Hermann Hesse: A fák

Számomra mindig is a fák voltak a leghatásosabb prédikátorok. Tisztelem őket, ha nemzetségben, családban élnek az erdőkben, ligetekben. De még jobban tisztelem őket, ha egymagukban állnak. Ezek a fák olyanok, akár a magányos emberek. Nem remetékhez hasonlítanám őket, akik valamilyen gyöngéjük miatt kivonultak a közösségből, hanem az olyan nagy magányosokhoz, mint Beethoven vagy Nietzsche. Az ő koronájukban a világ susog, gyökereik a végtelenségben nyugszanak, ámde ők, és egyedül ők, nem vesztik el magukat benne, hanem életük minden erejével csak egyet akarnak: betölteni a saját, önmagukban lakozó törvényüket, kiépíteni saját alakjukat, önmagukat ábrázolni. Semmi sem szentebb, semmi sem példázatosabb egy szép, erős fánál. 

 Ha egy fát kivágtak és napvilágra kerül csupasz, halálos sebe, egy egész történetet olvashatunk le törzsének és sírjának világló korongjáról: az évgyűrűkben és a görcsökben hűségesen le van jegyezve minden küzdelem, szenvedés, minden betegség, boldogság és növekedés, az ínséges és a bőséges esztendők, a kiállt támadások, átvészelt viharok. Minden parasztfiú tudja, hogy a legnemesebb és legkeményebb fának vannak a legszorosabb évgyűrűi, azoknak a fatörzseknek, amelyek fenn a hegy magasán, örök veszélyben növekedtek törhetetlen, erőteljes példánnyá.  

A fák szentek. Aki képes beszélni velük, meghallgatni őket, az megtapasztalja az igazságot. A fák nem tanításokat és recepteket prédikálnak, hanem az egyénnel mit sem törődve az élet őstörvényét.  

Egy fa azt mondja: Egy mag, egy szikra, egy gondolat rejlik bennem, élet vagyok az örök életből. Egyszeri a kísérlet, a dobás, amit az örök anya megkockáztatott velem, egyszeri az alakzatom és a bőröm erezete, egyszeri a koronám legkisebb levelének játéka és a kérgem legkisebb sebhelye. Az a hivatásom, hogy ezzel a kimunkált egyediséggel megformázzam és megmutassam azt, ami örök.  

A fa beszél: A bizalmamban van az erőm. Semmit sem tudok az apáimról, semmit sem tudok az ezernyi csemetéről, mely évente sarjad belőlem. Végigélem magjaim titkát, semmi mással nem kell törődnöm. Bízom abban, hogy bennem van az Isten. Bízom abban, hogy a feladatom szent. Ebből a bizalomból élek.  

 

(1919)

Radics Viktória fordítása

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT