13. nap február 25.

A szeretetre való képességünk (érzelmek, szerelem, barátság) felajánlása

Elmélkedés: Ádám és Éva óta mélyen bennünk él az Isten szeretetében való kételkedés. Az elhagyatottság fájdalmas megtapasztalása, amelyet születésünktől fogva átélünk, a minket ért vádló szavak (származzon az akár a szüleinktől vagy nevelőinktől) lehet, hogy meggyőztek bennünket arról, hogy nem vagyunk szeretetre méltók. Ezért nehezen hisszük el, hogy az igaz szeretet lehetséges, annál is inkább, mivel gyakorta kell megtapasztalnunk a korlátainkat és képtelenségünket a valódi szeretetre. Sebzett érzékenységünk ily módon az elismerés, a beilleszkedés és az elfogadás állandó keresésére késztet bennünket. Ajánljuk fel most mindazt, amit az Úr a legszebbnek alkotott bennünk: különleges képességünket a szeretet átadására és elfogadására, ha a kétségeink el is rejtik most előlünk mindezt. Ajánljuk fel szerelmeinket és legmélyebb barátságainkat, hogy az Úr felemelhesse őket ebbe a teljességbe!

Beszélgetés és döntés: Hogyan tehetnél azért, hogy a környezetedben növekedjék a szeretet? Az elkövetkező napokban elhatározhatod, hogy mondasz egy-egy jó szót mindenkiről, akiket nem kedvelsz, és amennyiben ez lehetséges, teszel egy konkrét lépést a kiengesztelődés felé (akár egy egyszerű mosollyal)!

Gondolat Ferenc pápától: A szeretet nem elvont kifejezés, mert természete szerint konkrét élet: szándék, magatartás, érzület, mely a mindennapi tettekben mutatkozik meg. (MV 9)

Felajánló ima: Mária, felajánlom neked a szeretetre való képességemet, amelyet Isten a szívembe helyezett, és minden vele kapcsolatos nehézségemet, hogy igazságban és hűségben tudjak szeretni mindvégig.

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT