KRÓNIKA

DIÁKSAROK - ÁLTALÁNOS ISKOLA

Ökollégium egy kollégista szemével

Sóvári Márknak hívnak, 7. osztályos piarista tanuló vagyok,  egyben kollégista is. Nemrégiben nyitották meg az ökollégiumot. Amit szinte azonnal észrevettem, hogy zöld a fal, s a társalgóban több kép és szöveg van a koliról, illetve arról, hogy hogyan legyünk takarékosak, hogyan óvjuk környezetünket. Nagyon hasznos dolgokat tudhattunk meg itt. Osztályommal szerencsések voltunk, mert kétszer is járhattunk a kollégiumban olyan helyeken, ahol általában nem nagyon szoktunk, pl. a pincében. Ott találhatóak ugyanis az óriási víztartályok. A tárlatvezetés keretében elmondták, hogy a kollégium vízhasználata milyen módon történik. Ez a szürkevíz hálózat, ami arról szól, hogy a WC-k öblítéséhez azt a vizet használják fel, ami a mi fürdésünk, kézmosásunk után keletkezik. Így a WC tartályok nem ivóvizet pazarolnak. Igaz, ennek az újrahasznosított víznek kicsit kellemetlen az illata, de nem olyan vészes, ha azt nézzük, milyen környezettudatos.

A radiátorok révén végre meleg van a kollégiumban, nem az utcát fűtjük, és sokkal jobban tudunk alkalmazkodni a kinti hőmérséklethez is. Az ablakok szuperek. Nagyon jól zárnak –végre! – itt sem szökik ki-be a meleg, ill. a hideg. A megújult koliban már füstjelző is van – reméljük, nem lesz dolga! Kaptunk egy korszerű, kellemes teakonyhát, melyet előszeretettel használunk. A hálók is nagyobbak lettek, ami azért fontos, mert nem csak alvásra, hanem tanulásra is használjuk. Mi diákok nagy örömmel vettük birtokba az új pingpong és csocsó termet is. Egy ökollégiumban természetes, hogy szelektíven gyűjtik a szemetet – mi is igyekszünk, próbálkozunk, több-kevesebb sikerrel.

A felújítás végeredménye egyenlő a kellemes csalódással! Jók a körülmények, szép a kollégium, s örülök, hogy sok tekintetben a környezetünket is jobban védjük ettől kezdve.

Tárt karokkal várunk mindenkit a piarista ökollégiumba!



Sóvári Márk

Ismerjük meg egymást!

Elsősök családi kirándulása Homokkomáromba

Őszbe csavarodott a természet feje – írja Arany a Toldi estéje első énekében. Iskolánk első osztályainak padjai szeptemberben megteltek tudásra szomjazó, apró emberpalántákkal. Az első hónap letelte után úgy gondoltuk, tanórán kívüli keretben is szeretnénk megismerni a ránk bízott kicsinyeket és családjaikat, ezért október 5-én felkerekedtünk, hogy eleget tegyünk vendéglátóink – Beke Miklós és kedves családja – meghívásának Homokkomáromban. Az időjárás a kedvünkre tett, verőfényes napsütésben, bár kissé csípős hidegben gyülekeztünk a buszfordulónál. Amikor végre a nagy sárga láda berobogott, vígan ugráltak le róla – na, nem a kisdobosok, hanem az 1.A osztályosok, meg Ildi néni (na, jó, talán ő nem olyan nagyon ugrált lefelé). A gyönyörű időben a gyerekek hamar feltalálták magukat, no meg a felfedeznivalókat.Ezalatt szüleik kinn, padon körbeülve érezték át azt, amit gyermekeik az első tanítási napon: mutatkozz be szépen…

Szerencsére senki sem jött zavarba, és jó hangulatban, vidáman telt az idő.Az ebéd finom gulyásleves volt sós stanglival, majd zene, éneklés és játék következett. A Csongor által „szerzett” macska, valamint Ádám Füles nevű tacskója is megúszta ép bőrrel a kalandot…

Hálásan köszönjük a családoknak, hogy ilyen szép számban eljöttek! Egy kérdés hangzott el valamikor a nap során: - Akkor folytatás tavasszal? Legyen úgy! Rajtunk nem múlik…

Kocsmár Bernadett

Atyám-fiam tábori beszámolók

Nagyon jól éreztük magunkat apával. A legjobban a sziklaszurdok tetszett, igaz kicsit félelmetes volt, de nagyon szép. A fürdés is jó volt. Reméljük legközelebb is lesz ilyen jó tábor. Tuboly Botond (negyedik osztály)

A tábort megelőző, nagyszerű felkészítő előadást rendkívül érdekesnek és hasznosnak tartottam. A tábor értelmét és fontosságát szerintem nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Fiammal Nagykanizsáról kerékpárral jutottunk ki a tábor első programjára. A 14 kilométer megtétele nagy kalandnak bizonyult, többször elbizonytalanodtam abban a tekintetben, hogy nem vállaltunk-e feleslegesen túl nagy kockázatot. Gergő fiam első osztályos volt ebben a tanévben, és szerintem még soha nem biciklizett 2 kilométernél többet, pláne nem csomagokkal és nem ilyen terepen. Megérkezésünk után mindannyian - apák és fiaik együtt - elkészítettünk egy saját családi címert, majd bemutattuk, ezáltal kicsit jobban megismertük egymást.

Ezt követően a felszerelésünkkel felgyalogoltunk a közeli dombokra, sátrat vertünk, majd tábortűz mellett vacsoráztunk. Másnap reggel gyalogtúrára indultunk, amelyet a nehéz terep és a hőség tett igazi próbatétellé. A kaland, a táj szépsége, a felfrissülés a Csibiti tóban, az út közben elköltött reggeli és a beszélgetések nagyszerű élménynek bizonyultak. A túra végállomásán az édesapákkal Czémán Miklós vetítéses előadásán vettem részt, ami az apaszerepet fejtette ki, miközben a fiúk egy közös élményünket rajzolták le. Ezután finom ebédet kaptunk. Az evés közbeni spontán csend mély benyomást tett többünkre. Rendrakás és mosogatás után megtekintettük a helyi templomot és a múzeumot. Visszagyalogoltunk a sátrainkhoz, elbúcsúztunk a csapat egy részétől, akik az estét már nem töltötték velünk. Nomád körülmények között a mosakodás, vízszerzés, ételkészítés is komoly, időigényes feladat, igazi program. A viszontagságok pedig néha a belső "sminket" is  letörlik, főleg a gyerekekről. A délután második felében eszegettünk, beszélgettünk, kicsit jobban körülnéztünk a táborhelyünkön, a fiúk együtt fociztak, játszottak. Aztán elmentünk mosakodni a forráshoz, majd a közös vacsora következett. Éjszakára kis zápor adott némi izgalmat. Aztán vasárnap reggelre a sátorbontás és az alaptáborba való visszatérés következett. Némi rendrakás után indultunk fiammal kettesben vissza Nagykanizsára, megjavítva a kifelé felállított közös kerékpáros rekordunkat. Kéthelyi Kornél

 

Szeretnénk még egyszer megköszönni, hogy részt vehettünk a táborban. Nekem gyermekkorom táborozásait idézte, fiamnak új élményt jelentett a „vadonban” történő sátrazás. Remélem még lesz folytatás. Köszönettel: Dömötör László és Dömötör Péter

 

A tábort egyébként mint huszonéves segítő, nagyon jó kezdeményezésnek tartom. Már az előkészületek közben láttam, hogy ennek van létjogosultsága, és örültem neki, hogy van rá jelentkező apa-gyerek páros is. Jó látni, hogy van igény ilyenre egyes családokban.

Az első tábori este végképp beigazolódott, hogy szükség lenne ilyen programokra minden családban az apa-fia kapcsolatoknak. Fontos az ilyen élmény, és az, hogy megérezzék a gyerekek az helyes férfi és apaképet. Graf Fülöp (szervező)

 

Elsőáldozó lettem!

2013. május 12-én volt nálunk az elsőáldozási „ünnep”. A társaimmal kicsit izgultunk, mert ez volt életünk első szentáldozása.

Amikor bementünk a piarista templomba a sok hívő, a szüleink, a nagyszüleink, a testvérek elé, azt hittem, menten összeesek az izgalom miatt, mert az a sok szempár mind ránk tekintett. Amikor elkezdődött a szentmise és leültünk, akkor kezdődött el nekem az elsőáldozás forgatókönyve. Fura, de mégis azt mondom, hogy mind közül a vége volt a legjobb, mert akkor vehettük magunkhoz a szentostyát, illetve akkor történt a fénykép-készítés is. Ha szabad ezt mondanom, a mamám és az anyukám szétsírták magukat. Az agapé is nagyon jó volt számomra.

 

Pintér Dániel 3.a 

 

A „nagy nap” 2013. május 12-én volt. Húúú, de izgultam! Ott voltak a szüleim, a nagyszüleim. Amikor beértünk a templomba, reszketett a lábam az izgalomtól. Viszont amikor életemben először vehettem magamhoz a Szentostyát, akkor azt éreztem, hogy leszáll rám a Szentlélek, megnyugszom és megérint Jézus Krisztus. Szavakkal nem is tudom helyesen elmondani. Ezt az élményt sohasem felejtem el! Bezártam a szívembe!

 

Bognár Zsófia 3.a

Óvodai gyerekszáj - farsang, nagyböjt, húsvét

Lelkes készülődés folyik, fegyelmezetten tanulják a gyermekek a farsangi verseket. „Itt a farsang, áll a bál…” - halljuk mindenfelől. Aztán eljön a jelmezes mulatság napja, izgatottan várjuk, hogy végre megmutassuk a vendégseregnek, mit tudunk. Tündérek és boszorkányok, angyalkák és szerelőmesterek kergetőznek vígan, a lufikkal és bohócokkal kidíszített teremben. Fánk illata száll a levegőben, nagymamák és anyukák kínálják a finomságot. S hogy valójában mit is jelent ez a kedves néphagyomány gyermekeinknek?! Álljon itt az ő válaszuk e kérdésre.

A farsang azért van, hogy jól mulassunk és örömet szerezzünk a vendégeknek" - mondja a hat éves Nóri.

Marci figyelmesen hallgatja, majd hozzáteszi: azért kell a farsang, hogy kifárasszuk magunkat húsvétra és elkergessük a telet”.

Amilyen gyorsan jött, véget is ér a farsang. Húshagyókedden lekerülnek a vidám bohócok és füzérek. Az apróságok mintha megéreznék, hogy az elcsendesedés időszaka következik.

- Mit is tehetünk ilyenkor? - kérdezem a gyermekektől. „Nem szabad húst enni, és ha anya vesz csokit, azt odaadjuk a szegényeknek” - vágja rá Hanna.

Ilyenkor jobban kell szeretnünk egymást, és figyelünk, hogy ne tegyünk rosszat” - veszi át a szót Ádám.

Ám a legigazabb választ Marci adja meg: „Lemondásról szól a nagyböjt, Jézus feltámadását várjuk. Példát mutatunk a kicsiknek.”

Jól tudjuk, hogy a gyermekek számára a nagyböjt izgalmat is hoz, hiszen várják a húsvéti nyuszit.

Remény van bennünk, hogy eljön a nyuszi” - mondja Nóri.

A húsvét szeretetet jelent. Segítünk Jézusnak feltámadni az imáinkkal” - fűzi tovább a gondolatsort Ádám. Mosolyfakasztó ez a kijelentés, de tükrözi a gyermeki lélek tisztaságát, jóságát.

Hiszünk Jézusban, mert ő feláldozta magát értünk” - fejezi be Marci.

A beszélgetés végén megkérem őket, hogy próbáljanak meg egy imát mondani. Az összefogásuk példaértékű, lelkesen diktálják, mit írjak.

 

Édes jó Istenem,

Előtted kitárom szívemet.

Jézusom, Királyom,

Hálát adok a hitért és szeretetért.

Segíts nekünk, hogy jók lehessünk,

És mindig szeressük egymást!

 

Ovisok és óvónénik

Kicsinyek patrocíniuma

November 24-én, szombaton megérkeztünk a Jézus Szíve Plébániához. Már néhányan várakoztak az oldalajtóknál. Pár perc múlva megérkeztek a tanítóink, és bementünk a templomba. Az ünnepi misét igazgató atya tartotta, a prédikáció nagyon érdekes volt. A szentmise után a Medgyaszay-házba sétáltunk át. Itt mi, „Citerácskák” elénekeltünk egy népdalcsokrot, majd kezdődött a bábelőadás. A 3. osztályosok A csillagszemű juhász című mesét bábozták el. Az előadás után az iskolában Kalazanci-vetélkedőn vettünk részt. Én a "Boldog Donáti Celesztina" csapat kapitánya voltam. Három helyszínen oldottunk meg feladatot. Volt totó Kalazanci Szent József életéről, puzzle és himnuszéneklés. Mi összesen 29 pontot gyűjtöttünk, így a 4. helyen végeztünk. A versenyt a „Kalazanci” csapat nyerte.

Nagyon tetszett ez a nap! Szerintem mindenki jól érezte magát. 

 Paulik Mirtill 4.a 

 

Minden évben november végén a Felsővárosi templomban tartjuk a patrocíniumot. Ilyenkor Kalazanci Szent Józsefre, a piarista rend alapítójára emlékezünk. A szentmisét Nyeste Pál igazgató atya tartotta. Mise után a Medgyaszay-házban megnéztünk egy bábelőadást, amelyen Csenge, a húgom volt a mesélő, nagyon ügyesek voltak a harmadikosok. Utána visszamentünk az iskolába, és máris kezdődött a vetélkedő. Mi a "Pirotti Szent Pompiliusz" csapat először puzzle képeket raktunk ki Kalazanci életéről, majd TOTO-t töltöttünk ki. Végül elénekeltük a „Szentje és atyja „ kezdetű himnuszt . Az eredményhirdetéshez újra felálltak a csapatok. Mi másodikak lettünk! Nagyon örültünk!

Remélem jövőre is ilyen érdekes lesz a patrocínium!

Dömötör Anna 4.b

 

Kalazanci Szent József emléknapja augusztus 25-én van. A nyári szünet miatt mi piaristák november végén ünneplünk. Az idei patrocínium a Felsővárosi templomban kezdődött, ahol Nyeste Pál atya mondott misét. Ezután a Medgyaszay-házban a 3. osztályosok előadásában bábszínház volt. Végül az iskolába érve vetélkedő kezdődött. Én a Sík Sándor csapatát irányítottam. Szerettünk volna nyerni, de a Kalazanci csapat lett az első.

Szeretném, ha máskor is így ünnepelnénk!

Gál Botond 4.b

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT