ISKOLÁNK TÖRTÉNETE


Kanizsa várát 1690-ben foglalta vissza a töröktől gróf Batthyány Zsigmond. A hosszú török uralom minden tekintetben szomorú vidéket csinált Somogy- és Zalamegyékből. Különösen pedig szellemi tekintetben vetette vissza erősen e megyéket. A historia domus így jellemzi e nagy területet: “Vastissima ista Hungariae ora, qua Provincia Saladensis et illi adiiciens Sümegiensis procurrit, tota quanta est, publicis Scholis destituebatur”. – Nem volt középiskola, ahová a szülők gyermekeiket küldhették volna a két nagy megyében.



E bajon segítendő, Kanizsa ura, gróf Batthyány Lajos, Magyarország nádora, 1763-ban József fiával, az akkori kalocsai érsekkel tárgyalt: nyerje meg valamelyik szerzetesrendet, hogy itt iskolát vezessen. Az érsek Tapolcsányi Gergely piarista rendfőnökhöz fordult és kérte, hogy rendje vegye át a létesítendő intézetet. 10.000 váltóforintot ajánlott fel alapítványul. A rendfőnök el is fogadta az érsek ajánlatát, de Koller Ignác, veszprémi püspök, nagyon kevésnek találta ezt az összeget és csak két év múlva – akkor is Mária Terézia sürgetésére, akihez a nádor és az érsek közbenjárásért fordultak –, adta beleegyezését az alapításhoz.

A piarista gimnázium egy 1864-es térképvázlaton az Eötvös téren


Így azután 1765-ben – miután az alapító nádor 500 forintért megszerezte a Zala vármegye tulajdonát képező katonatiszti lakást (a mai Teleki utca sarkán) a rendház, egy kincstári laktanyát (a mai Eötvös téri park helyén, amit a népnyelv ezért emleget a mai napig “papkertként”) a gimnázium céljaira – megjelent az első négy piarista Kanizsán.

A gimnázium főépülete és a tornacsarnok az Eötvös téri épületegyüttesben az 1800-as évek második felében


Az első évben 390 tanuló jelentkezett a hat osztályra (hatosztályú volt az intézet 1851-ig). Erős bizonyítéka volt ez a fentebb említett hiányérzetnek. Tanuló volt elég, de a csekély alapítvány kamata már az első évben elégtelen volt a rendház és az iskola fenntartására. Nyomorúság és küzdés volt a tanárok élete, és hozzátehetjük ez így van napjainkig. Sok bajuk volt a rozoga épületekkel és a maguk fenntartásával. Ha nem akadt volna nagy jótevőjük Matkovics megyei alszolgabíró személyében, már az első évben itt kellett volna hagyniok az új alapítást. A ház története sok szomorú panaszt hallat erre vonatkozólag. A rendtagok mindezek ellenére buzgón végezték sokszor lehetetlen körülmények között lelkes munkájukat.

A második évben 478-ra emelkedett a tanulók száma, majd kevesebb lett, de egészen 1780-ig mindig 200-on felül maradt.

A háborús idők – különösen pedig II. József uralkodása alatt – erős visszaesés mutatkozott. 1788-ban 33-ra szállt alá a létszám. Néhány évig így maradt, azután növekedett lassanként és 1799-ben ismét 258-ra szökött fel. 1849-től 1860-ig megint apadás állt be, innen kezdve emelkedést látunk, párhuzamos osztályokat kellett felállítani. 1919-20-ban a magántanulókkal együtt 520 volt a tanulók száma.

A csekély alapítvány, a rend szegénysége semmiféle befektetést, javítást nem engedett meg. Így az épületek annyira tönkrementek, hogy a termekbe beesett az eső és a hó. Paintner Antal főigazgató 1807-ben felajánlotta az intézetet a premontrei rendnek, melynek visszaállítása és vagyona visszaadása ellenében két intézetet kellett átvennie. De Buday Ágoston csornai prépost, aki személyes tapasztalatból ismerte a viszonyokat, nem volt hajlandó átvenni a szegényes intézetet és inkább Keszthelyt vállalta.

1812-ben jelent meg először Nagykanizsa város, mint az intézettel szemben kötelezettséget vállaló erkölcsi testület. Felállította az előkészítő osztályt. 1822-ben kötelezte magát a város az iskola és a rendház fenntartására és két tanár fizetésére. 1823-ban bővítette a gimnázium épületét, és ugyanakkor nagyobbította meg az ifjúsági templomot.

1849-ben a Thun-féle szervezet értelmében az ország 29 piarista gimnáziuma közül 7 maradt felső gimnázium, 11-et lefokoztak alsó gimnáziummá, 11-et pedig eltöröltek, ezek között a nagykanizsait is. A rendnek ugyanis nem volt elég tagja és az alapítvány elégtelen volt a fenntartásra.

A várost bántotta ez az intézkedés. 1850. szeptember 19-én rendkívüli gyűlést tartott és küldöttséget menesztett a rendfőnökhöz, hogy határozatát változtassa meg. 1850. október 14-én kelt miniszteri rendelet a gimnáziumot ismét megnyitotta, de csak négy osztállyal – az eddigi hat helyett – és öt tanár vezetésével. A város nem tudott ebbe belenyugodni. Szerette volna nyolc osztályra emelni. Pénze azonban nem volt, hogy a követelményeknek megfelelhessen, ezért a zalavári bencéseknek ajánlotta fel az intézetet. De megismétlődött az 1807-es eset. A bencések ismervén az intézet szomorú állapotát, az ajánlatot visszautasították. Thun tudomást vett erről az esetről és felszólította a bencés rendet, hogy a nyolc osztályra kiegészítendő intézet fenntartásához bizonyos összeggel járuljon hozzá. A bencések évi 1000 forintot ajánlottak fel.

1866-ban alapították meg a múzeumokat és szertárakat Batthyány Fülöp herceg és a város 215 forintos adományából. – 1868-ban épült a déli rész a tornacsarnokkal, ekkor lett az egész épület a városé, amely a tandíjat kapta és ennek fejében az épület fenntartására, három működő, egy nyugalmazott piarista és egy tornatanár fizetésére kötelezte magát.

1870-71-ben a VII., 1871-72-ben a VIII. osztály nyílt meg és ebben az évben tartották az első érettségi vizsgálatot.

Az épület még mindig nem volt megfelelő. A város az 1896-os millenáris közgyűlésen kimondta az új intézet építését. Terveket készíttetett, az ügy húzódott.

Végre 1904-ben úgy látszott dűlőre jut az építés ügye, mert a rendházat és gimnáziumot átköltöztették a honvédektől elhagyott Sugár úti laktanyába.Két évre szólt volna az új helyzet, és ezalatt meg kellett volna épülni az újnak. A két évből húsz esztendő lett az iskolának teljesen alkalmatlan, rendháznak meg éppen nem való épületben.

Közben 1919-ben a tanácsköztársaság „dicsőséges 133 napja" alatt a hős proletárok romba döntötték az eredeti piarista épületegyüttest, először a tégláiból munkáslakásokat építettek volna, de minthogy éppen 39 család lakott az épületegyüttesben, más célú bontási tervet adtak ki.

Végre az intézet 1923. október havában harmadszor talált otthonra kaszárnyában, de ez azután már szép és megfelelő. A volt Frigyes-laktanya fogadta be a gimnáziumot és a rendházat.

A gimnázium épülete 1923. után


Az  rendház épülete (ma rendház és fiúkollégium)


 Az internátus (diákotthon), ma óvoda és általános iskola


1948. júniusában következett be az iskola államosítása. Az épület és minden berendezése, felszerelése állami tulajdonba került. Az iskolakönyvtár nagy részét és a tablókat elégették az iskola udvarán. A rendház államosítása 1950. júniusában történt, a szerzeteseket Vácra deportálták.

Az egykori Piarista Gimnázium épületében egy állami gimnázium kezdte meg működését Nagykanizsai Állami Gimnázium név alatt, majd nevet változtatott: először az Irányi Dániel Általános Gimnázium, majd 1957-től a Landler Jenő Gimnázium végül 1990-ben a Batthyány Lajos Gimnázium nevet vette föl.

Később a város az állami gimnáziumot átköltöztette a Notre Dame de Sion apácák egykori leányiskolájának épületébe. A piarista épületegyüttesben a “Zsigmondy Vilmos és Winkler Jenő Olajipari Szakközépiskola” (volt gimnázium, diákotthon, elemi iskola, tornacsarnok és gazdasági épület) valamint a “Hunyadi János Általános Iskola” (volt rendház és konyhaépület) élték önálló életüket.

1992-ben dr. Jelenits István piarista tartományfőnök újraalapítja az intézményt. Újra indul a piarista iskola élete a Batthyány utca 21. szám alatt egy felhagyott bölcsőde épületében. Az általános iskola első osztálya 16 fős. Első igazgató: Uzsoki Lászlóné. Egy év elteltével, 1993. nyarán költözködés, az új helyszín a Petőfi utca 3. alatti iskolaépület. 1995. nyarán az iskola visszatér a Sugár útra az egykori diákotthoni épületbe.

1996-tól új igazgató: dr. Perendy László piarista, tisztét 1999-ig tölti be. 1997-ben megkapja az iskola a Hunyadi János Általános Iskola (egykori rendház) második emeletét. 1998-ban megszűnik a Hunyadi János Általános Iskola, az egész épület visszakerül piarista kézbe.

1999-től új igazgató kerül kinevezésre: Vereb Zsolt Sch.P. 2000 nyarán átadásra kerül az egykori gimnázium déli szárnyának földszinti folyosója. 2001. augusztus 29-én megnyitja kapuit az iskola diákotthona. 2002 augusztusában átadásra kerül a gimnáziumi épület északi szárnyának földszintje is, itt kerül kialakításra a végleges tanári szoba, igazgatói iroda, gazdasági iroda.

2003. augusztus 1-gyel a harmadik piarista szerzetes Kanizsára helyezésével újjáéled a Piarista Rendház, melynek első házfőnöke Dósai Attila. 2004. augusztusában a gimnáziumi osztályok felköltözhetnek a második emelet északi szárnyába. Ekkor indul el a gimnáziumban az első nyelvi előkészítő évfolyam is. 2005-ben megnyílik a teljesen újjáépített, modernizált lánykollégium. 2008-ban megnyitja kapuit a magyar Piarista Rendtartományban elsőként a Boldog Donáti Celesztina Óvoda. A fogyó gyereklétszámú Nagykanizsán teltházzal, 3 csoporttal működik az óvoda. 2009-ben két új tagozattal bővül a gimnáziumi képzés: elindul a matematika természettudományos tagozat, és a dráma tagozatos képzés. 

Az intézményben tanuló diákok száma: 580 fő.

2012. augusztusában új igazgatót nevez ki a tartományfőnök atya: Nyeste Pál piaristát.

 

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT