Lelki oldal

És az Ige testté lőn, és miköztünk lakozék

Legtöbbünk számára a karácsony a várva várt nagy ünnep: áhítatával, békéjével, örömével, titokzatos csöndjével, találkozásaival, tömjénillatával, ízeivel… Vannak, akik tartalom nélkül csak a terhet látják benne, úgymint kötelező bevásárlások, programok vagy éppen a kirekesztettség, az egyedüllét, az ordító szeretethiány szívbemarkoló fájdalma… Kétségbeesett válaszkísérlet a wellness-hotelbe vagy éppen a depresszió sötét birodalmába való menekülés.

Nekünk, keresztényeknek mit is jelent a karácsony? Ha bennünk tiszta a kép, csak akkor tudjuk tartalommal megtölteni az ünnepet, tudunk segíteni rokonainknak, szomszédjainknak, munkatársainknak, jó szándékú és kereső testvéreinknek! A címben szereplő mondat az „és” szóval kezdődik. A keresztények hite szerint Jézus születésekor nem holmi improvizatív, unaloműző kalandba kezd az Isten. Emberi léptékkel mérve a több ezer éves előkészítést követően érik meg az idő arra, hogy az Isten látható alakban megjelenjék köztünk. Ezért az „és” a gondos előkészítést köti öszsze a beteljesedés és a megtestesülés csodájával, mely a megváltás, a mindent felülmúló isteni szeretet kinyilvánításának egyik fontos állomása.

Azzal, hogy a Fiú, a második isteni személy emberré lesz, Isten visszavonhatatlanul összeköti az életét a számára legkedvesebb teremtményével, az emberrel. Így az emberi élet nem egy felejthető, múló kaland csupán, hanem egy örökké tartó izgalmas utazás a teremtő és éltető Szeretet birodalmában. Mária karácsonya már az angyali üdvözlettel elkezdődik. Az élete nem szól másról, minthogy igyekszik felnőni kimondott igenjéhez. Hűséggel, tudatosan vállalja, amit Istennek megígért. Már állapotosan, a segítő szeretettől hajtva utazik (pontosabban gyalogol) a szintén várandós nővéréhez, Erzsébethez, Ein Karembe, hogy segédkezzék a szülésénél. Majd a népszámlálási törvénynek engedelmeskedve érkezik jegyesével, Józseffel Betlehembe. Bár Betlehem József szülővárosa, hiányzik a rokonok befogadó szeretete. Se szállás, se kényelem, se biztonság. Csak istálló, bűz, trágyalé és hideg. Lehetetlen körülmények. És Mária mégis boldog, felül tud kerekedni mindezeken a nyomorúságokon, amikor a kisdedet a jászolba fektetheti. Igent mondott Isten hívására, és Isten most gyermekkel ajándékozta meg. Az angyali üdvözletkor nem kérdezett semmit, igenjében teljesen odaadta magát. Így most sem háborog, hanem részesévé válik a csodának. Az IGE megtestesül. Isten életigenlő, teremtő szava – Legyen! – hangzik fel a világ megalkotásakor.

A világ eddig is Isten jóságáról, szépségéről, hatalmasságáról, bőkezűségéről, a legkisebb részletekre való odafigyeléséről beszélt öntudatlanul.

De most maga a teremtő szó, a mindeneket alkotó, mozgató és fenntartó ige, látható alakban jelenik meg köztünk Jézusban. Ehhez hasonló – bár tudom sántít a hasonlat – amikor a barátok áldozatkészsége és önzetlen szeretete látható alakot ölt a kalákában végzett munka után midőn a kész házra, vagy a raktárakba hordott learatott terményre tekinthetünk. „Miköztünk”. Igen, nem csak egy ósdi történetet ismételgetünk évről évre. Karácsony titka ma is jelenlévő valóság. Jelenlegi állomáshelyemen, a napfényes Granadában, a Sierra Nevada hófödte csúcsai alatt, a turistacsalogató, festői városban is valami hasonlót élek át. A város jelképe a gránátalma, a gazdagság szimbóluma. Az utcákon mégis temérdek kéregető és hajléktalan. Az a piarista rendház, amelyben élek, a főként bevándorlók, családjaikat hátrahagyó afrikai menekültek, félnomád cigányok lakótelepén található, az emiatt rossz hírű Cartuja negyedben. A rendház rendhagyó módon nem önálló épület, hanem az egyik 9 emeletes ház 4. és 5. emeletén van kialakítva, egy-egy bérlakásban. A szemközti ház valamelyik lakásában póni lovakat is tartanak, nap mint nap látom, amikor legeltetik.

Esténként több ház bejárata előtt tábortüzek lobbannak, amelyeknél az ott lakó szegények melegednek, mielőtt hideg lakásaikban nyugovóra térnének. Az utcán a szemetes konténerek tartalmát az éjszakai guberálók az úttestre szórják. A levegőben terjeng a drogok sajnos már számomra is ismerős illata. Miközben zajlik az élet, nem is sejtik, hogy a ház egyik lakásában, az egyik szobában kápolna van, és benne Oltáriszentség. De valamit mégis megéreznek. Az amúgy civilben járó piaristáktól minden nap szeretetet, segítséget és törődést kapnak. Nem a messzi távolból löknek oda valami koncot, hanem vállalják, hogy közöttük élnek és osztoznak sorsukban. Ez a jelenlétük nem pusztán egy naphoz kötött, december 25-éhez, hanem a mindennapok valósága. Erre nem lennének képesek pusztán merő jószándékból.

Ennek forrása a pöttöm kápolnában, a kenyér színe alatt betlehemi kisdedként rejtőzködő Jézus Krisztus kisugárzása és megerősítése. A mindennapi közös imádság hűségének jutalma az egymást elfogadni tudó szeretet, a vidám lelkület, a mindennapi szolgálatban való helytállás képessége. Ez az Isten köztünk lévő valósága. Ezt nem értheti meg más, csak az, aki képes a szeretetre, aki mer nyitni Isten felé.

Nagykanizsán is, családjaink körében is valósággá válik a szent karácsony és szállást vesz az Isten, valahányszor őszinte, tiszta, szép szeretettel, figyelemmel közeledünk a másik felé. Gyengéd, megbocsátani tudó irgalommal, türelemmel, időt nem sajnálva osztozunk a másik sorsában. A legértékesebb, amikor szeretteink mellett jut időnk, energiánk – viszonzást nem várva – azokra is, akik a fölöslegesség érzetével a társadalom peremén élnek: gazdátlanul kódorgó gyermekek, bekopogást és jó szót váró idősek, kórházi ágyon haldoklók, önhibájukon kívül vagy akár abból adódóan éhezők, rászorulók, hajléktalanok…

Tudok olyanokról, akik – persze nem csak – karácsonykor áthívják a magányos szomszédot, vagy asztalukhoz ültetik a környék egy koldusát.

Esetleg meglátogatnak elhagyatott kórházi betegeket. Szeretettel bíztatok mindenkit, ízlelje meg az ajándékozó szeretet eme szintjét. Ígérem, sokkal őszintébb, mélyebb, örömtelibb lesz a karácsonya.

Ezekkel a gondolatokkal köszöntök minden kedves olvasót innét, a messzi távolból és kívánok áldott, szép karácsonyt.


 

Vereb Zsolt SchP.

A boldogmondások margójára

"Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent." (Mt 5,8)

 

Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is tudják majd, hogyan éljenek.

Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelenül azt tenniük, amit mindenki tesz.

Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös lesz az életük.

Boldogok, aki tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.

Boldogok, aki nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és minháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. 

Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük, és titkok tudóivá válnak, leborulók és nem kiborulók lesznek többé.

Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek föl, és örömmel indulnak útjukra.

Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba, és nem lesznek magányosak.

Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetlennek hinnék magukat, ők az öröm magvetői.

Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fntort, mert útjuk napfényes lesz.

Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha naiívnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és  imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket, akkor is szeliden szólnak, mert ők Jézus nyomában járnak. Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert tartalmasabb, értelmesebb lesz az életük.

Gyökössy Endre

Szeretet nélkül

Szeretet nélkül semmire sem megyünk.

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen...
 

Mi a különbség a forrás és a mocsár között?

 

Mindkét helyen víz tör a felszínre. Azonban a mocsár nem választja ki a vizet, nem folyik le, nem isszák meg az állatok, s mindeki messze elkerüli. Ezzel szemben a forrás vize kifolyik, kiárad. A vándorok messziről fekeresik, isznak belőle, szomjukat oltják vele. Öntözi a földeket. Kiárad a víz! Ennyi a különbség. Ha mocsár vagy, azok az értékek, szépségek, amik lelkedben, testedben, szívedben vannak, nem áradnak ki. Nem tudod elajándékozni. Mocsár leszel. A mocsárnak szaga van, azt messziről elkerülik. Tudj ajándék lenni mások számára, ne félj ajándékot adni! Ne gondold azt, hogy kiürülsz!

Székelyföldön ha egy család kihal, a házuk udvarán lévő kút vize is elapad. Igazából az történik, hogy a kutat a föld hajszálaerei táplálják. Ha a vizet álldandóan kimerik, a kis hajszálerek még meg is vastagodnak, s így mindig friss, egészséges ivóvíz lesz a kútban. Ha nem merik a vizet, a víz pangani kezd,  a hajszálerekben is kezdenek lerakódni a különféle ásványi anyagok, és eltömődnek, s nincs víz többé. A kút halála, ha senkinek nem kell többé a vize. A kút akkor él, ha újból és újból kimerik.

Az ember szíve arra való, hogy szeressen, adjon, ajándékozzon. Az ember halála, ha magába zárkózik, ha csak magának él. Lehet, hogy furcsa, de én hiszem, hogy a jó ember olyan, mint a tiszta kút, amiből bármennyit merítenek, mégis mindig tele van tiszta, friss vízzel.
 ...

Nem hiszem hogy Jézus Krisztus korában szebbek lettek volna a báránykák tavasszal. Nem hiszem, hogy Szent István korában a gyemekláncfű szebben virágzott, vagy a cseresznyefa virágai szebbek lettek volna, mint most! Nem hiszem, hogy Isten mára megöregedett és gyenge lett.


Böjte Csaba: Hiszek a szeretet végső győzelmében! Szent Gellért Kiadó és Nyomda 85. o 

Miként, ha villanykörtébe nézel...

 

Miként, ha villanykörtébe nézel
S lehúnyt szemmel is mindenfelé
Látod azt a fényes vonalat,

Olyan, ha a halál szemébe nézel
S lehúnyt szemmel is mindenfelé
Látod a véges önmagadat.

                            KR 2012. nov. 1.

Oldalak

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT