Egy osztálytalálkozó margójára

    10 éve röpültek ki. Ők az újraindult piarista gimnázium harmadik érettségiző osztálya. Volt, aki külföldről jött haza, hogy találkozhasson a többiekkel. Volt, aki azért nem tudott eljönni, mert a kisbabája úton volt. Volt, aki  levelet írt, volt, akiről a többiek meséltek. De valahogyan mind a 28-an ott voltak.

    A magának utat törő gimnázium mindennapjaiban voltak nehézségek akkoriban: az állandóan változó tanárgárda, a fokozatosan visszakapott épületek miatti  gyakori helycserék nem könnyítették meg a nevelés-oktatást. De nagy volt az elszántság, a szülők és a tanárok is akarták ezt az iskolát.

    Legyőztünk minden akadályt, igyekeztünk a legjobbat nyújtani, amink csak volt – az időnket, szaktudásunkat.
    Visszaemlékszem, mennyit kirándultunk együtt, mennyi közös kalandban volt részünk! Mi még láncokon húzózkodtunk föl a Rám-szakadékban, a Visegrádon a kompról le kellett emeljük a kispolskit, hogy elérjük a buszjáratot, megjártuk Csíksomlyót, felmásztunk a Gyilkos hegyre, hatalmas ellenszélben kerékpároztunk az Ágnes-laki tavakhoz, eltévedtünk a kistolmácsi erdőben. Három éven keresztül mi nyertük a farsangi jelmezversenyt. Megannyi élmény!

    És persze tanultunk. Jól. POTE, SOTE, PPKE, BME, Milánói Egyetem, NYME, PTE, KE… volt a folytatás. S hogy mivé lettetek?
    Erről a kérdésről Elvira nővér (a Cenacolo közösség alapítója) egy beszámolója jut eszembe, mikor egy osztrák fiatalembertől megkérdezte - ki vagy? Az illető megmondta a nevét. Elvira folytatta,  -  jó, jó ez a neved, de ki vagy te? Az illető elmondta, hogy Ausztriából jött és fogorvos. - Oké, ez a végzettséged, de TE ki vagy?

    Nos, sorolhatnék neveket, hozzákötve a státuszokat: orvosok, egészségügyi dolgozók, gyógytornászok, közgazdászok, mérnökök, pedagógusok, rendőrök, történészek, szociális munkás, stb., de nem ez a lényeg. Ami sokkal fontosabb: hűségesek maradtatok hazátokhoz, városotokhoz, családotokhoz. Becsületesek, elkötelezettek vagytok. Egyre többen apukák, anyukák közületek, meritek vállalni a családdal együtt járó nehézségeket is. (Jól számolom? 9 kisgyermek van már az osztályban, több családban már kettő is van!)

    Mert csak másokat szolgálva érdemes élni.

    Kedves Lányok és Fiúk! Büszke vagyok rátok, jó volt veletek újra találkozni. Isten áldása kísérjen Benneteket továbbra is!

     

    2016. pünkösdjén

    Kanizsainé Rezsek Mária osztályfőnök

    Gyülekezünk az egykori osztályban

    Mindenki a régi helyére ült.

    Jó volt felidézni az elmúlt 10 év történéseit

    Mintha csak most mentek volna el.

    Besorolás tagozat: 

    KÉPTÁR

    FILMTÁR

    DIÁKSAROK

    FACEBOOK