Őszi szünet a hegyekben

I. Kék hegyek

Mese-tüzében alkonyi sugárnak 
Kéklő hegyormok halkan muzsikálnak.

Lelkedbe lopják arcuk hűvösét, 
És zsongva hív a kéklő messzeség.

Szívedre hullnak, mint az enyhe harmat, 
Hívó, mosolygó messze halk hatalmak.

És lelkedet kitárod csendesen 
És elindulsz a kék ösvényeken.

Nézel, komolyan, hittel mosolyogva 
A fátylasarcú esti hegyfokokra.

És mégy és mégy. Ki tudja, merre mégy? 
Ki tudja, meddig zeng a messzeség?

Minő titkoktól terhesül a távol? 
A hegyek arcán hétszeres a fátyol.

De megállanod soha nem lehet, 
Mert rádleheltek egyszer a hegyek.

                                       Sík Sándor

 

Korán volt az indulás október 26-án:


Első próbatételünk:


Felfelé láttunk felhőkbe burkolózó gyönyörű hegyeket… :


… patakokat… :


…vízesést… :


... tengerszemet …  :


Este a szállásunkon jól esett a meleg étel:


Másnap reggel az ablakból ez a kép tárult elénk:


Újra a hegyekben - A kopjafáknál:


A Rysy kifogott rajtunk:


Lomnic lankáin:




Aztán irány haza!

Az élményt elmondani szavakkal nem lehet.

Legközelebb gyere el te is, és akkor megláthatod a Tátra gyöngyszemeit!

(A fotókat Nyeste Pál és Mezriczky Marcell kölcsönözte.)

Nagykanizsa, 2015. november 04.

                                                                                                       Mezriczky Lajos








Besorolás tagozat: 

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT