gyilkost kellett megkeresni. Azért ez volt az utolsó, mert ahogy belelendültek, nem voltak hajlandóak váltani. 
Boldogan láttuk két társammal, hogy mennyire élvezik. Sikerült feldobni a társaságot. Ez persze nem ment volna, ha nem ilyen elevenek. Sokat nevettünk mi magunk is. Megkedveltem őket. 
Harmadik programunk a keresztút volt. A rossz idő miatt a templomban tartottuk. Bár csak kísérő voltam a sok felsős diák között, teljes mértékben részt tudtam venni fejben, lélekben. 
A nap lezárásaként Dósai Atya vezetésével egy szép szentmisén vettünk részt. Csodálattal szemléltem áldozásnál a gyerekeket, hiszen alig maradt közülük ülve pár fő. Gyönyörűen énekelték a dalokat is. 
 
Összességében elmondhatom, hogy büszkén jöttem el a mise után, hiszen oly sok mosolyt, ragyogó szemet láttam. Örülök, hogy részt vehettem a lelkinapon.
 
Farkas Petra, 12.b

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

FACEBOOK