Lelki oldal

Assisi Szent Ferenc: Tégy engem békéd eszközévé

Uram, tégy engem a te békéd eszközévé,

hogy ahol gyűlölet lakik, oda szeretetet vigyek,

ahol sértés, oda a megbocsátás szellemét,

ahol széthúzás, oda egyetértést,

ahol tévedés, oda igazságot,

ahol kétely, oda hitet,

ahol kétségbeesés, oda reményt,

ahol árnyék, oda fényt,

ahol szomorúság, oda örömet.

Uram, add, hogy inkább én igyekezzem vigasztalni,

minthogy vigaszra várjak,

inkább én törekedjem megértésre,

mint hogy megértést óhajtsak,

inkább én szeressek,

minthogy szeretetet igényeljek.

Mert önmagunkat feledve - találjuk meg magunkat;

ha megbocsátunk - akkor nyerünk bocsánatot;

és ha meghalunk - azzal ébredünk az örök életre.

                                                                    Amen

Római (jogi) levél


A törvénynek csak büntetni és megbosszulni van hatalma a bűnt,

de a szeretetnek hatalma van megbocsátani is.

Simon András


Gubbiói farkas!

,,Korunk talán egyik legnagyobb kérdése, hogy az ember formálható, jobbá, tisztábbá, igazabbá nevelhető-e vagy nem?! Sajnos a XXI század gyermeke nem nagyon hiszi hogy képes önmagát nevelni, formálni, alakítani, nem bízik a pedagógia, az iskola embert nemesítő erejében!! Olyan könnyen  mondjuk, hogy én "ilyen" vagyok, és a világ is "ilyen"! Sajnos sok sok ember nem is próbál változni, változtatni magán, a környezetén, inkább válogat, keresi a kész tökéletest,  mondogatja: kutyából nem lesz szalonna, az alma nem esik messze a fájától!! Vajon a szülők, az iskoláink, templomaink csak tárgyi tudást, szakmai ismereteket közvetíthetnek, vagy felvállalhatják alázattal az rájuk bízott gyermekek, fiatalok, felnőttek nevelését is?!

,,A mi Urunk Jézus Krisztusra emelem én  a tekintetemet, aki bízik abban, hogy az öreg Nikodémus újjá tud születni, hogy a házasságtörő asszony talpra áll, elindul és több bűnt nem követ el, hogy Zakeus a vagyona felét a szegényeknek adja, majd visszaül a "bankba" és munkáját becsülettel, mindenki örömére jól végzi! Igen, Krisztus Urunk bízik a Mennyei Atya által teremtett emberben! Hiszi, hogy még ha egy légió ördög  is tart fogva egy embert, az megszabadulhat, megtisztulhat, mert a gadarai ördöngösök is Isten gyermekei és Isten selejtet nem teremt!! ,,

,,Jézus ezzel a hittel hívja meg az apostolait, keresi fel az elesett bűnösöket, szólítja meg átdöfött szívvel az emmauszi tanítványokat!  Sault, - aki a damaszkuszi úton, éjnek idején mind terrorista ideológiai alapokon gyilkosságokat szervez, - ezzel a bizalommal keresi fel Megváltónk az átdöfött lábain!! "Saul, Saul miért üldözöl engem?" Ismerős a párbeszéd, Saulból Szent Pál lesz, a népek apostola, ki megírja csodálatos leveleit és a világtörténelem legszebb, legtöbbet idézett költeményét, a Szeretet Himnuszt!,

,Húsz év alatt a gyermekek között megtapasztaltam, hogy Krisztus Urunk élő hite a miénk is lehet! Oly sokszor beláttam, hogy a szeretet és az önzetlen jóság útja járható! A gyermekek, az  emberek szeretnének jók, tiszták, szentek lenni, és ha nagy-nagy alázattal segítek nekik ezen az úton elindulni, haladni és ha megtapasztalják, hogy milyen jó jónak lenni, szeretetben, békében élni, akkor e sikerélményektől felbuzdulva egyre bátrabban, nagyobb lendülettel vetik bele magukat  a világtörténelem legnagyobb kalandjába, e szent utazásba, mely a semmiből a kibontakozásunk, a megvilágosodáson át a Végtelenbe vezet!! Igen, minden egyes kis megijedt, sokszor cinizmusba, durvaságba, de akár féktelen kegyetlenségbe csomagolt, családból kihullott gyermek, az őszinte párbeszéd, a kendőzetlen igazság szép szavára képes megnyílni, őszintén 365 fokos fordulatot venni, és elindulni a fény felé!! Lehet, hogy néhány percnyi langyos tavaszi esőként érkező jóságtól, vagy hosszú évek türelmes kitartó példájától pattan fel a bimbó, de az is  lehet, hogy a szabad akarattól vezérelt ember, sokáig visszautasítja a szíve ajtaján kopogtató májusi rügyet bontó szeretetet!!  A nevelőnek tudnia kell, hogy a finom gyümölcs a fa dicsősége, a lepergő tavaszi eső cseppjeit elnyeli a föld!  A szabad akaratot sem a szülő, sem az iskola, a nevelő nem tudja felülírni, mi Jézussal csak bízni tudunk abban, hogy az eső ami a földre hullt, nem fog oda visszatérni anélkül, hogy meg ne hozná a maga gyümölcsét!  Nem szabad elfelejtenünk a szántóvető ember bölcsességét: a föld ha nem terem, meg kell ganézni!! Fölösleges ostorral verni vagy dühösen, vasvillával szurkálni!! Verejtékes munkával meg kell trágyázni, fel kell ásni, meg kell szántani és akkor biztos, hogy jobban terem! Mi is áldozatos munkával, egymáshoz lehajló jósággal indíthatjuk el a testvéreinket a kibontakozás a szeretet útján!,,Igen, hiszem, hogy mindannyian képesek vagyunk ötről a hatra, hatról a hétre jutni!! Hiszem, hogy nemcsak képesek vagyunk, de a lelki haladás, a csendes megvilágosodás meg is éri a fáradságot, azt, hogy Krisztus kezét fogva elinduljunk, hogy a Mennyei Atyánk példájára mi is szentek, tökéletesek legyünk!! "Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok.”Mt. 5,48,,Hiszem, hogy bármit alkothatunk ezen a földön, minden mulandó, egyetlen dolog örök, a testvérünk halhatatlan lelke, melynek kibontakozásához mint szülő, tanár, nevelő, pap hozzá járulhatunk!

Szülve születünk! Életet adva bontakozunk ki! Gyermeket szül az anya, de ugyanakkor a gyermek is egy édesanyát hoz a világra! A jószándék vezette tanító tanít, de minden egyes szava nem csak a rábízott lelket tölti el gazdagsággal, hanem őt magát is, hisz nem adhatsz lángot a gyertyának úgy, hogy annak fénye a te arcodat is ne ragyogja be!! Ahogyan hiszünk a jó doktorok munkájában, és bizalommal sebeinkkel, fájdalmainkkal hozzuk megyünk, ugyanúgy kellene gondjainkkal, kudarcainkkal, tehetetlen vergődéseinkben tanácsért, tanításért kopogtatnunk szerető szüleink, bölcs tanáraink, szent papjaink, idős sokat látott, tapasztalt testvéreink ajtaján!!,,

Szeretettel, Csaba t.

Dorothy L. Nolte: A gyermek abból tanul, amit lát

Ha a gyermek együtt él a kritikával, megtanulja a bírálgatást.
Ha a gyermek együtt él a gyűlölettel, megtanulja a háborúzást.
Ha a gyermek együtt él a félelemmel, megtanulja a szorongást.

Ha a gyermek együtt él a szánalommal, megtanulja az önsajnálatot.
Ha a gyermek együtt él a nevetségességgel, megtanulja a félszegséget.
Ha a gyermek együtt él a szégyennel, megtanulja a bűntudatot.

Ha a gyermek együtt él a megértéssel, megtanulja a türelmet.
Ha a gyermek együtt él a buzdítással, megtanulja a magabiztosságot.
Ha a gyermek együtt él a dicsérettel, megtanulja mások megbecsülését.

Ha a gyermek együtt él a jóváhagyással, megtanulja szeretni önmagát.
Ha a gyermek együtt él az elfogadással, megtanul szeretetre lelni a világban.
Ha a gyermek együtt él az elismeréssel, megtanulja, hogy céljai legyenek.

Ha a gyermek együtt él az önzetlenséggel, megtanulja a nagylelkűséget.
Ha a gyermek együtt él az őszinteséggel és méltányossággal, megtanulja az igazságot és jogszerűséget.
Ha a gyermek együtt él a biztonsággal, megtanul hinni magában és környezetében.

Ha a gyermek együtt él a barátságossággal, megtanulja, hogy a világ olyan hely, ahol jó élni.
Ha a gyermek együtt él a nyugodt derűvel, megtanulja, hogyan találjon lelki békét.
Vajon a mi gyermekeink mivel élnek együtt?




Böjte Csaba: Adventi üzenet


Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg.
Csak le ne borulj sírva előttünk Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között. Türelmetlenek vagyunk. Egy értelmetlen, nagyon hosszúra nyúlt diktatúrából jövünk. Naivan, tisztán indultunk 89-ben, egymás kezét fogtuk, és a sárba borulva több nyelven is együtt imádkoztunk, boldogan kacagtunk. Akkor értettük, most miért nem értjük egymás nyelvét, vágyát, álmait?Forrong a világ! Tudom, hogy mindenki jót akar. Jót magának, minél több jót! Mint a gyermekek veszekszünk ócska babarongyokon, és észre sem vesszük, lassan szabadul el körülöttünk a pokol. Nem igaz, hogy ez a világ csak sírásból és vérből tisztulhat meg, léphet tovább! Hogy lehetünk ilyen vakok?

Uram, te hányszor próbáltál összegyűjteni bennünket, mint kotló a csibéit? Jó szóval biztatsz, adtad a szeretet parancsát, és megmosod könnyeiddel lábainkat. Mindent jóságosan nekünk adtál, élhetnénk csendesen paradicsomi békességben. Jól feltarisznyáztál, mindenünk megvan.

A föld csodás termékenysége szaporít nap mint nap kenyeret nekünk, és van annyi agyag, kő, hogy építhetünk mindenkinek házat, tanyát, otthont ezen a földön. Van annyi vasérc, réz, mangán, hogy egy-egy autó is jutna a családjainknak. Jut könyv, jó film, tiszta bor és csók, szerelem mindenkinek. Nem sajnálod tőlünk a boldogságot. És juthat gyermekáldás vagy vér a vérünkből, vagy mint Józsefnek a te szent akaratodból.

Testvérem lásd, van kit szerethetsz, kit otthonodba fogadhatsz, kivel törődhetsz, kibe beléálmodhatod álmodat. És ültethetsz virágot, platánt, diót, és megéred, hisz jó orvosaid vigyáznak rád, hogy fád nagyra nőjön és árnyékával enyhet adjon családodnak. Tudósaink, mérnökeink mennyi kérdésre kerestek, találtak választ az évezredek alatt? Lassan, de biztosan hajtsuk uralmunk alá a Földet, ahogyan te kérted Istenünk a teremtés hajnalán még a bűnbeesés előtt. Élhetnénk békés testvéri szeretetben, tudhatnánk, hogy a részigazságoknál fontosabb az élet.

A gonosz kacag. Ugyanazzal a süket dumával jön, ígér minden kőből kenyeret, fogyassz, habzsolj! Ha kell, ha nem, legyen! És ha leborulsz előtte mindent csak neked ígér, az egész bevásárlóközpontot, repülőt, jachtot – de minek? És felvisz csodás templomok ormára, sztár leszel, dobd le magad, fürödj a csodáló emberek tekintetében, hatalmad lesz felettük. Uralkodj, miért vállalnád a szeretet szolgálatát?

Fogyasztás, birtoklás, hatalom. Habzsolva kacagsz, és szétmarcangolod világunkat. Azt hiszed, hogy győztél, pedig rabszolga vagy. Rosszabb, testvéred farkasa, szép tiszta világunk elpusztítója.

Itt állsz Uram a XXI. századi Jeruzsálem falai előtt, előttünk. Szemedben könnycsepp, és nekem nincsenek érveim. Mégis arra kérlek, hogy ne bűneinket nézd, hanem újabb adventünkben jósággal jöjj közénk. Ajándékozz meg érdemtelen gyermekeidet egy újabb eséllyel, egy szép Karácsonnyal.

Istentől áldott adventi megtérést, szent időt kívánok szeretettel, Csaba testvér

A szeretet olyan mint a tűz: ha nem terjed, kialszik

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szívátültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után, elkezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket. A betegség tovább terjedt. A kórházak megteltek az utolsó ágyig. Rövid idő alatt mindenki szívbajos lett. Ágyban fekvő volt az egész világ és a halált várta.

Egyedül egy személyt nem ragadott el a kór. Idős ember volt, szép, nagy és egészséges szíve volt, sőt a szokottnál is nagyobb. Nekilátott a betegápolásnak. Azt vette észre, ha megfogta a beteg kezét és rámosolygott, a kis szív azonnal növekedni kezdett. Amint elengedte, a növekedés megállt. Fölfedezett valamit. A szokatlan betegség oka a szeretet hiánya volt.

Nekilátott a munkának. Betegtől betegig járt. Fogta a kezüket és nevetett. Amikor egy beteg szíve kellő nagy lett, ő is képes volt már gyógyítani. Az új orvosság gyorsan terjedt az egész világon. Világszerte megszaporodtak a nagyszívű emberek. Mindenkit gyógykezeltek és a szívek egyre nőttek. Elég volt megfogni egy kezet és mosolyogni.

Ne lopjuk ki Miklós mögül az Istent!

Mi az a cipő az ablakban…

Szent Miklós püspök ünnepén a cipőmet még mindig kirakom, mindegy hány éves vagyok. Szent Miklós emlékéből nem szabad csupán jópofa gyerekünnepet csinálni, üzenete van a felnőttek számára is.

Kirakom a cipőmet, mert jót tesz a felnőtt lelkemnek! A cipőt üresen kell kitenni! Ez várakozást jelent, kívülről, Isten emberétől, mástól kerül bele az ajándék. Végső soron az egész életünk várakozó cipő. A boldogságért sokat lehet gürcölni, de végső soron Istenünk ajándéka. Kell az erőfeszítés, az ész tervezése, az állhatatos munka, de a boldogság ajándék, a Léttől kerül a cipőmbe.

A modern embernek olyan jót tesz, ha Mikuláskor kirakja a cipőjét. Sok tárgyunk, javunk, pénzünk van, sok hatékony tudományunk, eredményes gyógyításunk, politikai hatalmunk, felsrófolt érzelmünk van, de ez még nem minden. Ez még mind nem a boldogság!

Az üresen kitett cipő az alázat gesztusa. Megteszem, ami rajtam múlik, de a beteljesedés rajtam túlról érkezik. Sok mai ember gőgösen pöffeszkedik a létezők, a tárgyi javak, a szellemi tudás halmazán és még sem boldog. A létezők síkján meg kell tenni, ami rajtunk múlik, ki kell tenni a cipőt, de a beteljesedés, a boldogság önmagamon túlról érkezik.

A lét teljessége nincs énbennem. Minden levegővétel, minden falat kenyér, minden baráti és szerelmes szeretet, minden üres cipő erre figyelmeztet: az ember nem elég önmagának, a teljességet önerőből nem képes elérni. Nem más ez, mint az alapvető szegénységünk beismerése. Üres a cipőnk, koldul a kezünk! Nem véletlenül áll a nyolc boldogság élén alaptételként a szegénység boldogsága!

Kiteszem a cipőm, még ha idősebb fejjel is. S ahogy idősödöm újra és újra ki kell tennem a cipőm, újra és újra üresen! Istenünk nem tud adni, a Mikulás nem tud édességet hozni, ha tele a cipő.

Az üresen kitett cipő a feledés fontosságát juttatja eszembe. Tudni kell feledni! Milyen sokan nem tudnak feledni, nem tudják feledni, hogy a szülei bűnt követtek el, a pedagógus egyszer igazságtalan volt vele vagy a pap bácsi csúnyán nézett rá… Olyan jó nem feledni, mert akkor nem is kell megbocsátani. Olyan jó áldozatnak lenni, akivel a múltban valaki jól elbánt és sajnáljon mindenki, és nem tudok talpra állni, és van mentségem, és segítsen mindenki. Áldozatnak lenni hálás szerep.

