Lelki oldal

José Sánchez szentté avatása

2016. október 16-án Ferenc pápa hét új szentet avatott, akik egyike José Sánchez del Río, aki mindössze 14 évesen mártírhalált halt.

José 1913-ban született Mexikóban, ahol 1926-ban kirobbant a Cristero-háború a szociáldemokrata munkáspárt és annak antiklerikális (egyházellenes) kormánya ellen. Hatalomra törésük érdekében ugyanis betiltották a szentmisék és a vallásos ünnepek megtartását, és a papokat is kíméletlenül lemészárolták.

A fiatal gyermek, Sánchez is részt vett a Cristero-felkelésben. Az egyik ütközetben elfogták a fiút, és be is börtönözték. A brutális kínzások ellenére is kiállt a hite mellett.

Az egyik levelében ezeket írta aggódó édesanyjának: ,,Ne aggódj halálom miatt! (...) Soha nem volt még ilyen könnyű kiérdemelni a mennyországot... Nem akarom kihagyni a lehetőséget.”

A halála napján lenyúzták a bőrt a talpáról, és mezítláb kellett elmennie arra a helyre, ahol kivégezték. Földi életének utolsó szavai a következők voltak: ,,Viva Cristo Rey! Viva la Virgen de Guadalupe!” (Éljen Krisztus Király! Éljen a Guadalupei Szűz!)

Hugo Orozco mexikói atya így vélekedik róla: ,,Mi hiszünk a fiatalok szentségében... Ő egy szent, aki a családban uralkodó hívő légkör gyümölcse. Osztotta szüleinek és testvéreinek elkötelezettségét a hit védelmében...”

José Sánchez del Río mártírhalált halt 1928. február 10-én. 2005-ben XVI. Benedek pápa boldoggá avatta. 2016 októberében pedig Ferenc pápa a Szent Péter téren szentté nyilvánította.

Szerintem José Sánchez példakép lehet számunkra, ugyanis nem hiszem, hogy képesek lennénk kiállni ennyi szenvedést a hitünkért. Azért áll közel hozzám az ő élete, mert kb. azonos korosztály vagyunk. Először a krakkói Piarista Ifjúsági Találkozón (a záró misén) találkoztam ezzel a történettel. Nagyon megfogott. Elgondolkodtató az is, hogy mi hányszor állunk ki a hitünkért, akár másokkal szemben is, illetve mennyire vagyunk képesek Istenre és a vallásunkra támaszkodni.

Példát vehetünk José elkötelezettségéről, akaratáról és a boldogságáról is. Számomra még most is hihetetlen, hogy ilyen fiatalon hogy lehet valaki ennyire elszánt és elhivatott. Ez a fiú elhagyta családját, barátait, a szabadságáról is lemondott, és mindezt egy nemesebb cél érdekében tette. Legyűrte azt a fájdalmat, amelyet akkor érezhetett, amikor el kellett búcsúznia édesanyjától, aki valószínűleg büszke lehetett arra az emberre, akit ilyenné tudott nevelni.

A Cristero-háborúról és José Sánchez életéről több film is készült.

Hetyésy Dávid 11. a

A keresztút stációinak törvényei

1. A más könnyén és vérén át, más megtaposott becsületén keresztül nem vezet út a boldogság felé.

2. A jók útja: keresztút.

3. Csak az tud felállni, aki fel tud térdelni.

4. Mindig mindenkinek minden körülmények között feltétel nélkül meg kell bocsátanunk.

5. A kereszt csak addig félelmetes, amíg el nem fogadja az ember türelemmel és szeretettel.

6. Ha a szenvedőt szánod, magadat megváltod.

7. Jóságért sohase várj hálát!

8. A könny lelket megmentő hatalom.

9. Nincs hiábavaló áldozat.

10. Semmit sem adott, aki mindent oda nem adott.

11. A szeretet egy önmagunkat összetörő szép és szent vállalkozás.

12. Ne félj a haláltól, mert nem pusztít, hanem csak szolgál.

13. Krisztus mindig akkor a legerősebb, ha emberi látszatra a legelesettebb.

14. A végszó mindig Istené.

A szövet és a lyuk

A jóság olyan észrevétlen van körülöttünk, mint a föld és a levegő. Emberi valóságunk együttműködésből van megszőve, és ebben a szövedékben az erőszak a lyuk. De a szövetnek mégsem a lyuk a legfőbb tulajdonsága. 

Konrád György

Undok vénember

Amikor az öreg bácsi meghalt egy idősek otthonában, azt hitték a nővérek, semmit sem hagyott maga után, aztán nagyon megdöbbentek, mert később, amikor a nővérek átkutatták a holmiját, Mark Filiser dolgai között ezt a verset találták:

Mit láttok nővérek? . . .. . .Mit láttok?
Mire gondoltok, .. . amikor rám tekinetetek?
Egy undok vénembert . . . . .aki nem túl okos?
Fura szokásai vannak. . . . . . . .. és messze tekintő szeme?
Aki csámcsog, amikor eszik … . . és nemigen válaszolgat
Amikor felemelt hanggal rám szóltok ...Felelne, bácsi?
Aki mintha észre sem venné. .a dolgokat, amit csináltok
És mindig elhagy valamit. . . . .. . .A zokniját, a papucsát
Aki bár folyton ellenkezik. … hagyja, hogy azt csináljatok, amit akartok
Miközben fürdetitek, etetitek ...Csak lenne vége a napnak
Ezt gondoljátok? ....Ezt látjátok?

Akkor nézzetek rám, nővérek, ez nem én vagyok, akit láttok.
Elmondom, ki vagyok én . . . . .. aki csendben ott ülök,
Aki a morgásotok miatt , .. . . . megeszik mindent, amit elé tesztek.


Egy tízéves kisfiú vagyok... akinek van anyja és apja
testvérei, fiúk, lányok . .. . és nagyon szeretjük egymást.
Egy tizenhat éves srác vagyok...szárnyakkal a lábain
Aki a szerelméről ábrándozik, aki hamarosan eljön.
Egy húszéves vőlegény vagyok..dobogó szívvel a mellkasomban
Aki emlékszik, milyen esküt tett, amit be akar tartani örökre.
25 éves vagyok...már nekem is van gyermekem.
Szüksége van a támogatásomra, otthont kell teremtenem neki.
Már harminc lettem, a gyerekek egyre csak nőnek,
Egymáshoz vagyunk láncolva...a kötelék sohasem szakad el.
Negyven vagyok... két fiam megnőtt, elhagyták a közös otthont.
De az asszony mellettem maradt...nincs okom panaszkodni.
Ötvenévesen mégegyszer ...kicsik játszanak körülöttem.
Megint kaptunk gyerekeket...én és a szerelmem.
Eljöttek a sötét napok....a feleségem meghalt, itthagyott
A jövőbe nézve...csak sötétséget látok.
Hiszen a gyerekeim már....a saját gyerekeikkel törődnek.
És azt hiszem az évek, és a szerelem....amit ismertem elszálltak.
Öregember vagyok . . . . . . .. a természet kegyetlen
Miért teszi, hogy az öregséggel . . . . bolondnak is látszol?
A test összeomlik  .. .. . a szépség, a kellem odalett
Már csak egy kő van ott...ahol rég a szívem dobogott
De az öreg testben valahol a fiatal férfi még ott van,
És elgyötört szíve . . . . néha fellobban egy emléktől!
Emlékszem örömre és emlékszem a fájdalomra
És újraélem elmúlt életem . . . . . . . ebben az öreg testben
Emlékszem az évekre, amelyek elrohantak jaj túl gyorsan.
És elfogadom, hogy az élet rövid, semmi nem marad meg örökre.
Úgyhogy nézzetek csak rám, emberek .. . . jól figyeljetek!
Nemcsak egy undok vénember vagyok
Nézzetek rám. . . . és lássatok meg . ENGEM!

Az istentelen világ boldog-mondásai

Halász Piusz O. Ciszt.: Jézus boldogság-mondásainak ellentétjei

Boldogok a gazdagok, mert számukra nyitva áll az egész világ.
Boldogok a nevetők, mert szórakozásuk nem fogy el.
Boldogok az erőszakosak, mert ők uralkodnak a földön.
Boldogok azok, akiket nem érdekel az igazság, mert nem lesznek problémáik.
Boldogok, akik nem éreznek részvétet senki iránt, mert nem okoznak felesleges gondot maguknak.
Boldogok az élvezők, mert nekik szabad a szerelem, a válás, az abortusz, hiszen nem éreznek felelősséget.
Boldogok a békét megtörők, mert a veszekedők kárából hasznot húznak.
Boldogok a mindig talpra eső karrieristák, mert őket senki sem üldözi.

Valóban boldogok?

Az öregekért

Urunk, Jézus!

Te fiatalon mghaltál, de azt akartad, hogy az öregek türelme, alázata egészítse ki azt, ami a te üdvözítő szenvedésedből hiányzik; áldd meg és tedd áldásod hordozójává az öregek utolsó, botorkáló lépéseit!

Különös szeretetedbe ajánljuk nagyszüleinket, családunk öregjeit, akiknek személy szerint hálával tartozunk, és akik szeretettel, bizalommal fordulnak felénk: add, hogy az imádságon túl tehessünk is értük valamit!

Segíts meg minket, tégy figyelmessé, találékonnyá, hogy az öregekben ne ellenséget lássunk, hanem tanuljunk tőlük, és örömet tudjunk szerezni nekik.

Jelenits István

Hermann Hesse: A fák

Számomra mindig is a fák voltak a leghatásosabb prédikátorok. Tisztelem őket, ha nemzetségben, családban élnek az erdőkben, ligetekben. De még jobban tisztelem őket, ha egymagukban állnak. Ezek a fák olyanok, akár a magányos emberek. Nem remetékhez hasonlítanám őket, akik valamilyen gyöngéjük miatt kivonultak a közösségből, hanem az olyan nagy magányosokhoz, mint Beethoven vagy Nietzsche. Az ő koronájukban a világ susog, gyökereik a végtelenségben nyugszanak, ámde ők, és egyedül ők, nem vesztik el magukat benne, hanem életük minden erejével csak egyet akarnak: betölteni a saját, önmagukban lakozó törvényüket, kiépíteni saját alakjukat, önmagukat ábrázolni. Semmi sem szentebb, semmi sem példázatosabb egy szép, erős fánál. 

 Ha egy fát kivágtak és napvilágra kerül csupasz, halálos sebe, egy egész történetet olvashatunk le törzsének és sírjának világló korongjáról: az évgyűrűkben és a görcsökben hűségesen le van jegyezve minden küzdelem, szenvedés, minden betegség, boldogság és növekedés, az ínséges és a bőséges esztendők, a kiállt támadások, átvészelt viharok. Minden parasztfiú tudja, hogy a legnemesebb és legkeményebb fának vannak a legszorosabb évgyűrűi, azoknak a fatörzseknek, amelyek fenn a hegy magasán, örök veszélyben növekedtek törhetetlen, erőteljes példánnyá.  

A fák szentek. Aki képes beszélni velük, meghallgatni őket, az megtapasztalja az igazságot. A fák nem tanításokat és recepteket prédikálnak, hanem az egyénnel mit sem törődve az élet őstörvényét.  

Egy fa azt mondja: Egy mag, egy szikra, egy gondolat rejlik bennem, élet vagyok az örök életből. Egyszeri a kísérlet, a dobás, amit az örök anya megkockáztatott velem, egyszeri az alakzatom és a bőröm erezete, egyszeri a koronám legkisebb levelének játéka és a kérgem legkisebb sebhelye. Az a hivatásom, hogy ezzel a kimunkált egyediséggel megformázzam és megmutassam azt, ami örök.  

A fa beszél: A bizalmamban van az erőm. Semmit sem tudok az apáimról, semmit sem tudok az ezernyi csemetéről, mely évente sarjad belőlem. Végigélem magjaim titkát, semmi mással nem kell törődnöm. Bízom abban, hogy bennem van az Isten. Bízom abban, hogy a feladatom szent. Ebből a bizalomból élek.  

 

(1919)

Radics Viktória fordítása

Az öröm vasárnapján

A karácsony a jelen, nem a múlt.

A karácsony nem egy megünneplendő történelmi dátum, hanem élő ajándék.

Amikor úgy döntünk, hogy szeretjük embertársainkat magunk körül, az a nap a karácsony.

Amikor mi tesszük meg az első lépést, hogy békében éljünk szeretteinkkel, az a nap a karácsony.

Amikor találkozunk valakivel, aki segítséget kér, és mi teljes szívből támogatjuk, az a nap a karácsony.

Amikor időt szánunk rá, hogy beszélgessünk valakivel, aki magányos és szomorú, az a nap a karácsony.

Amikor megértjük, hogy a neheztelést elűzheti a megbocsátás, az a nap a karácsony.

Amikor elengedünk valamit, hogy odaadjuk annak, akinek nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, az a nap a karácsony.

Amikor rájövünk, hogy a szeretet, a szívesség és az odaadó törődés a legjobb ajándék, az a nap a karácsony.

Amikor úgy döntünk, hogy jókedvűen és bizakodva élünk, ahelyett, hogy átadnánk magunkat a félelelmnek és szomorúságnak, az a nap a karácsony.

Ismeretlen szerző

Interjú Cseh Tamással

"Azt tudom, biztosan hiszem, hogy ott fenn, valahol létezik a Mindenható. Sorsunkat, lépteinket megfoghatatlan módon, de tudja, ismeri. Ennek így kell lennie. Ezer kérdés van, és én, akit Tamásnak hívnak, a hitetlennek, a kétségek között levő Tamásnak, én bizony sokszor rákérdezek erre-arra, de az Ő létezése megkérdőjelezhetetlen.

Harmincéves koromban tértem vissza hozzá. Már csak a rengeteg ministrálás miatt is, kamasz koromban elporoltam a Jóisten közeléből, sőt vadul káromoltam, szinte gyaláztam, a legocsmányabb ateista is elbújhatott volna mellettem. Így voltam a világban, rossz volt minden körülöttem is, bennem is. Tudtam én ezt, de csak fúrtam magam tovább, bele a sűrűébe.

Jövök egyszer, egy dögmeleg nyári napon a Déli felől, tele bajjal, magammal elégedetlenül, jövök a Krisztina körúton izzadtan, csapzottan, bűzösen, mert bűzlik a létem, minden, amit csak csinálok, rossz, igaztalan, önző, hiú és hazug, és becsület híján való, és csak jövök ott, és tudom magamról, hogy kifestett emberroncs vagyok. Gyűlt ez bennem, miközben semmi különös nem történt, se szerelmi csalódás, se színpadi kudarc nem volt körülöttem, úgymond sínen vagyok, sőt sikeres, de ott akkor valamiért nem szállok villamosra, hanem csak baktatok dühödten, és gyalog cipelem ezt a belül kínzó keresztet, egyszer csak fölnézek, és ugye épp a krisztinavárosi templom előtt vagyok. Álltam ott. Na itt vagy te is, nézek fölfelé, hát itt laksz, itt a jó hűvösben. Te aztán mindent tudsz, akár meg is gyógyíthatnál, így beszélgettem vele. Persze a magamfajta nem mehet be hozzád, ugye. És ha mégis bemennék? Egyszer csak megyek fölfelé a lépcsőn, be az ajtón, benn vagyok. Üres volt a templom. Mondom neki: leülök itt egy kicsit, nézzél meg, itt vagyok. Szórakoztam vele, mintha előbújhatott volna valahonnan, hogy kivágjon az utcára, mint egy rongyot. De nem történt semmi. Csend volt. Egyre inkább elcsitultam. Halkan mondtam, itt vagyok, szar ember vagyok, segíts rajtam. Csend volt, én látni kezdtem. Nem látomásom volt, nem Őt láttam, magamat láttam. Semmi rossz nem múlt el, de az, ami szét volt esve apró darabokra, összeállt.

Körülbelül másfél órát ültem a templomban, aztán kimentem. Egy megtért ember jött vissza a világba. Én onnantól kezdve tudtam, hogy soha többé nem káromolhatom az Urat, tán még azt is elhatároztam, hogy a formaságokat is tartom, persze nem tartottam, de akárhogyan is, attól kezdve beszélő viszonyba keveredtem vele, engedi, hogy megszólítsam, nevetgél rajtam, huncutkodik velem, és igen, ahogy mondod, fellépések előtt mindig keresek egy pár másodpercet, hogy hozzá szólhassak. Régebben zárt helyeken, tisztára hülyeség volt, de odamentem az ablakhoz, a szellőzőrácshoz, hogy eljusson hozzá a szavam, mintha nem lenne mindegy, hol szólok hozzá, és szólítottam Őt, Uram, nem tudom, hányadszor kérem, de ugye megint segíteni fogsz!
Amikor a mamám meghalt, mondtam, anyuka, apuka, ha már ott vagytok fönt, ébresszétek fel, hogy figyeljen rám, hallgassa meg, amit mondok. Ugye ez a játékos része, de hát ez így működik nálam, játékosan, mégis életre-halálra, és ezekben a kétségbeesett pillanataimban, márpedig a színpadra lépés előtti pillanat ilyen, erősödik ez meg ennyire, és amikor erőre kapok, akkor felejtem. De talán így is szeret engem, és nem azért, mert bűn nélkül való vagyok, hanem mert mindig törekedtem a jóra, a tisztára, az egyenesre, és olyan sok bűnöm ezen a bizonyos mértéktelenségen kívül talán nincs is. És valószínűleg kedvel is engem, hiszen a jó esték mindig az Ő tenyerén születtek, és sok jó este volt.
Végül is az egész életemet a daloknak adtam, és nem azért, hogy karriert fussak be, hogy híres legyek, nem azért, hogy pénzt keressek, hiszen nem is kerestem. Igen, a hiúság létező dolog, és a hírnevet meg is adta nekem, de Ő aztán igazán tudja, hogy nem arra ment ki ez az egész. A szándékaim nemesek voltak és cselekedtem is azért, hogy egy-egy dallal több legyen a világ, azért, hogy ez a kis zug, ez a tájék, az én hazám, ne gazosodjon el, igen, én ápolgattam, hozzá akartam járulni, hogy nemesedjek én is és az is, aki velem van, aki engem hallgat. Ezt ha valahol mérik, ott minden latba esik, ott mindent lemérnek, és akkor Ő ezt a szándékot tudja, és emiatt elnézi a gyarlóságaimat. Van mit elnézni. Minden a serpenyőbe hullik egyszer, és akkor majd kiderül.
Hát ezért jó, hogy akkor ott, a Krisztina téren fölnéztem, és hogy nem épp az OTP előtt álltam meg.
Vajon mi van, ha villamosra szállok, ha továbbmegyek?..."

Papírsárkány

Egyszer egy tudós séta közben találkozott egy kisfiúval, aki mereven nézett felfelé.

- Mit csinálsz - kérdezte tőle.

- Papírsárkányt eregetek - válaszolta a fiú.

- De hiszen alig látod! - így a tudós.

- Nem baj, de érzem a húzását!

 

Részlet Pali atya homíliájából 2016. jún. 5-én az  ovis Te Deumon

Kép: a Papírsárkányok című filmből

Ferenc pápa üzenete


Kedves Barátaim!

NE azért sírjatok, ami nincs, azért harcoljatok, ami van!

NE azért sírjatok, ami halott, azért harcoljatok, ami megszületett bennetek!

NE azért sírjatok, aki elhagyott, azért küzdjetek, aki veletek van!

NE azért sírjatok, aki gyűlöl Tiiteket, azokért küzdjetek, akiknek szüksége van Rátok!

NE a múltatokért sírjatok, a jelenlegi küzdelmeteket  harcoljátok meg!

NE sírjatok a szenvedésekért, harcoljatok a boldogságotokért!

A most velünk  történő dolgokkal kezdjük  megtanulni, hogy semmit sem lehetetlen megoldani, csak el kell kezdeni.

Intézményünk közösségének felajánlása Szűz Mária által a Szentháromságnak - előkészületi anyagok

Iskolai közösségünk felajánlása Szűz Mária által a Szentháromságnak – előkészületi anyagok

Szent István király halála előtt felajánlotta országunkat Szűz Máriának. Rábízta hazánkat Isten Anyjára, aki azóta is gondot visel ránk. A piarista szerzetesrend alapítója, Kalazanci Szent József is nagy Mária-tisztelő volt, nem véletlenül választotta a Szűzanyát rendje pártfogójának. Szerzetesi fogadalomtételekor egész életét neki ajánlotta, erről egy érmét is csináltatott. Rendalapítónk halálos ágyán Istennek ajánlotta akkori és jövendőbeli diákjait, tehát minket is, a kanizsai iskola összes tanulóját a múltban, a jelenben és a jövőben.

Iskolánk a 2015/2016-os tanévben ünnepelte alapításának 250. évfordulóját. Ez alkalomból mi is fölajánlottuk intézményünket és benne önmagunkat (munkatársakat és diákjainkat) a Szentháromságnak Mária által. A felajánlásra április 4-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén került sor (a nagyhét miatt áthelyezve március 25-ről). 33 napon át készültünk erre a szép alkalomra (február 11-től március 19-ig, a vasárnapok kivételével).

Ehhez használtuk az alábbi előkészületi anyagotamely a Nyolc Boldogság Közösség 33 lépés a szeretetben – önmagunk felajánlása Mária által a Szentháromságnak című kiadványa alapján készült. Az egyes napokra kattintva érhetők el a szövegek.

 

1. nap: február 11.

2. nap: február 12.

3. nap: február 13.

4. nap: február 15.

5. nap: február 16.

6. nap: február 17.

7. nap: február 18.

8. nap: február 19.

9. nap: február 20.

10. nap: február 22.

11. nap: február 23.

12. nap: február 24.

13. nap: február 25.

14. nap: február 26.

15. nap: február 27.

16. nap: február 29.

17. nap: március 1.

18. nap: március 2.

19. nap: március 3.

20. nap: március 4.

21. nap: március 5.

22. nap: március 7.

23. nap: március 8.

24. nap: március 9.

25. nap: március 10.

26. nap: március 11.

27. nap: március 12.

28. nap: március 14.

29. nap: március 15.

30. nap: március 16.

31. nap: március 17.

32. nap: március 18.

33. nap: március 19.

Csak ne a kék ég

 

Akármi lehet felettem,
Csak az ne a kék ég legyen!

?

Legyenek azok fehér pamacsok,
Gyerekkoromból vattacukrok,
Repülők csíkjai,
Kitérő egyenesek.
Fa lombja zizegő levelekkel,
Alatta fekszem, Világváltó, tervekkel.
De lehet csillogó csendes hó is,
A mindennapos, könnyed örömök.
Legyen hétköznapi, szürke felhő,
Vagy átláthatatlan, ködös reggelek,
Melyben nem látszik a Hova?
Csak ne a kék ég, ez a tükrös pocsolya!

?

Legyen elnyúlt felhő, mint egy megváratott feladat.
Legyen könycseppet fedező,
Csendesen eső eső.
Vagy zivatar, még abban sem veszhetsz el,
Ha villámokkal veszekszel.
Vagy jeget hullató vastag, sötét felhő,
Mely zúzza ablakod, elbújnál,
de téged is összetör ő.
Csak ne a kék ég, ez a Leleplező!

?

De legyen szerelmes hullócsillagzene!
A fénylő Nap is, az Élet csodája,
Legyen a Hold, az Apa, az erős kezű,
Mely a sötétben sem hagy el.
S a csillagok,
Apró magzatok.
Égbeli, éjbeli csengettyűk.
Legyen háztető, sátor, ernyő vagy kalap.
Csak a kék égnek ki ne adjam magamat!

?

Vedlő
Védő
Felhő,
Félő.
Ne hagyj itt!
Nélküled önmarcangol a Tudat.

Mert  ki a kék égre tekint,
Vállalja a félelmet a kínt,
Hogy meglesse a Mindent vagy a Semmit,
Hogy mi van a záporon, villámon, felhőn,
Padláson, sátortetőn, esernyőn
Túl.
A Nap, Hold, csillagok mögött.
A félelem, ami átszivárog a levelek között.
Mert oly kék, oly elviselhetetlen a Lét,
Mint az ég.
Itt van a szívembe szúrva rég.
A tiedbe, s ki e létre teremtetett.
Mert, aki erre az útra befizetett
Mind hordozza a feje felett
A kék színű kérdőjelet.

?

KR 2016

Lázár Ervin: Az élet titka

Karácsony 3. napján - Szent család vasárnapján

(részlet a vasárnapi homiliából)

Gyerekkoromban, az alsórácegresi nagyszederfa alatt hallottam egy történetet. Nem hinném, hogy abban a pillanatban, amikor elhangzott, megértettem volna minden ága-bogát. De a gyerekkorban hallott történetek együtt növekszenek velünk: virágot hoznak, kiteljesednek, gyümölcsöt érlelnek. Semmi más nem kell hozzá, csak meg kell őrizni őket. Én őrizgettem máig, éppen itt az ideje, hogy elmondjam.

Élt Rácpácegresen két család. Rácegresiék és Pácegresiék. Mind a két családnak tizenkét fiúgyermeke volt, úgy nagyjából egyidősek. Csak a természetük volt nagyon különböző, mert Rácegresiéké jókedvű, összetartó család volt, csak úgy zengett a házuk a nevetéstől. Pácegresiéké meg ordítozós, tohonya, csak úgy zengett a házuk a veszekedéstől. Egy bizonyos napig. Mert azon a napon maga elé hívatta mind a tizenkét fiát Rácegresi is, meg Pácegresi is.

Azt mondta Rácegresi a tizenkét fiának:

– Ahhoz, hogy derék emberek legyetek, nem árt megtudni, mi az élet titka. Az élet titkát az Óperenciás-tengeren túl őrzi egy nagyszakállú öregember. Az Üveghegy tetején lakik egy háromszázhatvanöt tornyú várban. Oda kell eljutnotok. De ezer veszély leselkedik rátok, csak akkor juthattok el hozzá, ha nem hagyjátok cserben egymást soha.

Közben a másik házban Pácegresi beszélt a fiaihoz:

– Az élethez szerencse és sok kincs kell – mondta nekik. S a szerencse és kincsek tudója egy nagyszakállú öregember az Óperenciás-tengeren túl. Ott lakik az Üveghegyen egy háromszázhatvanöt tornyú várban, őhozzá kell eljutnotok minden áron, s azután már semmi gondotok se lesz, éltek, mint Marci Hevesen. Csak hát nehéz odajutni, nem ártana összefognotok, legalább arra a kis időre, amíg odaértek.

Akkor aztán egyenként elővették a fiaikat, és mindegyiknek elmondták a feladatát. Nem állt sokból. Tizenkét elágazása van az erdőn át vezető útnak, az első fiú megjegyzi, hogy merre kell menni az első elágazás után, a második a másodikat kapja, és így aztán mind a tizenkét elágazásnál tudja valaki, hogy merrefelé kell továbbmenni. Egyszerű ez, nem? Minden fiú kapott egy szerszámot, mindegyik tartsa rendben a magáét, ne hagyja megrozsdásodni, elkallódni, mert amikor odaérnek az Óperenciás-tengerhez, akkor bizony ott hajót kell építeni, s akármelyik szerszám hiányzik, nem sikerülhet a hajóépítés. Aztán áthajózni az Óperenciás-tengeren, elgyalogolni az Üveghegyig. S ott csak akkor nyitja ki a kaput a nagyszakállú öreg, ha elénekelnek neki egy dalt. A tizenkét fiú megtanult a dalból egy-egy sort, nem lesz ott hiba, ha odaállnak a várkapu elé, tizenketten el tudják énekelni az egészet.

Na, nekiindult mind a két csapat, a Pácegresiek már a második elágazásnál összevesztek. Mit is mondott az apám? – ráncolta a homlokát a második gyerek – Jobbra vagy balra? Valamerre csak nekiindultak. De az egyik fiú ivócimborákat talált egy kocsmában, velük maradt, a másik lakodalmas nép közé keveredett, a harmadik elment zsoldosnak. Már csak kilencen vagyunk – mondta dühösen a legidősebb, és eldobta a nehéz kalapácsot, amit rábízott az apja, és sorsára hagyta testvéreit. Sose jutottak el nem az Üveghegyig, az Óperenciás-tengerhez sem. De a Rácegresi gyerekek nem hagyták magukat. Tudták az utat, megbirkóztak éhséggel, szomjúsággal, felépítették a hajót, tépték őket viharok, szelek, de átjutottak a túlsó partra, ha valamelyikük megbetegedett, ápolták, aki elvesztette reményét, azt megvigasztalták – s egyszer csak ott álltak az Üveghegy előtt, a háromszázhatvanöt tornyú vár előtt. Nekifogtak énekelni, az első elénekelte az első sort, a második a másodikat, mikor a dal végére értek, újrakezdték, harmadik éneklésre tudták mindannyian az egész dalt, énekeltek boldogan. A kapu kitárult, ott álltak a nagyszakállú öreg előtt.

Az alsórácegresi nagyszederfa alatt abbahagyta az öregember a mesélést. Mert amíg el nem felejtem, el kell mondanom, hogy ezt a mesét az alsórácegresi nagyszederfa alatt egy nagyszakállú öregember mesélte nekünk.

– És mi volt az élet titka? – kérdeztük tőle kórusban.

– Ezt kérdezték a fiúk is, de az öregember azt mondta nekik: „Hiszen már tudjátok!”

– Akkor legalább a dalt énekelje el – kérleltük ott a nagyszederfa alatt, de csak mosolygott – csak jól jegyezzétek meg azt az egy sort – mondta.

Ebből gondoltam, hogy egyszer majd nekem is ott kell állnom az Üveghegy előtt, és el kell énekelnem azt az egy sort.

Most már, idők múltával azt is tudom, hogy arról szólt a mese, hogy a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos, amivel el kell jutni az Üveghegy elé, s aki az Üveghegy elé akar jutni, annak ismernie kell testvérét, anyját, nagyapját, tudnia kell, hogy az Üveghegy vára mindenki előtt nyitva áll, csak szeretet és tiszta szív kell hozzá. Most elmondok néhány történetet, a történelem fátyolán sejtelmesen átködlőt, hátha segít benne, hogy tudd azt a sort, az Üveghegy előtt.

Nem csak karácsonykor

csak egy kicsi jót tegyél és el kezd változni a világ.

Erről szól ez a kisfilm, amit itt tekinthetsz meg.

 

Boldog ünnepeket!

Skót reggeli áldás a Carmina Gadelica-ból

Imádkozzunk azokért, akik ma születnek, és áldjuk meg őket Jézus nevében!

Isten öröme sugározzon arcotokból, és örüljön mindenki, aki titeket lát.
Isten pajzsa vegye körül fejeteket, és angyalai őrizzenek mindörökké.
Minden évszak legyen áldott számotokra, és Mária fia adjon nektek békét.


Imádkozzunk azokért, akiknek ma dolgozniuk kell, és áldjuk meg őket Jézus nevében!

Isten áldja meg a földet lábatok alatt, az ösvényt, amelyen jártok.
Kezetek és szelemetek munkáját, és mindazt, amire vágyakoztok.
És ha a nap véget ér, Isten áldja meg pihenéseteket.


Imádkozzunk azokért, akik ma útra kelnek, és áldjuk meg őket Jézus nevében!

Krisztus őrködjön körülöttetek, Isten védelmezzen titeket,
A menny Királyának irgalma tartson hatalmában,
védjen meg minden veszélytől és veszteségtől.
A kegyelmes Isten irgalma áldjon meg titeket tetőtől-talpig,
a menny királyának irgalma palástként takarja be testeteket.

 

Imádkozzunk azokért, akik a halállal néznek ma szembe, és áldjuk meg őket Jézus nevében!

Adja meg Isten neked mindazt, melyre szüksége van testednek és lelkednek,
mikor szembenézel a végső utazással.
Vegye Jézus kezébe a lelkedet, és a megítélés ideje után vigyen téged a béke lakhelyére és tegye othonoddá mindörökre.

 

És végül imádkozzunk önmagunkért, kik a menny háza népe vagyunk!

Engedd, nagyságos Isten, hogy úgy járjuk ezt a napot, mint a szentek a mennyben.
Hogy úgy őrizzük ezt a napot, mint a menny emberei.
És szeressük ezt a napot, melyet te készítettél el nekünk.


Isten békéje, Isten népének békéje, a szelíd és szerető Mária békéje és Krisztusé, az emberszívek királyáé,
Isten békéje legyen
   mindenen amit szemünk befogad,
   mindenen, amit fülünk befogad,
   testünkön, mely a földből származik,
   lelkünkön, mely a mennyből származik
örökkön-örökké.

Ámen.

Reggeli liturgia a Carmina Gadelica-ból

A skót felföldről származó - az  ősi kelta tradíció szerinti -  imádságok nem lelkészektől vagy papoktól származnak, hanem évszázadokon keresztül családokon belül használták és hagyományozták tovább őket, akikhez gyakran papok sem jutottak el, és mégis mélyen hittek és áhítattal imádkozták őket. A XIX. sz. végén Alexander Carmichael gyűjtötte őket össze és adta ki Carmina Gadelica néven. A következő imádság egy reggeli ima ebből a gyűjteményből. Egyszerű szavaitól és képeitől mélyen megérintődünk. A Piarista Pedagógiai Napokon imádkoztuk együtt 400 magyarországi piarista pedagógussal.

Köszönjük Istenünk, hogy felkelhettünk ma, köszönjük az élet ébredését.
Legyen meg Isten akarata közöttünk és mindenekben.
Isten keze legyen közöttünk és minden érintésben.
Krisztus szeretete legyen közöttünk és minden fájdalomban.
Krisztus szeretete legyen közöttünk és minden szeretetben.
Ó, Isten, Aki kihoztál minket az új nap ragyogó világosságára, áraszd ránk az örökkévalóság vezérlő világosságát.

Élet Istene, ne sötétítsd el fényedet felénk.
Élet Istene, ne szabj határt örömödnek bennünk.
Élet Istene, ne zárd be ajtódat előttünk.
Élet Istene, ne vond meg tőlünk irgalmadat.
Urunk, ne vond meg tőlünk irgalmadat.

Élet Istene, az örökkévalóság nem tud fogvatartani téged, és jelentéktelen szavaink sem tudják megragadni kedvességed hatalmát.

És mégis, kicsi szívünkben és a csendben közel tudsz jönni hozzánk, és megújítasz bennünket.

Élet Istene, bocsásd meg óvatlan gondolatainkat, figyelmetlen tetteinket, és szavainkat, melyekkel megsebeztünk.
Élet Istene, bocsásd meg hűtlen vágyainkat, gyűlölködő tetteinket, könnyelműségünket és mindazt, amit végezetlenül hagytunk.

Ó szerető Krisztus, akit fölfeszítettek a fára, de aki hajnalbn feltámadt, oszlasd el a bűnt a lelkünkben, ahogy a ködöt feloszlatod a hegyekből.

Légy Te a kezdete minden tettünknek, adj ismeretet, amikor szólunk, válts meg bennünket.
Beléd helyezzük reményünket, élő reményünket a mai napon és mindörökké.

Ámen.

Ferenc pápa 3. üzenete

 

Valóban imádkozunk?

Ha nem vagyunk állandó kapcsolatban Istenel, nehéz hiteles keresztény életet élnünk.

Ferenc pápa

Oldalak

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT