Lelki percek az otthonlét alatt
2020. már. 31. kedd, 00:00 - 2020. jún. 12. péntek, 00:00

A jelzőlámpa

A nagymama unokája kezét fogva belépett a templomba. Megkereste a piros fényt, amely Jézus oltárát jelezte. Letérdelt és elkezdett imádkozni.

Az unoka ránézett a nagymamára, aztán a piros fényre, majd ismét a nagymamára.

Egyszer csak kifakadt: - Hé, nagymama! Amikor majd zöldre vált, kimegyünk, ugye?

Ez a fény sosem lesz zöld. Megállás nélkül arra szólít: Állj meg!

Ez a szikla. Az egyetlen szikla, amelyhez az emberi lények odaköthetik magukat. Az egyetlen állomás, ahol megpihenhetünk. „Gyertek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.”

Jézus egyetlen prédikációja: „Térjetek meg, mert Isten országa eljött közétek.”

Közöttünk van. De hányan vesszük észre?

 

JÉZUS PRÓBÁL BEJUTNI HOZZÁM

Egy reggel bátortalanul megnyomta valaki a plébánia csen­gőjét. A pap kinyitotta az ajtót, de rögtön hátra is lépett kettőt, amint meglátta az érkezőt. Egy szakadt, toprongyos alak álldogált az ajtóban, koszos, tépett ruhában, borostá­san, büdösen. Messziről érezni lehetett a leheletén az alko­hol bűzét.

A pap arra gondolt, bizonyára pénzt fog kunyerálni, mint az ilyen fickók általában, s előáll valami szerencsétlen      hazugsággal az éhezésről vagy a gyógyszerről, amit nem tud kiváltani. Azonban nagy meglepetésére a férfi így szólt: „Atyám, én szeretnék belépni az önök közösségébe.”

A pap igen meghök­kenve fogadta ezt a bejelentést, s magában azonnal kifogásokat, feltételeket kezdett gyártani, amit aztán sorolni is kezdett a férfinak.

„Hát, közénk nem lehet eljárni úgy, hogy az ember bűzlik az alkoholtól! Előbb bizony le kellene szoknod a piáról, vagy legalábbis mérsékelned magad, hogy ne vegyék észre rajtad.

Aztán ez a ruha! Hogy gondolod, hogy ilyen rongyosan be­léphetsz a templomba? Az az Isten háza, oda szépen fel­öltözve kell eljönni! Na meg a beszéded! Szoktalak látni olykor az utcán, tudom, hogy csúnyán tudsz káromkodni! Ide azonban nem káromkodni járunk, hanem imádkozni. Tudsz akár egyetlen imádságot is?”

Azzal csak mondta és mondta, remélve, hogy a férfi majd­csak meggondolja magát. Így is lett. A szerencsétlen fickó mind mélyebbre és mélyebbre hajtotta a fejét, majd egy idő után szépen megfordult és szó nélkül elsomfordált.

Másnap reggel azonban újra becsöngetett a plébániára. A pap meglepetten nyitott ajtót. A férfi így szólt hozzá. „Atyám, az az igazság, hogy már nem is akarok belépni az önök közösségébe. Álmomban az éjjel megjelent nekem Jé­zus, és azt mondta: Vigyázz, ez egy nagyon igényes társaság ám! Én is évek óta próbálok bejutni, de eddig még nekem sem sikerült.”

Imádlak áhítattal Isten, rejtelem
aki e jelekben titkon vagy jelen
Néked egész szívem átadja magát,
mert Téged szemlélve elveszti magát.

(Aquinói Szt. Tamás éneke Krisztus testéről)

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

FACEBOOK