Őszi szünet a hegyekben

    I. Kék hegyek

    Mese-tüzében alkonyi sugárnak 
    Kéklő hegyormok halkan muzsikálnak.

    Lelkedbe lopják arcuk hűvösét, 
    És zsongva hív a kéklő messzeség.

    Szívedre hullnak, mint az enyhe harmat, 
    Hívó, mosolygó messze halk hatalmak.

    És lelkedet kitárod csendesen 
    És elindulsz a kék ösvényeken.

    Nézel, komolyan, hittel mosolyogva 
    A fátylasarcú esti hegyfokokra.

    És mégy és mégy. Ki tudja, merre mégy? 
    Ki tudja, meddig zeng a messzeség?

    Minő titkoktól terhesül a távol? 
    A hegyek arcán hétszeres a fátyol.

    De megállanod soha nem lehet, 
    Mert rádleheltek egyszer a hegyek.

                                           Sík Sándor

     

    Korán volt az indulás október 26-án:


    Első próbatételünk:


    Felfelé láttunk felhőkbe burkolózó gyönyörű hegyeket… :


    … patakokat… :


    …vízesést… :


    ... tengerszemet …  :


    Este a szállásunkon jól esett a meleg étel:


    Másnap reggel az ablakból ez a kép tárult elénk:


    Újra a hegyekben - A kopjafáknál:


    A Rysy kifogott rajtunk:


    Lomnic lankáin:




    Aztán irány haza!

    Az élményt elmondani szavakkal nem lehet.

    Legközelebb gyere el te is, és akkor megláthatod a Tátra gyöngyszemeit!

    (A fotókat Nyeste Pál és Mezriczky Marcell kölcsönözte.)

    Nagykanizsa, 2015. november 04.

                                                                                                           Mezriczky Lajos








    Besorolás tagozat: 

    KÉPTÁR

    FILMTÁR

    DIÁKSAROK

    FACEBOOK