Adományaink útja

Van aki úgy segít, hogy ad, van aki úgy, hogy elviszi...

Bodó Tamás munkatársunk már régóta szervezi az adományok összegyűjtését és a rászorulóknak történő eljuttatását itthon, de a határokon túl is. Alábbi írása idén karácsony előtt összegyűjtött és Beregszászra eljuttatott adományok sorsát osztja meg velünk. Az adományokat (pénzt, ruhaneműt, élelmiszert) nagy részt a piarista iskola tanárai, munkatársai, családjai, diákjai és még sok jó ember ajánlotta fel. 

34 Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! 35Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 36Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. 37Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? 38Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? 39Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? 40A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. (Máté 25,34-40) 

Igazából nem is kéne hozzátennem semmit a fenti evangéliumi idézethez, hiszen benne van minden, amit írni szeretnék.  
Amit alább közlök, az csupán az általam megélt történet, amit igazából Ti írtatok, töltöttetek meg tartalommal: adományaitokkal, imáitokkal, melyek viszaköszönnek a fenti evangéliumban is.
 
Egy jóságos cégtulajdonostól kaptam kölcsön egy nagy, dobozos autót, Miki bácsi még az üzemanyag felét is állta. Ez az ajánlat az utolsó pillanatban jött, Bálint barátom ötlete alapján kerestem meg Beke Miklóst. Enélkül (is) most egészen más tartalmú lenne az írásom.
Kerecsend (Borsod megye) volt az első állomás... ahol egy mélyszegénységgel foglalkozó misszió működik a Nyolc Boldogság Közösségbe tartozó Anna Gabriella nővér csodálatos tevékenységének is köszönhetően. Lepakoltuk a nekik ígért cuccokat, aztán irány Beregsurány, határátkelő. Az ukrán vámosok, amikor meglátták rakományunkat, kizavartak Ukrajnából, mert "túl sok a cucc". Még jó, hogy Beregsurányban van egy, az ilyen problémás csomagoknak fenntartott konténere a beregszászi barátomnak, abba pakoltunk be egy  egységnyi holmit (amit majd apránként visznek át a célállomásokra), aztán újra a határátkelő...amikor ismét meglátott  kedves ukrán határőrünk,  majd heves hadonászással tudatta, hogy hiába is próbálkozunk, nem fog átengedni. Beregszászi barátom, Péter beszéli a nyelvüket, ő is és rajta keresztül én is elmagyaráztuk neki, hogy jövünk harmadszor is, ha kell, mert a szegények nagyon várják érkezésünket, nem engedhetjük, hogy csalódjanak. Hosszas szócsatát követően végre, a nagyon-nagyon hivatástudó vámosunknak szókincse és energiája erősen lankadó irányba ívelt, talán ennek köszönhetően éjjel fél 3 körül gyakorlatilag átzavart minket Ukrajnába.
 
Beregszászon, egy rövid pihenő után nekiindultunk tűzifát vásárolni és  kivitetni a Péter barátom által előre feltérképezett családokhoz. Sok nélkülözőnek lesz enyhébb a tele általatok. A tüzelő mellé ruha, cipő, édesség, tartós élelmiszer is jutott a szegényes hajlékokba. Igazából képtelen vagyok leírni azt az örömet és meghatottságot, amiket az arcokon láttam...a Ti emberségeteknek, bőkezűségeteknek köszönhetőek ezek a könnyes mosolyok.
Még a fát fuvarozó ember is csodálkozva ingatta kopaszodó fejét...meghatottságában 500 hrivnya (kb. 6300 Ft a szerk megj.) árengedményt adott köbméterenként a tűzifa árából. Lehetséges, hogy nem túl sűrűn lát ilyen őrülteket...én a szívembe zártam az illetőt, Isten nagyon szereti, úgy gondolom. 
 
 
 
   
  
 
Vasárnap, szentmise előtt és után (fel akartam lépcsőzni a templom tornyába fotózni, engedély is volt rá, csak idő nem) az ovik és iskolák következtek. Klárika, a nyugdíjas tanító, aki kényelmes szállásunkat is biztosította, kísért el, ő máig hittant tanít ezekben az intézményekben.
Térfogatom alapján simán lehetnék Mikulás, de a gyerekek, állítom, legalább annyira örültek, mintha rénszarvassal érkeztünk volna hozzájuk. Iskolánk szuper diákjai és ovisai csodát tettek ezekkel a lurkókkal. A sok édesség és játék elkápráztatta őket, de tanítóikat és óvónőiket is igencsak meghatotta a látvány.
 
Állítottunk össze már korábban egy listát, amin azok a szegények szerepelnek, akiknek célzottan kerestünk, kértünk itthon, számukra nélkülözhetetlen tárgyakat.
Kályhák, kerékpárok, tévé, szőnyeg, posztócipő, fotelágy, székek, íróasztal, babakocsi, stb...mindegyik címzetthez eljuttattuk ezeket. Úgy gondolom, soem fognak Titeket elfelejteni.
 
 
 
Voltak olyan dolgok, amiket helyben érdemesebb (és olcsóbb) volt megvásárolni, ezekre (gyógyszerek, biciklilámpa, pumpa, élelmiszerek, tisztítószerek, stb) is futotta bőkezű felajánlásaitokból.
 
Sok Jézust láttam Beregszászon (és szélesebb környékén), aki a mélyszegénység köntösébe bújt egy-egy nincstelen képében. Ti segítettetek hozzá, hogy felismerjem, Ti segítettetek, hogy enyhíthessek szomjukon, éhségükön, ruhátlanságukon, kilátástalanságukon. Én csak egyszerű szállító voltam. Isten mosolya, öröme a Tiétek. Az a mosoly, az az öröm, amelyben Ő, a szegények arcán tükröződött vissza. 
 
Áldott legyen Isten, hogy én is részese lehettem.
 
Tavaszra tervezem a következő utat, ha az Úr is így gondolja... Egy-egy ilyen út minimum másfél - két hónapnyi intenzív szervezést igényel.
 
Hatalmas hála Édesanyámnak, Családomnak, a GYGV Kanizsa Kft.-nek, a  Semjénházai  Önkormányzatnak, a Kaposvári Egyházmegye Püspöki Hivatalának, a Piarista Iskola Nagykanizsa tanulóinak, ovisainak, szüleiknek, pedagógusainak, technikai dolgozóinak, kollégámnak, Kertész Józsinak (aki mindig elviseli szeszélyeimet és a műszak cseréket), a karbantartó Horváth Gabinak (aki mindig önzetlenül segít  begyűjteni a nehezebb adományokat), a Cursillo-s testvéreknek, a Zalai Hírlap munkatársainak és jószándékú  olvasóinak, a Közösségben Krisztussal Közösség tagjainak és nem utolsósorban az Egyéni Adakozóknak, akik nélkül ez az út nem jöhetett volna létre. 
 
Külön köszönet a Kárpátaljáért Területi Jótékonysági Alapítványnak, ezen belül Bárdos Péter barátomnak, aki óriási segítségünkre volt abban, hogy rövid ottlétünk idején mindenhova eljuthattunk, ahová küldetésünk volt. Ő és alapítványa napi szinten segíti a kárpátaljai szegényeket, nélkülük nagyon nehéz dolgunk lenne. Hála Szibert Klárinak a kedves vendéglátásért és a szuper kényelmes szállásért, jóságos tevékenységeiért! Tóth Bálint barátom, aki útitársam, segítőm, jólelkű partnerem, mindenhol ott van, ahol szükség van rá, nem feledem.

Máté 7:12 "Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük" 

 
Köszönök mindent Nektek!
 
Szeretettel, barátsággal
 
Tamás
 
 
 
 
 

KÉPTÁR

Pályázatok

FILMTÁR

DIÁKSAROK

FACEBOOK