10. nap február 22.

Emlékezetünk felajánlása

Elmélkedés: „Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” (Lk 22,19) A Szentlélek ajándékozza az embereknek azt a képességet, hogy emlékezetükkel jelen legyen Jézus életének egy hajdani eseményén. Ezt a képességünket a saját életünkre is alkalmazhatjuk, hogy múltunkba visszatérve megemlékezzünk Isten jelenlétéről minden boldog vagy boldogtalan eseménynél, amelyet csak megéltünk. Még akkor is, amikor azt gondoltuk, elhagyott, amikor kemény próbatételeket kellett kiállnunk anélkül, hogy bárki is a segítségünkre sietett volna. Amikor ártatlanul kigúnyoltak bennünket, az ő ártatlanságát célozták meg, a mi szenvedésünk az övé volt. Amikor neki szenteljük emlékezetünket, s benne különösen mindazt, amit szégyellünk (azokat az eseményeket, cselekedeteket, amelyeket legszívesebben kiradíroznánk belőle), megadjuk a lehetőséget Istennek, hogy mindezeket javunkra fordíthassa (vö. Róm 8,28). Így lesz élettörténetünk szent történetté Istennel.

Beszélgetés és döntés: Gondolkodj el, melyik volt életed legfájdalmasabb pillanata! Ezt leírhatod, azután imádság közben fölolvashatod Jézusnak, és átadhatod neki, hogy átjárhassa világossága és békessége, és megérezhesd a jelenlétét ebben a pillanatban is!

Gondolat Ferenc pápától: Isten irgalmassága nem elvont eszme, hanem konkrét valóság, amellyel kinyilvánítja szeretetét, mely olyan, mint egy atyáé és anyáé, akik szívük mélyéig megindulnak gyermekeikért. (MV 6)

Felajánló ima: Az Atya szeretett leánya, neked szentelem megsebzett, olykor beszennyezett emlékezetemet, hogy a te tisztaságod visszaadja ártatlanságát.

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT