Először voltunk vitorlástáborban

Iskolánk ebben az évben kapcsolódott be első alkalommal a balatonberényi vitorlás táborokba.

Évről-évre Balatonberénybe várják ugyanis az ország vitorlázni vágyó piarista diákjait. A táborokat a Piarista Tartományfőnökség szervezi a saját üdülőjébe (amely ugyanabban az utcában található, mint a mi iskolánk saját üdülője). Jelentkezni online felületen lehet rendszerint januártól, de nagyon gyorsan betelnek a vasárnap estétől szombat reggelig tartó turnusok.

Az idei táborvezető Zsódi Viktor piarista atya volt, aki további tanárokkal és öreg diákokkal koordinálta a mintegy 140 piarista diákot, köztük az egyik turnusban a mi három kanizsai diákunkat is. A résztvevők elméleti és gyakorlati képzésben részesültek, hiszen a nagy többségnek nincsenek előzetes ismeretei a vitorlázásról.

 

A táborok célja, hogy a diákok közepes szélben megtanulják önállóan vezetni az 1-4 személyes kis hajókat a Balatonon. A táborhelytől mintegy fél km-re található a berényi strand szomszédságában a piaristák kikötője, ahol a diákok pihenhetnek, fürödhetnek és csaknem időjárástól függetlenül gyakorolhatnak. Diákjaink lelkesek voltak a visszaérkezéskor. Reményeink szerint jövőre több fiút és lányt is el tudunk küldeni vitorlázni.

 

Milyen egy vitorlástábor? Szóljon erről itt a résztvevők beszámolója.

A Piarista Vitorlázó Egyesület idén is megszervezte a Piarista vitorlástábort Balatonberényben. Nagykanizsáról érkeztem két iskolatársammal. Először voltam itt, igazából nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak. A vonatról leszállva a másik piarista üdülőhöz mentünk- nem a Petőfi utca 27-be (ahol az iskolánk saját nyaralója áll). Miután megérkeztünk, szerencsére sikerült jól beilleszkednem a hozzám hasonló korú diákokhoz, gyorsan megtaláltuk a közös hangot.

A közösség nagyon jó volt: ha fölvetette valamelyikünk, hogy: „Na menjünk ki egyet röpizni!” vagy: „Menjünk egyet fürödni!”, akkor fogtuk magunkat, és mentünk. Az egyik vízre szállásom Botival nagyon érdekes volt. Mivel az uralkodó szél északnyugatról fúj, nagyon nehéz a vitorlásokat bevinni a mélybe, ráadásul aznap nagyon erős is volt! Körübelül 80 méterre a parttól beültünk a vitorlásba mindketten- ami sajnos egy nagyon rossz döntés volt: a szomszédban volt a strand, odasodródtunk, mivel elvesztettük az irányítást a csónak felett. Szerencsére időben kiugrottam a vízbe, hogy megállítsam az elszabadult hajót. Viszont ezelőtt már megtörtént a legnagyobb „bravúrunk”: az első vízre szálláskor mi voltunk az elsők, akik beborultunk a vízbe.

A tábor a Kékszalag verseny idejére esett, így együtt nézhettük az óriási katamaránokat, ahogy elmennek a vízen tőlünk pár kilométerre. Ehhez kapcsolódik, hogy az egyesületnek van egy szappantartó kinézetű (innét is kapta a „szappan” nevet) vízbe vihető, 2-3 négyzetméter területű, horgonnyal felszerelt kis műanyag „dobogója”, arról szoktunk ugrálni a vízbe. Tehát a szappanról dobáltuk egymást a vízbe (7-esek, 8-asok a nagyok ellen), miközben felénk közeledett az a helikopter, ami kamerázta a Kékszalagot. Nem teketóriáztunk, felálltunk,  és feltett kezekkel elénekeltük a piarista himnuszt megspékelve „Hajrá Litkey!” felkiáltással!

Ebben a táborban ping-pongoztam először röplabdával, ráadásul kézzel, mert az a tuti. Néha egy-egy erős lecsapáskor a röplabda kirepült, mivel az asztal a kerítés mellett van, így hát megkerültük az egész háztömböt, és csalánban gyalogoltunk papucsban, fürdőruhában, hogy visszaszerezzük a játékunkat.

A tábor vezetősége irtózatosan jó: Márialigeti tanár úr egész nyáron kinn van, hogy mi ott vitorlázhassunk, szóval köszönjük! Ugyanígy Zsódi atya is, aki szigorúságáról híres, neki is köszönjük! És még köszönet a sok segítőnek, akik miket segítenek a legapróbb és legnagyobb hibáinkban.

És a legjobb az egészben, hogy SEMMILYEN előzetes vitorlázó tudást nem igényelt, érthetően és pontosan elmagyarázták nekünk a szabályokat. Lányok és fiúk egyaránt voltunk ott, egy közösséggé kovácsolódtunk.

Kéthelyi G. 8. a 

 

Nagyon jól éreztem magam, új embereket ismerhettem meg. Megtanultam vitorlázni, igazán élveztem, főleg az első kipróbálásnál. A kaja nagyon jó volt! Az orrvitorlát kezeltem és én egyensúlyoztam ki a hajót, vagyis én voltam a matróz, egyszer fel is mostam. Szélcsendben is jó programok voltak, egy ilyen alkalommal tanultunk meg csomókat kötni. A reggeli futások és a fürdés a Balatonban igazi nyaralássá tette a tábori napokat.

Erdei D. 9. a 

           

Én egyáltalán nem akartam menni, a szüleim beszéltek rá. Jól tettem, hogy hallgattam rájuk. Megtapasztaltam a nagy piarista közösség egy szeletét, érdekes volt együtt lenni más piarista diákokkal, akik az ország különböző tájairól érkeztek. Legjobb élményem a kapitánykodás volt, mert a kormányt kezeltem és a barátom képezte a teljes legénységet. Egy fordulásnál a barátom beverte a fejét a vitorla rudjába, a „bumm”-ba és ki is esett a hajóból. Kimentettem, úgy, ahogy előtte tanították, semmi baja sem lett!

Bende M. 9. a 

Besorolás tagozat: 

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

FACEBOOK