Én azt hiszem, tudni kellene feledni a múlt tudását is. Elképesztően sok tudás, beszéd, igazság ragad ránk, néha olyannak érzem a fejem, mint egy faliújság, amin vélemények, idézetek, mondatok vannak.

Hogyan szóljon a végtelen Intelligencia, ha tele a fejem a múlt tudásával? Hogyan legyek élően nyitott a mai nap kegyelmére, ha a tegnapot monitorozza az emlékezetem?

Az üres cipő a feledés kötelességét hívja elő. Nem tud élni a ma csodájának, akinek tele a cipője a múlt emlékeivel, idegességeivel, sérelmeivel.

Ahogy meglepetés a cipőben a mikulás-ajándék, úgy meglepetés a mai nap, a mai kézfogás, a mai munka öröme, a mai kávé, a mai zene. Hagyom meglepni magam, hagyom, hogy Istenünk meglepjen. Soha nem a tegnapi Istenünk jön el, nem a tegnapi isten-érzést szeretném fölmelegíteni, hanem ma, maiként jön és látogat meg engem.

Mikulás ünnepén kiteszem a cipőm, Isten emberét, Szent Miklós püspököt várom! Miklós egy olyan ember volt, akit a világ nem tud elfeledni. Csinálhatnak belőle bohócfigurát, északi télapót, mesehőst, de nincs még egy ilyen szent, aki ennyire szíven ütötte a világot. Minden családba eljut valahogy Szent Miklós emléke. Felidézik a tetteit, életét utánozzák, jóságát megjelenítik a gyermekek felé, s közben nekem úgy tűnik, olykor a lényeg sikkad el: miért tette Miklós, amit tett? Mi volt az indítéka?

Nem szabad ezen elsikkadni, mert akkor Szent Miklósból meseszerű télapót, ártalmatlan gyerekhőst csinálunk, mintha a valódi élethez, a felnőttek súlyos világához Miklósnak semmi köze nem lenne.

Mi az indítéka? Miklós azért tett jót, szerette a gyerekeket és a felnőtteket, azért osztotta szét gazdag örökségét, azért védte az igazságot, mert az Isten embere volt. Ha Miklós mögül kilopjuk az Istent, a lényeget lopjuk ki az ünnepből. Ahogy a karácsonyból, ha kilopjuk az Istent, akkor marad a béke, a család, a fogyasztás, a lakomázás, a vásárlás ünnepe.

Miklós püspökben az indíték a lényeg! Őbenne már megszületett az az isteni szeretet, amire mi karácsonykor várunk. Benne már győzött a szeretet!

Mi felnőttek tudjuk, merő jópofaságból nem lehet egy életen át szeretni. Egy ártalmatlan mesehős az északi-sarkról nem építi az igazi életünket. Ha az élet komoly, lényegi, akkor a Szentünkből, az ünnepünkből ne lopjuk ki a lényeget.

Felnőttként is kiteszem a cipőm és Isten emberét várom, akiben győzött a szeretet, győzött a jóság. Milyen jó dolog egy jóságos emberen keresztül elképzelni, hogy milyen jóságos lehet az Isten. Ha egy ember tudott ilyen jóságos, vidám, mély hitű, bölcs lenni, akkor vajon milyen lehet az Isten?

Milyen fontos lenne, hogy rajtam keresztül, egy embertárson, papon, szülőn, munkatárson, főnökön, püspökön, orvoson, takarítónőn keresztül sejtsék meg egyre többen ebben a világban: ha egy ember ilyen jó tud lenni, vajon az Istene, az indítéka milyen jó lehet?

 

Dr. Papp Miklós görög katolikus áldozópap, egyetemi tanár

 

Bódás János: Valahol ki van jelölve helyed

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?

Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.

Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

„Van a kosaradban legalább egy kenyér és egy hal”

Patrociniumot ünnepeltünk ma a Felső-templomban, ahol a szentbeszédet az ünnepi misén Szabó László piarista mondta. A csodálatos kenyérszaporítás történetébe ágyazva mondanivalóját,  felhívta a nevelők figyelmét arra, hogy vegyék észre a tömegben  szorongó fiút, akinek a kosarában 5 kenyér és két hal volt és vigyék Jézus elé. Vegyék észre a gyerekekben a szunnyadó tehetséget, és dolgozzanak rajta, hogy kibontakozzék. A diákokhoz nagyon érzékletesen szólt: „ te vagy az a fiú. Mindegy, gazdag vagy-e vagy szegény, tehetséges vagy tehetségtelen, mindegy hogy esetleg azt mondják rád – lusta disznó vagy – vagy szorongó, vagy önbizalom hiányos, nézz a kosaradba! Van a kosaradban legalább egy kenyér és egy hal. Merjél középre lépni Jézus elé, és azután szétosztani a tömegben azt, amid van, mert így a jóllakás utáni maradékokból megtelhet 12 kosárnyi. Ellenben ha a kenyeredet és a haladat megtartod magadnak, akkor rád romlik, és nem történik meg a csoda.”

Toborzó

"Jöjjetek... ! Nincs fizetés, nincs orvosi ellátás, nincs vakáció, nincs visszalépés, nincs nyugdíj.
Hanem ellenkezőleg:
sok és kemény munka;
vigasztalások - talán;
csalódások - bizonyosan;
betegségek - gyakran;
végül erőszakos vagy rejtélyes halál és egy sírhant ismeretlen földön. Jöjjetek... !"

Ilyen felhívással toboroztak a század elején Franciaországban fiatalokat a misszióba. És nem eredménytelenül. Mert mindig voltak és vannak fiatalok, akik nem kényelemre vágyakoznak, hanem valami nagyszerű dologra, minél többet tenni Istenért és az emberekért, bármilyen áldozatba is kerül.


Dsida Jenő: Egyszerű vers a kegyelemről

"Csodákat próbáltam: arannyal, ezüsttel, hivtam a népeket, jöjjenek énhozzám! Hiába, hiába, az arany nem kellett, az ezüst nem kellett, nem jöttek énhozzám. Elmondtam naponta tíz hegyibeszédet, gyönyörü szavakat, igéző szavakat, hiába, hiába: egy fül sem fülelte, egy szív sem szívelte a hegyibeszédet. Tüzet is akartam rakni az erdőben: nyulacska ne fázzék, őzike ne fázzék, - hiába, hiába! Gyujtófám kilobbant és a tűz nem akart gyúlni az erdőben. ...S egyszer csak maguktól gyűlnek az emberek, együgyű szavamtól sírásra fakadnak, ránéznem alig kell s a tűz is felszökken, - az Ur áll mögöttem. "

Egyedül igaz boldogság

Pierre Teilhard de Chardin a boldogságról szóló elmélkedésében arra mutat rá, hogy három áramlat van bennünk: a sötéten látás vagy reménytelenség áramlata, az élvezet vagy gyönyör áramlata, a növekedés vagy az élet áramlata.

E három menetirány között ingadozik az Élet, és szemünk láttára választja szét áramlatát. Hogy választásunkat igazoljuk, valóban nem volna - mint ahogy ismételgetik - más magyarázat, mint az egyén ízlésbeli vagy vérmérsékleti hajlama?

Vagy találhatunk-e valahol egy olyan tárgyi okot, amely eldönthetné, hogy a három ok közül melyik föltétlenül jobb, amely hitelesen tud boldogítani minket?

A Világmindenségben a lények óriási tömege, amelynek mi is részei vagyunk, kezdettől fogva a több szabadság, a nagyobb fogékonyság, az erőteljesebb belső látás irányába igyekszik: és mi még azt kérdezzük magunktól, merre kell menni?

A hamis problémák árnyéka a nagy kozmikus törvények fényénél igazában semmivé válik. Hacsak nem akarunk fizikai ellentmondásba keveredni magunkkal, nem tehetünk egyebet, mint hogy - mindegyikünk a maga számára elfogadja azt a Világban meglevő lényeges választékot, amelynek értelmes elemei vagyunk. Hátrálni azért, hogy kevésbé legyünk, megállni, hogy élvezeteket habzsoljunk; e két magatartás, ahogyan megkíséreljük, hogy az egyetemes hullámmal szembe hajózzunk, értelmetlen lehetőségnek látszik. Így az utak jobbról is balról is bezárulnak előttünk, s csak egy marad nyitva - előre.

Tudományosan és tárgyilagosan az Élet felszólításaira adható egyetlen válasz: a fejlődés útja. És következésképpen, szintén tudományosan és tárgyilagosan az egyedül igaz boldogság az, amit a növekedés vaghy mozgás boldogságának mondtunk.

Hagyjuk, hogy a fáradtak és a sötéten látók visszafelé csússzanak. Hagyjuk az élvezethajhászókat kispolgáriasan végignyújtózni a hegyoldalon. És csatlakozzunk - habozás nélkül - azok csoportjához, akik vállalják a kockázatot, hogy följussanak az utolsó csúcsra!

Pierre Teilhard de Chardin

Szabadság?

Ha a sors nem irányul magasabbrendű érték felé,

Ha a véletlen uralkodik,

Sötétségben járunk,

S miénk a vakok borzasztó szabadsága.

 

Albert Camus

Csodák a Tátrában

Nem először jártam Dósai atyával a Tátrában, és nem is véletlen, hogy egy lelkes csapattal újra és újra visszatérünk.

A tájról és a kedvességről, amivel fogadnak, felesleges írni, kívánom mindenkinek, legalább egyszer jusson el ide. Ugyan velem is előfordult már, hogy a köveken baktatva az aktuális célpont felé megfordult a fejemben, hogy miért is kellett ez nekem, de az a béke és nyugalom, ami megszállja az embert, gyorsan elfeledteti a test és a lélek fáradalmait.

Találkoztunk már esküvői fotókat készítő stábbal 2000 méteren, valaki a második szomszédjával futott össze, spontán lengyel-magyar piarista találkozóra is sor került, és idén volt egy nagyon felemelő találkozás is, ami bennem mély nyomokat hagyott.

Napi úti célnak a Tengerszem-csúcsot választottuk. A csúcs alatti háznál összetalálkoztunk egy csapattal: három hordár srác, hat-hét segítővel. A hordárok hátán azonban nem sör volt, nem dobostorta, nem konzerv, hanem egy-egy ember. Két fiú és egy lány, fogyatékkal élők, gyakorlatilag önellátásra majdnem képtelen állapotban. Képzelj el egy embert, aki ezen a terepen a hátára vesz egy másikat, a kísérőket, akik mennek előre és próbálják megkeresni a legmegfelelőbb utat a feljutáshoz, hogy ennek a három embernek olyan csodát mutassanak, amit önerőből képtelenek lettek volna megtapasztalni. Az út vége egy jó erőben lévő embernek is veszélyes lehet, ha elront egy mozdulatot, ők pedig így tették meg a teljes távot. EGYÜTT, legyőzve a félelmüket, bízva egymásban, segítve egymást. Mikor felértek, a világ legtermészetesebb dolgának tűnt számukra, hogy ezt teszik. Talán nem is először. Leültek, elkezdtek beszélgetni, körbenézni, ettek-ittak, jó kedvük volt.

Figyeltem őket, az egyikük, akit vittek rám nézett, és onnantól nem tudtam róla levenni a tekintetem. Hihetetlen volt, amit a szemében láttam. Szeretetet. Az őszinte, feltétel nélküli fajtából. Pedig soha életében nem látott, nem tettem érte semmit, és mégis így néz rám. És biztos vagyok benne, hogy bárkire is pillant, azt ugyanezzel a szeretettel teszi.

Aznap megtapasztalhatták a csodát, amit a természet szépsége nyújt. Nekem pedig mutattak egy másikat, amiért nem is kell messzire menni, mert közelebb van, mint gondolnánk.

 Horváth Gábor

Az öröm tízparancsolata

1. Minden reggel hűségesen kérd Istentől az örömet.

2. Mosolyogj,  és tanúsíts nyugalmat kellemetlen helyzetben is.

3. Szívből ismételgesd: Isten, aki engem szeret, mindig jelen van.

4. Szüntelenül törekedj arra, hogy csak a jó oldalukat lásd az embereknek.

5. Könyörtelenül űzd el magadtól a szomorúságot.

6. Kerüld a panaszkodást és a kritikát, mert ennél semmi sem nyomasztóbb.

7. Munkádat örömmel és vidáman végezd.

8. A látogatókat mindig szívesen, jóindulattal fogadd.

9. A szenvedőket vigasztald, magadról felejtkezz el.

10. Ha mindenütt az örömet terjeszted, biztos lehetsz benne, hogy magad is rátalálsz.

Gaston Courtois

Ne hidd, hogy elegendő...

az olvasás -- áttüzesedés nélkül,

a szemlélődés -- áhitat nélkül,

a kutatás -- csodálkozás nélkül,

a figyelem -- ujjongás nélkül,

a szorgalom -- jámborság nélkül,

a tudás -- szeretet nélkül,

az igyekezet -- kegyelem nélkül,

az átélés -- isteni bölcsesség nélkül.

Töltsön el Isten kegyelme, légy alázatos jámbor, az öröm oljaával felkent!

Légy az isteni bölcsesség szerelmese!

Égessen a vágy, hogy Istent magasztald, csodáld és ízleld!

 

Szent Bonaventura

Erő

Ha áldott napfénnyel, meleg tavaszi esővel, jóságoddal, fényeddel öntözgeted a rád bízottakat, a gyermekek, a munkatársaid, de még a hatóságok is - akár a sivatag szélén évek óta töpörödő, aszalódott kis magvak - megerednek, kihajtanak, majd csodálatos virágszirmokba borulva elkezdik kibontakoztatni gyümölcseiket.

 

Böjte Csaba

Sarlósboldogasszony

Arany húrját a domb mögött hangolja már

a nyár nagyasszony napja:

már benne párállik a pirkadati szélben

a csurranó nyárdéli tűz.

De az orgonalombon még reszket a harmat

s acél-ifjan csillannak a kaszák. 

Sík Sándor

Nagyböjti gondolatok


"Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és én a hónál fehérebb leszek!" (Zsolt 51,9.)

 

Még a "legvilágibb" ember is belefárad egy idő után a nyüzsgésbe, a színes karneváli forgatagba. Titkon szeretne talán egy kicsit egyedül lenni. Annak ellenére, hogy "nem jó az embernek egyedül" (Ter 2,18.). Nem jó, mert alapvetően társas lényeknek vagyunk teremtve. Éppen ezért, a tudatosan vállalt magány sem lehet öncélú. Ugyanis sohasem lehet végcél, legfeljebb csak eszköz. Olyan eszköz, melynek segítségével az emberi személyiség "csiszolódik", regenerálódik, tisztul. S ily módon önmaga tökéletesedése által szolgál annak a szűkebb és tágabb közösségnek az épülésére, ahová sorsa rendeltetett. Az efféle magányra - hosszabb vagy rövidebb ideig, de - minden embernek szüksége van (lenne). 

Ez az egyedüllét nem azonos az "édes semmittevéssel", a kényelmes kikapcsolódással vagy nyári üdüléssel. Sokkal inkább kemény, akaratot edző, vágyat zabolázó "kúra": a lemondás időszaka. Az önuralomé a főszerep, mert minél inkább elhatározunk valamit, annál inkább erőfeszítésbe kerül a megtartása. (A kísértő mindig korszerű - még ha a lényeg időtlen idők óta ugyanaz is -, a testet kényezteti, az ösztönökön keresztül gyakorol befolyást, de végül mindig a lelket igyekszik megkaparintani.) Ezért aztán nem annyira a kényelemszerető test, hanem a lélek űzi a "pusztába" az embert.

De - jó esetben - mire is használja ezt a "pusztai negyven napot" a hívő ember? Szembenéz önnön fogyatékosságaival, gyöngeségeivel. Leteszi a színesen csillogó, külsőségeket jelképező báli ruhát, s magára ölti az önvizsgálat szürkébb - ám annál érdemszerzőbb köntösét. A homlokán porladó hamu figyelmezteti: "Por vagy! Csak a lelked halhatatlan. Ezért csak akkor érezheted magadat otthon a testedben, ha a lelkeddel is jóban vagy: ha rend van benned." Egy időre azonban el kell fordulnunk e zajos világ harsogó nyüzsgésétől. 

Nézzünk magunkba, majd pedig a Keresztre; rendezzük "sorainkat" és újra találjuk meg a helyünket! A nagyböjti hetek és napok erre kínálnak lehetőséget...

 

Kovács András

Pajzsomként lebegj fölöttem

Kanizsai Rita (2009, ELTE TTK)

Oldalak

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT