6. nap február 17.

Korlátaink (fogyatékosságok, betegségek, lelki sérülések) felajánlása

Elmélkedés: Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket (vö. Ter 1,26). Napról napra átéljük azt a szakadékot, amely tökéletlen földi lényünk és Isten rólunk elgondolt terve között húzódik. Mély vágyat érzünk arra, hogy egyre tökéletesebben hasonlítsunk Istenhez, hogy szépek és mindenben tökéletesek legyünk. Szenvedünk mindattól, ami korlátoz és hátráltat bennünket, legyen szó testi vagy lelki dologról, s ami akadályozza a boldogságunkat. Különböző negatív reakcióink lehetnek: harag, lázadás, félelem, szomorúság... Ha magunkévá tesszük az Atya szeretetébe vetett hitet, ha saját „nyomorúságunk” helyett az Ő dicsőségének szemlélése felé fordítjuk tekintetünket, akkor életre válthatjuk Szent Pál szavait: „Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.” (2Kor 3,18)

Beszélgetés és döntés: Mi az, amit nehéz elfogadnod az életedben? Próbáld elfogadni ezeket a dolgokat! Például: „Uram, elfogadom a gyenge kifejezőkészségemet, amely gyakran tesz a többiek gúnyolódásának céltáblájává. Hiszem, hogy ezzel együtt szeretsz engem.” Mindjárt másképp fogsz tekinteni azokra a tulajdonságaidra, amelyeket tökéletlenséged forrásának érzel.

Gondolat Ferenc pápától: Ha Jézusra és az ő irgalmas arcára szegezzük tekintetünket, képesek leszünk befogadni a Szentháromság szeretetét. (MV 8)

Felajánló ima: Mária, Felajánlom neked mindazt, aminek az elfogadása fájdalmas és nehéz, amit kiábrándítónak találok magamban. Rád bízom mindezt, hogy az Atya mindenható szeretete által jóra fordulhasson.

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT