Lelki oldal

Húsvéti üzenet

"Ahelyett, hogy állandóan saját fájdalmadat és sorsodat siratod, fordítsd tekinteted mások felé. Ahelyett, hogy saját terhedet elviselhetetlennek kiáltod ki, végy magadra valamit mások terhéből is. Ahelyett, hogy állandóan sopánkodsz, érezz együtt azzal, akinek még nehezebb a sorsa, mint a tiéd. Ahelyett, hogy másoktól vársz megértést, vigasztaljál másokat.

És akkor sokszor nem tudod majd, hogy mi is történik veled: mások terhét vetted magadra és a sajátod vált könnyebbé; beteget gyógyítottál és saját szíved sebe hegedt be; szomorút vigasztaltál és saját lelked talált nyugalmat; mások szenvedésén enyhítettél és saját tövised életét törted; adni akartál és kaptál; azt hitted, hogy meghalsz és feltámadtál."



Paul Willhelm Keppler püspök

Piarista tanárok keresztútja

Megjegyzés: A nagykanizsai Piarista Iskolában 2008. február 9-én tantestületi rekollekciót tartottunk. Ennek keretében született meg az alábbiakban közreadott keresztúti elmélkedés, imádság. Az egyes stációk szerkezete, stílusa közti eltérés abból adódik, hogy az egyes stációkat a pedagógusok 2-3 fős csoportokban önállóan dolgozták föl.

I. állomás: PILÁTUS HALÁLRA ÍTÉLI JÉZUST

Pilátus a törvény rideg képviselőjeként hivatali kötelességének tekinti Jézus ügyének intézését. A befolyásolhatóság, a következetlenség, a népszerűség olcsó keresése jellemzi őt. Hivalkodik hatalmával, mellyel elítélhet vagy felmentést adhat. A lényeg, az igazság nem tárul fel előtte, pedig előtte áll az Igazság.

Ha a tanár csak munkaköri kötelességének tekinti azt, hogy a gyerek ügyében eljárjon, akkor ő csak az iskola rideg képviselője. Ilyen esetben nagyobb esélye van arra, hogy rosszul méri fel a helyzetet, emiatt téves ítéletet hoz és döntésében hibázik.

  • Add, Urunk, hogy felismerjük az igazságot, ezáltal fel tudjuk és fel is akarjuk vállalni a helyes döntést és annak megvalósítását - függetlenül attól, hogy ezáltal népszerűek leszünk-e vagy sem!
  • Kérjük, Urunk, hogy rossz döntés esetén felismerjük a hibánkat, és levonjuk a megfelelő következtetést!

II. állomás: JÉZUS VÁLLÁRA VESZI A KERESZTET

Jézus az üldözöttek, a kitaszítottak halálnemét kapja. A kereszt a botrányt, a megalázottságot, a teljes önkiüresítést is jelenti. Ez a kereszt a mi mulasztásainkra, hibáinkra, bűneinkre is rámutat. Jézus a kínhalál eszközét önként elfogadja, zúgolódás nélkül vállára veszi, és értünk vállalt áldozatként igent mond a szenvedésre, az Atya akaratára, a mi megváltásunkra.

Uram, Te önként vállaltad a szenvedést, mi pedig hányszor zúgolódunk a nehézségek láttán. Olyan nehéz elfogadni keresztjeinket, a legkisebb teher alatt is összeroskadunk. Nem látjuk meg bennük, hogy ezek javunkra válnak.

  • Adj erőt ahhoz, hogy keresztjeinkkel részesei lehessünk a Te kereszthordozásodnak!
  • A problémás diákjainkat ne taszítsuk tovább, segítsük hordozni keresztjüket, meglátva bennük is Krisztust!
  • Uram, segíts bennünket, hogy keresztjeinkben meglássuk szereteted ajándékát!

III. állomás: JÉZUS ELŐSZÖR ESIK EL A KERESZTTEL
 

A porban, a földön látjuk a mestert. Nem csak hordozza a keresztet és szenved terhétől, hanem a kereszt teljesen a földre kényszeríti. Onnan lentről egész másként látható a lényeg, az igazán fontos valóságok. Jézus jelentőségteljesen részt vállal azokkal az emberekkel, akiket az élet nehézségei megtanítanak erre a különleges látásmódra.

Azt hinnénk, hogy Jézus csak a sikereinkben van jelen. Nehéz elhinni, főleg megtapasztalni, hogy az "eleséseinkben", kudarcainkban is velünk van, és tanít erre a különleges látásmódra. Ha Jézus jelenlétében képesek vagyunk ezekről a kudarcainkról gondolkozni, akkor megvilágosodik az a lényeg, ami csak ebből a szemszőgből, "onnan lentről" látható. Egy belső önvizsgálat útján Jézus képessé tesz felismerni a hibáinkat, sőt átértékelni a tetteinket, körülményeinket. Ennek eredményeként egy olyan belső fejlődés bontakozik ki, aminek segítségével lelkileg megerősödve tudunk felállni és tovább menni az úton.

IV. állomás: JÉZUS SZENT ANYJÁVAL TALÁLKOZIK

Mária, a fájdalmas Szűz hősies lelkülettel, az Istenbe vetett bizalommal áll a szenvedésben Fia mellett. Édesanyaként és az Úr szolgáló leányaként teljesítette hivatását. A megváltás művében az üdvösséget ajándékozó Isten különleges feladatokat bízott rá.

Látjuk Máriát, a szeretetében önfeláldozó és tehetetlen anyát, aki már a fogantatás pillanatában kimondta: "legyen meg a Te akaratod".
Piarista tanárként ezt - a helyenként tehetetlenséget és önfeláldozást - érezzük át. Mindennapjainkban nehéz megtalálni azt a középutat, ami a segítségnyújtás és a "legyen meg a Te akaratod" között van. Átérezzük Mária gyötrelmes lelkiállapotát, amellyel segítene Jézuson, de ugyanakkor belátja, hogy gyermeke másra hivatott, engednie kell Jézust tovább lépni.

  • Kérjük Máriát, hogy segítsen nekünk a helyes döntés meghozatalában mind a saját, mind a ránk bízott gyermekek és családok körében!

V. állomás: CIRENEI SIMON SEGÍT JÉZUSNAK A KERESZTET HORDOZNI

Cirenei Simon a szolgálatot tudatos lelkülettel vállaló ember példaképe. Vállalja a kényelmetlenséget, a megalázottakkal való sorsközösséget, a szolidaritást, az együttérzés kinyilvánítását. Egyszerű, hatásos, és mély üzenetet közvetít ő számunkra.

Ahogy Cirenei Simon, mi is lépésről-lépésre tapasztaljuk meg a kereszt titkát... Mennyi bajba jutott család és gyermek, akik segítségre, jó szóra, esetleg csak egy mosolyra vágynak.
Urunk, ha jót teszünk velük és segítünk nekik, a Te végtelen szereteted örömmel tölt el bennünket. Hiszen Te mondtad: "Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

  • Engedd, hogy minden segítségre váró gyermekben és szülőben Téged ismerjünk föl, és lehessünk az ő Cirenei Simonja, aki segíti őt keresztje hordozásában.

VI. állomás: VERONIKA KENDŐT NYÚJT JÉZUSNAK

Veronika - bár személye csak az Egyház hagyományából ismerős - a találékony és a hatékony szolgálat személyisége számunkra. Ahol éppen kell, ott segít. Amikor eljött az ő pillanata, akkor mutatja meg személyisége kincseit. Jelentéktelennek tűnik a segítsége? Isten a kicsiket teszi naggyá. A jelentéktelenségekben és a lebecsült dolgokban nyilvánítja ki nagyrabecsülését és nagyságát.

Mindaz, ami Veronikáról eszünkbe jut:
Milyen jó az, hogy vannak körülöttünk olyan emberek - még a tantestületben is -, akik bármilyen körülmények között is a szívükre hallgatnak, és kiemelkedve a tömegből segítenek minket.
Veronikáról igazából semmit sem tudunk, csak egy fentmaradt Krisztus-ábrázolásból következtetünk vissza rá. Így jellemünknek is számtalan olyan vonása van, amit nem tudunk, hogy kitől kaptunk-tanultunk. De mind a mai napig tudunk rá támaszkodni és hálásak vagyunk érte.

  • Köszönjük, hogy felfedezhetjük magunkban is Veronika kincseit.
  • Add, hogy felismerjük embertársunkban a szenvedő Krisztust és észrevétlenül merjük megérinteni őt!

VII. állomás: JÉZUS MÁSODSZOR ESIK EL A KERESZTTEL

Másodszor is megtapasztalja a szenvedéssel és a kereszt terhével kínlódó Mester, hogy mit jelent a föld porába zuhanni. Ismét elviselni az önkiüresítés legmélyebb szféráit. Ismét szembesülni azzal a ténnyel, hogy onnan lentről felnézve mit jelent könyörületért kiáltani. Az erő a gyöngeségben nyilvánul meg igazán. Onnan, a föld porából nem hangzik közhelyszerűen a szeretet hirdetése.

A mi bűneink miatt kellett ennyit szenvedned, Urunk. Bűneinkbe újra és újra visszaesünk. Te adsz erőt újra felállni, és életünk keresztjét tovább hordozni.

  • Add, hogy tanítványaink nevelésében is - amely később hoz gyümölcsöt -, mindig a kitartó szeretet vezessen minket!
  • Nyújtsd felénk segítő kezedet a sikertelenség és a kudarcok idején, amikor az önsajnálat súlya a mélybe húz!
  • Szereteted végső győzelme emeljen fel minket, hogy ránk bízott hivatásunkhoz hűségesek maradjunk!

VIII. állomás: JÉZUS VIGASZTALJA A SIRÁNKOZÓ ASSZONYOKAT

A jeruzsálemi asszonyok részvéttel fordulnak a Mester felé. Ő nem utasítja el, nem feddi meg őket. Elfogadja az együttérzés megnyilvánulását, de a figyelmet az asszonyok számára lényegesebb valóságra irányítja: a bűnbánatra. Nem szabad Jézus áldozathozatalánál csak a szenvedést önmagában szemlélni, hanem meg kell látni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is.
Mi az azonosság a Jézus sirató asszonyok és közöttünk? Mi pedagógusok is érzékenyek vagyunk, részvéttel fordulunk mások - a szülők, gyerekek - problémái, szenvedései felé. De ez kevés.
Egyrészt: Jézus arra intett: kevés az együttérzés, a siránkozás. Több kell: minden lehetségest - tőlünk telhetőt megtenni a szenvedések enyhítése, a gondok megoldása érdekében.
Másrészt: Jézus tanítása alapján legyünk képesek arra, hogy a szenvedést ne csak önmagában nézzük, hanem próbáljuk megtalálni annak üdvösséget ajándékozó jellegét is. Esetünkben, ha nehéz pedagógiai helyzettel találkozunk, akkor azt ne csapásnak érezzük, hanem nemes, lélekerősítő feladatnak.
  • Urunk, taníts meg bennünket halálunk pillanatáig kereszténynek maradni!
  • Ments meg minket a földi kínok szolgaságának a lelkületétől!
  • Add, hogy a legteljesebb nyomorúságunk közepette is szabad maradjon a szívünk szolgálatodra!

IX. állomás: JÉZUS HARMADSZOR ESIK EL A KERESZT SÚLYA ALATT

Az Úr már harmadszor fekszik a porban a kereszt terhét hordozva. Megint onnan lentről tekint ránk. Ez a háromszori elesés a végletekig elmenő, a legteljesebb, a minden áldozatra kész szeretetet adja át nekünk üzenetként. Sokszor mennyire hálátlanok vagyunk iránta!

Észrevesszük-e, ha valaki áldozatot vállal értünk? Észrevesszük-e, amikor mi vállalhatnánk több áldozatot másokért. Mennyire vagyunk krisztusiak áldozatvállalásunkban és -fogadásunkban?

  • Adj nekünk, Urunk, időt az imádkozáshoz, hogy áldozatvállalásaink őszinték és jókedvüek legyenek.
  • Köszönetet mondunk, Urunk, azokért az embertársainkért, akiknek példájából tanulhatunk.

X. állomás: JÉZUST MEGFOSZTJÁK RUHÁITÓL

Az Úr teljesen kiüresítette önmagát. Mindenéről lemondott, amije volt. Ezzel is emberileg beláthatatlan mélységeket tár fel a szeretetben. Engedi, hogy a gúny, a lekicsinylés és a megvetés tárgya legyen. Ezzel pedig azt is nekünk ajándékozza, hogy az ilyen nehéz, szenvedést okozó élethelyzetekben is számíthatunk kegyelmi segítségére.

A ruháktól való megfosztás az anyagi javaktól, a felesleges dolgoktól való megszabadulás szimbóluma. Meg kell válnunk azoktól a dolgoktól, amelyek akadályozzák, hogy a lényegre koncentráljunk. A böjt is pont erről szól: a szeretetünket kificamító földi dolgoktól (pl. túlzott kényelemtől) való megszabadulásról. A pedagógiai munkánkat úgy kell végeznünk, hogy közben teljesen átadjuk magunkat a gyerekeknek. Ez a munka egész embert kíván.
A ruhától való megfosztás a hamis álarc levetését is jelentheti, azaz a valódi én elfedését szolgáló eszközöktől való szabadulást. A gyerekeknek szerepjátszás helyett valós, hiteles önmagunkat kell adnunk.

XI. állomás: JÉZUST A KERESZTRE SZEGEZIK

Az áldozati oltáron ott az áldozat, aki egyben az áldozatot bemutató pap is. Minden áldozatbemutatás forrása, az Újszövetség papságának eszményképe előttünk van.  A maga nagyszerűségében és fenségében feltárul az áldozathozatal lényege: megdicsőíteni az Atyát, és az ő ajándékait közvetíteni az embereknek.

Keresztre szegzettnek lenni egyenlő azzal, hogy elkötelezettek vagyunk. Azt is jelenti, hogy mit vállalunk. Azt is jelenti, hogy katolikus, azon belül piarista közösségünk meggyőződését elsajátítjuk és megvalljuk, amellett hűségben kitartunk, különösen a vallásos, jellemes és becsületes emberi értékrendben. Akkor is, ha hátránnyal jár. Akkor is, ha szembe kell menni az egész világgal. Akkor is, ha maradinak tartanak érte.
Jézus szeretete áldozatos volt. És milyen az enyém? Tudok-e én is odaadóan szeretni? A munkám során meghozom-e azt az áldozatot, amit az Úr kíván tőlem? Képes vagyok-e lemondani szenvedélyeimről, bűnös szokásaimról?

  • Urunk, Jézus, a mi életünkben is sok olyan esemény van, amit nem akarunk elfogadni, amelyek ellen lázadozunk. Kérünk,  világosítsd meg értelmünket és erősítsd meg szívünket!

XII. állomás: JÉZUS MEGHAL A KERESZTEN

Beteljesedett - sóhajt fel az Úr. Az új és örök szövetség legfőbb papja bemutatta véres, engesztelő és az egész világ üdvéért felajánlott áldozatát. A szentmisében ez az áldozat valóságosan és lényegileg megjelenik az oltáron Krisztus rendeléséből és a papság szoplgálata által. Örök időkre szóló áldozatot vitt véghez és rendelt az Úr. Mindannyiunkért.

Mi is meghalunk nap-nap után. Nem szó szerint, de képletesen, amikor látjuk a tanítványok, a szülők vagy a kollégák értetlenségét, üres tekintetét, lustaságát, nemtörődömségét... A mi halálaink 45 percenként ismétlődnek, de mindig mellé kerülnek a "feltámadások" is. Miért térek vissza a haláltól rögtön az élethez? Mert Jézus halálában benne van a kudarcok mellett az öröm, a remény.

  • Megbocsátunk mindig mindenkinek minden sérelemért, a hibáért? Vagy talán nem?
  • Meddig visszük a harcot a célok eléréséért? Lesz erőnk mindvégig? Hol is a vége?
  • Hol rejlik a szeretetünk az állandó intelmekben, szidásban, büntetésben?
  • Mit érez ebből a másik, a gyermek? Érzi-e a törődésünket és szüntelen segíteni akarásunk erejét?
  • Érzi-e, hogy intő szavaink ("Már megint késtél!" "Ismét hiányos a felszerelésed!" "Újra lusta voltál!" "Hányszor kell elmondanom!" "Még mindig nem érted?!" ...) nem ellene, hanem érte szólnak?

Bárhogy is szidlak - esetleg büntetlek -, érted teszem, nem ellened. Mert szeretlek téged, és tudom, hogy jó vagy!

Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen itt a földön is! Minden napi kenyerünket add meg nekünk ma! Bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek! És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Ámen.

XIII. állomás: JÉZUS TESTÉT LEVESZIK A KERESZTRŐL

Látszólag kudarcra ítéltetett a küldetés. Látszólag az Ellenség és az elenségek győztek felette. Ilyen helyzetben Isten rendelésében hinni és élni a remény ajándékával, ez az igazi próbatétel. A Szent Szűz lelke mélyébe rejtve őrzi ezeket az ajándékokat, hogy a feltámadás fényében ragyogjanak majd fel.
  • Krisztus nem halt meg a kereszten, csak megmutatta a Feltámadás felé vezető utat.
  • Teste élőbb volt, mint valaha... Bizalommal öleli át az őt leemelők vállát.
  • Naponta keresztre feszíttetünk, és naponta megpihenünk az irgalom karjaiban, hogy másnap legyen erőnk keresztre feszíttetni magunkat...
  • Ki az Irgalom...? Isten Lelke a gyermekekben, a kollégákban? Ki hajol hozzánk szeretettel, hogy leemeljen? Maga a Szeretet.

Kudarc volt-e a küldetés...? Nem! Szabadság! "Négykézláb másztam s álló Istenem nem emelt fel..." (J.A.) Azért, hogy erejével magam emelkedhessek fel, a kézfogásnál erősebb kötelékkel, a HŰSÉG kötelékével.

Add, hogy a hűség tüzének lángja soha ne aludjék ki bennünk!


Üdvözlégy, Mária, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozz érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.

XIV. állomás: JÉZUS HOLTTESTÉT SÍRBA TESZIK

A várakozás csendje itt sem üres semmittevés idejét jelenti. A jelentős események a történelemben mindig csendben történtek és történnek meg. A titok a rejtettségből majd hatalmas erővel tör elő. Mindent meg fog változtatni, mindent felül fog írni. a megígért feltámadás biztos, csalhatatlan valóság lesz életünkben.

Sokszor kell temetnünk: halottainkat, megszűnő emberi kapcsolatainkat, közöségeket, amelyeket el kell hagynunk. Ez rendkívül fájdalmas, mert gyásszal jár. De szükség van rá, hiszen csak így válunk képessé arra, hogy szertettel fogadjuk az újonnan megismert embereket. Tanári munkánkban is ezt éljük meg, amikor elbúcsúzunk diákoktól, akiket tanítottunk és szerettünk.
Hivatásunkban azonban a föltámadást is minden nap megtapasztaljuk. Meg is kell tapasztalnunk! Minden reggel "fel kell támadnunk" fáradtságunkból, újra kell kezdenünk. A munkánkban oly gyakori konfliktusok is folyamatosan efelé vezetnek minket: "fel kell támadnunk" a diákokkal való kapcsolatunkban. Új esélyt kell adnunk nekik és magunknak egyaránt. A szeretet által újjáépíteni a megromlott emberi viszonyokat, erőt merítve a Kriztusba vetett hitből.

XV. állomás: JÉZUS FELTÁMAD HALOTTAIBÓL

Harmadnapon, a hét első napján, hajnalban... Megint csak csöndben mutatkozik meg az isteni erő. Az Atya elfogadta a Fiú áldozatát. Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó! Jézus nem taglóz le a feltámadás erejével, nem von  senkit felelősségre, nem vesz elégtételt feltámadását követően. Hanem gyógyítja apostolai szégyenét, kishitűségét, bátorítja őket, erőt ad nekik, küldetést bíz rájuk, tanúságtételre ösztönzi őket. Megígéri, hogy minden nap velük marad a világ végezetéig, amikor újra eljön dicsőségben, hogy mindenkit magával vigyen az atyai házba.

Csöndben mutatkozik meg az isteni erő: piarista tanárként személyes példamutatásunk, tetteink hatnak a legerőteljesebben. Krisztus feltámadása minket is bátorít, nekünk is erőt ad, ránk is küldetést bíz, önbizalmat ad. Ezáltal hatunk diákjainkra. Jézus feltámadása így lesz erő mindannyiunk számára. Jézus nekünk - piarista tanároknak - is küldetést ad.

  • Jézusunk, add, hogy a tőled kapott örömteli lelkülettel bátorítsunk, erőt, önbizalmat ébresszünk a ránk bízott tanítványokban!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

Assisi Szent Ferenc: Tégy engem békéd eszközévé

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,

hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,

ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,

ahol széthúzás, oda egyetértést,

ahol tévedés, oda igazságot,

ahol kétely, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol árnyék, oda fényt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,

minthogy vigaszra várjak,

inkább én törekedjem megértésre,

mint hogy megértést óhajtsak,

inkább én szeressek,

minthogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat feledve - találjuk meg magunkat;

ha megbocsátunk - akkor nyerünk bocsánatot;

és ha meghalunk - azzal ébredünk az örök életre.

                                                                    Amen

Római (jogi) levél


A törvénynek csak büntetni és megbosszulni van hatalma a bűnt,

de a szeretetnek hatalma van megbocsátani is.

Simon András


Gubbiói farkas!

,,Korunk talán egyik legnagyobb kérdése, hogy az ember formálható, jobbá, tisztábbá, igazabbá nevelhető-e vagy nem?! Sajnos a XXI század gyermeke nem nagyon hiszi hogy képes önmagát nevelni, formálni, alakítani, nem bízik a pedagógia, az iskola embert nemesítő erejében!! Olyan könnyen  mondjuk, hogy én "ilyen" vagyok, és a világ is "ilyen"! Sajnos sok sok ember nem is próbál változni, változtatni magán, a környezetén, inkább válogat, keresi a kész tökéletest,  mondogatja: kutyából nem lesz szalonna, az alma nem esik messze a fájától!! Vajon a szülők, az iskoláink, templomaink csak tárgyi tudást, szakmai ismereteket közvetíthetnek, vagy felvállalhatják alázattal az rájuk bízott gyermekek, fiatalok, felnőttek nevelését is?!

,,A mi Urunk Jézus Krisztusra emelem én  a tekintetemet, aki bízik abban, hogy az öreg Nikodémus újjá tud születni, hogy a házasságtörő asszony talpra áll, elindul és több bűnt nem követ el, hogy Zakeus a vagyona felét a szegényeknek adja, majd visszaül a "bankba" és munkáját becsülettel, mindenki örömére jól végzi! Igen, Krisztus Urunk bízik a Mennyei Atya által teremtett emberben! Hiszi, hogy még ha egy légió ördög  is tart fogva egy embert, az megszabadulhat, megtisztulhat, mert a gadarai ördöngösök is Isten gyermekei és Isten selejtet nem teremt!! ,,

,,Jézus ezzel a hittel hívja meg az apostolait, keresi fel az elesett bűnösöket, szólítja meg átdöfött szívvel az emmauszi tanítványokat!  Sault, - aki a damaszkuszi úton, éjnek idején mind terrorista ideológiai alapokon gyilkosságokat szervez, - ezzel a bizalommal keresi fel Megváltónk az átdöfött lábain!! "Saul, Saul miért üldözöl engem?" Ismerős a párbeszéd, Saulból Szent Pál lesz, a népek apostola, ki megírja csodálatos leveleit és a világtörténelem legszebb, legtöbbet idézett költeményét, a Szeretet Himnuszt!,

,Húsz év alatt a gyermekek között megtapasztaltam, hogy Krisztus Urunk élő hite a miénk is lehet! Oly sokszor beláttam, hogy a szeretet és az önzetlen jóság útja járható! A gyermekek, az  emberek szeretnének jók, tiszták, szentek lenni, és ha nagy-nagy alázattal segítek nekik ezen az úton elindulni, haladni és ha megtapasztalják, hogy milyen jó jónak lenni, szeretetben, békében élni, akkor e sikerélményektől felbuzdulva egyre bátrabban, nagyobb lendülettel vetik bele magukat  a világtörténelem legnagyobb kalandjába, e szent utazásba, mely a semmiből a kibontakozásunk, a megvilágosodáson át a Végtelenbe vezet!! Igen, minden egyes kis megijedt, sokszor cinizmusba, durvaságba, de akár féktelen kegyetlenségbe csomagolt, családból kihullott gyermek, az őszinte párbeszéd, a kendőzetlen igazság szép szavára képes megnyílni, őszintén 365 fokos fordulatot venni, és elindulni a fény felé!! Lehet, hogy néhány percnyi langyos tavaszi esőként érkező jóságtól, vagy hosszú évek türelmes kitartó példájától pattan fel a bimbó, de az is  lehet, hogy a szabad akarattól vezérelt ember, sokáig visszautasítja a szíve ajtaján kopogtató májusi rügyet bontó szeretetet!!  A nevelőnek tudnia kell, hogy a finom gyümölcs a fa dicsősége, a lepergő tavaszi eső cseppjeit elnyeli a föld!  A szabad akaratot sem a szülő, sem az iskola, a nevelő nem tudja felülírni, mi Jézussal csak bízni tudunk abban, hogy az eső ami a földre hullt, nem fog oda visszatérni anélkül, hogy meg ne hozná a maga gyümölcsét!  Nem szabad elfelejtenünk a szántóvető ember bölcsességét: a föld ha nem terem, meg kell ganézni!! Fölösleges ostorral verni vagy dühösen, vasvillával szurkálni!! Verejtékes munkával meg kell trágyázni, fel kell ásni, meg kell szántani és akkor biztos, hogy jobban terem! Mi is áldozatos munkával, egymáshoz lehajló jósággal indíthatjuk el a testvéreinket a kibontakozás a szeretet útján!,,Igen, hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk ötről a hatra, hatról a hétre jutni!! Hiszem, hogy nemcsak képesek vagyunk, de a lelki haladás, a csendes megvilágosodás meg is éri a fáradságot, azt, hogy Krisztus kezét fogva elinduljunk, hogy a Mennyei Atyánk példájára mi is szentek, tökéletesek legyünk!! "Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok.”Mt. 5,48,,Hiszem, hogy bármit alkothatunk ezen a földön, minden mulandó, egyetlen dolog örök, a testvérünk halhatatlan lelke, melynek kibontakozásához mint szülő, tanár, nevelő, pap hozzá járulhatunk!

Szülve születünk! Életet adva bontakozunk ki! Gyermeket szül az anya, de ugyanakkor a gyermek is egy édesanyát hoz a világra! A jószándék vezette tanító tanít, de minden egyes szava nem csak a rábízott lelket tölti el gazdagsággal, hanem őt magát is, hisz nem adhatsz lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be!! Ahogyan hiszünk a jó doktorok munkájában, és bizalommal sebeinkkel, fájdalmainkkal hozzuk megyünk, ugyanúgy kellene gondjainkkal, kudarcainkkal, tehetetlen vergődéseinkben tanácsért, tanításért kopogtatnunk szerető szüleink, bölcs tanáraink, szent papjaink, idős sokat látott, tapasztalt testvéreink ajtaján!!,,

Szeretettel, Csaba t.

Dorothy L. Nolte: A gyermek abból tanul, amit lát

Ha a gyermek együtt él a kritikával, megtanulja a bírálgatást.
Ha a gyermek együtt él a gyűlölettel, megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermek együtt él a félelemmel, megtanulja a szorongást.

Ha a gyermek együtt él a szánalommal, megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyermek együtt él a nevetségességgel, megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermek együtt él a szégyennel, megtanulja a bűntudatot.

Ha a gyermek együtt él a megértéssel, megtanulja a türelmet.
Ha a gyermek együtt él a buzdítással, megtanulja a magabiztosságot.
Ha a gyermek együtt él a dicsérettel, megtanulja mások megbecsülését.

Ha a gyermek együtt él a jóváhagyással, megtanulja szeretni önmagát.
Ha a gyermek együtt él az elfogadással, megtanul szeretetre lelni a világban.
Ha a gyermek együtt él az elismeréssel, megtanulja, hogy céljai legyenek.

Ha a gyermek együtt él az önzetlenséggel, megtanulja a nagylelkűséget.
Ha a gyermek együtt él az őszinteséggel és méltányossággal, megtanulja az igazságot és jogszerűséget.
Ha a gyermek együtt él a biztonsággal, megtanul hinni magában és környezetében.

Ha a gyermek együtt él a barátságossággal, megtanulja, hogy a világ olyan hely, ahol jó élni.
Ha a gyermek együtt él a nyugodt derűvel, megtanulja, hogyan találjon lelki békét.
Vajon a mi gyermekeink mivel élnek együtt?




Böjte Csaba: Adventi üzenet


Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg.
Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan.

A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.

Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel, Csaba testvér

A szeretet olyan mint a tűz: ha nem terjed, kialszik

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után, elkezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő volt az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép, nagy és egészséges szíve volt, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott, a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.

Nekilátott a munkának. Betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor egy beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt már gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek egyre nőttek. Elég volt megfogni egy kezet és mosolyogni.

Ne lopjuk ki Miklós mögül az Istent!

Mi az a cipő az ablakban…

Szent Miklós püspök ünnepén a cipőmet még mindig kirakom, mindegy hány éves vagyok. Szent Miklós emlékéből nem szabad csupán jópofa gyerekünnepet csinálni, üzenete van a felnőttek számára is.

Kirakom a cipőmet, mert jót tesz a felnőtt lelkemnek! A cipőt üresen kell kitenni! Ez várakozást jelent, kívülről, Isten emberétől, mástól kerül bele az ajándék. Végső soron az egész életünk várakozó cipő. A boldogságért sokat lehet gürcölni, de végső soron Istenünk ajándéka. Kell az erőfeszítés, az ész tervezése, az állhatatos munka, de a boldogság ajándék, a Léttől kerül a cipőmbe.

A modern embernek olyan jót tesz, ha Mikuláskor kirakja a cipőjét. Sok tárgyunk, javunk, pénzünk van, sok hatékony tudományunk, eredményes gyógyításunk, politikai hatalmunk, felsrófolt érzelmünk van, de ez még nem minden. Ez még mind nem a boldogság!

Az üresen kitett cipő az alázat gesztusa. Megteszem, ami rajtam múlik, de a beteljesedés rajtam túlról érkezik. Sok mai ember gőgösen pöffeszkedik a létezők, a tárgyi javak, a szellemi tudás halmazán és még sem boldog. A létezők síkján meg kell tenni, ami rajtunk múlik, ki kell tenni a cipőt, de a beteljesedés, a boldogság önmagamon túlról érkezik.

A lét teljessége nincs énbennem. Minden levegővétel, minden falat kenyér, minden baráti és szerelmes szeretet, minden üres cipő erre figyelmeztet: az ember nem elég önmagának, a teljességet önerőből nem képes elérni. Nem más ez, mint az alapvető szegénységünk beismerése. Üres a cipőnk, koldul a kezünk! Nem véletlenül áll a nyolc boldogság élén alaptételként a szegénység boldogsága!

Kiteszem a cipőm, még ha idősebb fejjel is. S ahogy idősödöm újra és újra ki kell tennem a cipőm, újra és újra üresen! Istenünk nem tud adni, a Mikulás nem tud édességet hozni, ha tele a cipő.

Az üresen kitett cipő a feledés fontosságát juttatja eszembe. Tudni kell feledni! Milyen sokan nem tudnak feledni, nem tudják feledni, hogy a szülei bűnt követtek el, a pedagógus egyszer igazságtalan volt vele vagy a pap bácsi csúnyán nézett rá… Olyan jó nem feledni, mert akkor nem is kell megbocsátani. Olyan jó áldozatnak lenni, akivel a múltban valaki jól elbánt és sajnáljon mindenki, és nem tudok talpra állni, és van mentségem, és segítsen mindenki. Áldozatnak lenni hálás szerep.

Én azt hiszem, tudni kellene feledni a múlt tudását is. Elképesztően sok tudás, beszéd, igazság ragad ránk, néha olyannak érzem a fejem, mint egy faliújság, amin vélemények, idézetek, mondatok vannak.

Hogyan szóljon a végtelen Intelligencia, ha tele a fejem a múlt tudásával? Hogyan legyek élően nyitott a mai nap kegyelmére, ha a tegnapot monitorozza az emlékezetem?

Az üres cipő a feledés kötelességét hívja elő. Nem tud élni a ma csodájának, akinek tele a cipője a múlt emlékeivel, idegességeivel, sérelmeivel.

Ahogy meglepetés a cipőben a mikulás-ajándék, úgy meglepetés a mai nap, a mai kézfogás, a mai munka öröme, a mai kávé, a mai zene. Hagyom meglepni magam, hagyom, hogy Istenünk meglepjen. Soha nem a tegnapi Istenünk jön el, nem a tegnapi isten-érzést szeretném fölmelegíteni, hanem ma, maiként jön és látogat meg engem.

Mikulás ünnepén kiteszem a cipőm, Isten emberét, Szent Miklós püspököt várom! Miklós egy olyan ember volt, akit a világ nem tud elfeledni. Csinálhatnak belőle bohócfigurát, északi télapót, mesehőst, de nincs még egy ilyen szent, aki ennyire szíven ütötte a világot. Minden családba eljut valahogy Szent Miklós emléke. Felidézik a tetteit, életét utánozzák, jóságát megjelenítik a gyermekek felé, s közben nekem úgy tűnik, olykor a lényeg sikkad el: miért tette Miklós, amit tett? Mi volt az indítéka?

Nem szabad ezen elsikkadni, mert akkor Szent Miklósból meseszerű télapót, ártalmatlan gyerekhőst csinálunk, mintha a valódi élethez, a felnőttek súlyos világához Miklósnak semmi köze nem lenne.

Mi az indítéka? Miklós azért tett jót, szerette a gyerekeket és a felnőtteket, azért osztotta szét gazdag örökségét, azért védte az igazságot, mert az Isten embere volt. Ha Miklós mögül kilopjuk az Istent, a lényeget lopjuk ki az ünnepből. Ahogy a karácsonyból, ha kilopjuk az Istent, akkor marad a béke, a család, a fogyasztás, a lakomázás, a vásárlás ünnepe.

Miklós püspökben az indíték a lényeg! Őbenne már megszületett az az isteni szeretet, amire mi karácsonykor várunk. Benne már győzött a szeretet!

Mi felnőttek tudjuk, merő jópofaságból nem lehet egy életen át szeretni. Egy ártalmatlan mesehős az északi-sarkról nem építi az igazi életünket. Ha az élet komoly, lényegi, akkor a Szentünkből, az ünnepünkből ne lopjuk ki a lényeget.

Felnőttként is kiteszem a cipőm és Isten emberét várom, akiben győzött a szeretet, győzött a jóság. Milyen jó dolog egy jóságos emberen keresztül elképzelni, hogy milyen jóságos lehet az Isten. Ha egy ember tudott ilyen jóságos, vidám, mély hitű, bölcs lenni, akkor vajon milyen lehet az Isten?

Milyen fontos lenne, hogy rajtam keresztül, egy embertárson, papon, szülőn, munkatárson, főnökön, püspökön, orvoson, takarítónőn keresztül sejtsék meg egyre többen ebben a világban: ha egy ember ilyen jó tud lenni, vajon az Istene, az indítéka milyen jó lehet?

 

Dr. Papp Miklós görög katolikus áldozópap, egyetemi tanár

 

Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

„Van a kosaradban legalább egy kenyér és egy hal”

Patrociniumot ünnepeltünk ma a Felső-templomban, ahol a szentbeszédet az ünnepi misén Szabó László piarista mondta. A csodálatos kenyérszaporítás történetébe ágyazva mondanivalóját,  felhívta a nevelők figyelmét arra, hogy vegyék észre a tömegben  szorongó fiút, akinek a kosarában 5 kenyér és két hal volt és vigyék Jézus elé. Vegyék észre a gyerekekben a szunnyadó tehetséget, és dolgozzanak rajta, hogy kibontakozzék. A diákokhoz nagyon érzékletesen szólt: „ te vagy az a fiú. Mindegy, gazdag vagy-e vagy szegény, tehetséges vagy tehetségtelen, mindegy hogy esetleg azt mondják rád – lusta disznó vagy – vagy szorongó, vagy önbizalom hiányos, nézz a kosaradba! Van a kosaradban legalább egy kenyér és egy hal. Merjél középre lépni Jézus elé, és azután szétosztani a tömegben azt, amid van, mert így a jóllakás utáni maradékokból megtelhet 12 kosárnyi. Ellenben ha a kenyeredet és a haladat megtartod magadnak, akkor rád romlik, és nem történik meg a csoda.”

Toborzó

"Jöjjetek... ! Nincs fizetés, nincs orvosi ellátás, nincs vakáció, nincs visszalépés, nincs nyugdíj.
Hanem ellenkezőleg:
sok és kemény munka;
vigasztalások - talán;
csalódások - bizonyosan;
betegségek - gyakran;
végül erőszakos vagy rejtélyes halál és egy sírhant ismeretlen földön. Jöjjetek... !"

Ilyen felhívással toboroztak a század elején Franciaországban fiatalokat a misszióba. És nem eredménytelenül. Mert mindig voltak és vannak fiatalok, akik nem kényelemre vágyakoznak, hanem valami nagyszerű dologra, minél többet tenni Istenért és az emberekért, bármilyen áldozatba is kerül.


Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről

"Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel, hivtam a népeket, jöjjenek énhozzám! Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám. Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet, gyönyörü szavakat, igéző szavakat, hiába, hiába: egy fül sem fülelte, egy szív sem szívelte a hegyibeszédet. Tüzet is akartam rakni az erdőben: nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába! Gyujtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben. ...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, - az Ur áll mögöttem. "

Egyedül igaz boldogság

Pierre Teilhard de Chardin a boldogságról szóló elmélkedésében arra mutat rá, hogy három áramlat van bennünk: a sötéten látás vagy reménytelenség áramlata, az élvezet vagy gyönyör áramlata, a növekedés vagy az élet áramlata.

E három menetirány között ingadozik az Élet, és szemünk láttára választja szét áramlatát. Hogy választásunkat igazoljuk, valóban nem volna - mint ahogy ismételgetik - más magyarázat, mint az egyén ízlésbeli vagy vérmérsékleti hajlama?

Vagy találhatunk-e valahol egy olyan tárgyi okot, amely eldönthetné, hogy a három ok közül melyik föltétlenül jobb, amely hitelesen tud boldogítani minket?

A Világmindenségben a lények óriási tömege, amelynek mi is részei vagyunk, kezdettől fogva a több szabadság, a nagyobb fogékonyság, az erőteljesebb belső látás irányába igyekszik: és mi még azt kérdezzük magunktól, merre kell menni?

A hamis problémák árnyéka a nagy kozmikus törvények fényénél igazában semmivé válik. Hacsak nem akarunk fizikai ellentmondásba keveredni magunkkal, nem tehetünk egyebet, mint hogy - mindegyikünk a maga számára elfogadja azt a Világban meglevő lényeges választékot, amelynek értelmes elemei vagyunk. Hátrálni azért, hogy kevésbé legyünk, megállni, hogy élvezeteket habzsoljunk; e két magatartás, ahogyan megkíséreljük, hogy az egyetemes hullámmal szembe hajózzunk, értelmetlen lehetőségnek látszik. Így az utak jobbról is balról is bezárulnak előttünk, s csak egy marad nyitva - előre.

Tudományosan és tárgyilagosan az Élet felszólításaira adható egyetlen válasz: a fejlődés útja. És következésképpen, szintén tudományosan és tárgyilagosan az egyedül igaz boldogság az, amit a növekedés vaghy mozgás boldogságának mondtunk.

Hagyjuk, hogy a fáradtak és a sötéten látók visszafelé csússzanak. Hagyjuk az élvezethajhászókat kispolgáriasan végignyújtózni a hegyoldalon. És csatlakozzunk - habozás nélkül - azok csoportjához, akik vállalják a kockázatot, hogy följussanak az utolsó csúcsra!

Pierre Teilhard de Chardin

Szabadság?

Ha a sors nem irányul magasabbrendű érték felé,

Ha a véletlen uralkodik,

Sötétségben járunk,

S miénk a vakok borzasztó szabadsága.

 

Albert Camus

Csodák a Tátrában

Nem először jártam Dósai atyával a Tátrában, és nem is véletlen, hogy egy lelkes csapattal újra és újra visszatérünk.

A tájról és a kedvességről, amivel fogadnak, felesleges írni, kívánom mindenkinek, legalább egyszer jusson el ide. Ugyan velem is előfordult már, hogy a köveken baktatva az aktuális célpont felé megfordult a fejemben, hogy miért is kellett ez nekem, de az a béke és nyugalom, ami megszállja az embert, gyorsan elfeledteti a test és a lélek fáradalmait.

Találkoztunk már esküvői fotókat készítő stábbal 2000 méteren, valaki a második szomszédjával futott össze, spontán lengyel-magyar piarista találkozóra is sor került, és idén volt egy nagyon felemelő találkozás is, ami bennem mély nyomokat hagyott.

Napi úti célnak a Tengerszem-csúcsot választottuk. A csúcs alatti háznál összetalálkoztunk egy csapattal: három hordár srác, hat-hét segítővel. A hordárok hátán azonban nem sör volt, nem dobostorta, nem konzerv, hanem egy-egy ember. Két fiú és egy lány, fogyatékkal élők, gyakorlatilag önellátásra majdnem képtelen állapotban. Képzelj el egy embert, aki ezen a terepen a hátára vesz egy másikat, a kísérőket, akik mennek előre és próbálják megkeresni a legmegfelelőbb utat a feljutáshoz, hogy ennek a három embernek olyan csodát mutassanak, amit önerőből képtelenek lettek volna megtapasztalni. Az út vége egy jó erőben lévő embernek is veszélyes lehet, ha elront egy mozdulatot, ők pedig így tették meg a teljes távot. EGYÜTT, legyőzve a félelmüket, bízva egymásban, segítve egymást. Mikor felértek, a világ legtermészetesebb dolgának tűnt számukra, hogy ezt teszik. Talán nem is először. Leültek, elkezdtek beszélgetni, körbenézni, ettek-ittak, jó kedvük volt.

Figyeltem őket, az egyikük, akit vittek rám nézett, és onnantól nem tudtam róla levenni a tekintetem. Hihetetlen volt, amit a szemében láttam. Szeretetet. Az őszinte, feltétel nélküli fajtából. Pedig soha életében nem látott, nem tettem érte semmit, és mégis így néz rám. És biztos vagyok benne, hogy bárkire is pillant, azt ugyanezzel a szeretettel teszi.

Aznap megtapasztalhatták a csodát, amit a természet szépsége nyújt. Nekem pedig mutattak egy másikat, amiért nem is kell messzire menni, mert közelebb van, mint gondolnánk.

 Horváth Gábor

Az öröm tízparancsolata

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömet.

2. Mosolyogj,  és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.

3. Szívből ismételgesd: Isten, aki engem szeret, mindig jelen van.

4. Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.

5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.

6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb.

7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.

8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.

9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezz el.

10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.

Gaston Courtois

Ne hidd, hogy elegendő...

az olvasás -- áttüzesedés nélkül,

a szemlélődés -- áhitat nélkül,

a kutatás -- csodálkozás nélkül,

a figyelem -- ujjongás nélkül,

a szorgalom -- jámborság nélkül,

a tudás -- szeretet nélkül,

az igyekezet -- kegyelem nélkül,

az átélés -- isteni bölcsesség nélkül.

Töltsön el Isten kegyelme, légy alázatos jámbor, az öröm oljaával felkent!

Légy az isteni bölcsesség szerelmese!

Égessen a vágy, hogy Istent magasztald, csodáld és ízleld!

 

Szent Bonaventura

Erő

Ha áldott napfénnyel, meleg tavaszi esővel, jóságoddal, fényeddel öntözgeted a rád bízottakat, a gyermekek, a munkatársaid, de még a hatóságok is - akár a sivatag szélén évek óta töpörödő, aszalódott kis magvak - megerednek, kihajtanak, majd csodálatos virágszirmokba borulva elkezdik kibontakoztatni gyümölcseiket.

 

Böjte Csaba

Sarlósboldogasszony

Arany húrját a domb mögött hangolja már

a nyár nagyasszony napja:

már benne párállik a pirkadati szélben

a csurranó nyárdéli tűz.

De az orgonalombon még reszket a harmat

s acél-ifjan csillannak a kaszák. 

Sík Sándor

Oldalak

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT