A jó tanuló - jól tanuló

Farkas Lívia  tanulási tippjei saját tanulási tapasztalatok alapján, közvetlenül a diákoknak szólnak. Stílusa, nyelvezete könnyen érthető, lelkesítő. Tanácsai megfogadhatók. Íme, megosztjuk őket, hogy a tanulás könnyebb legyen.

Amit óra közben tudsz csinálni…
Figyelj arra, ami történik!

Nagy a kihívás, hogy amikor marhára unalmas vagy idegesítő a tananyag, inkább az ablakon bámulj ki, vagy szívecskéket rajzolj a margóra, esetleg gyakorold az aláírásodat (Mrs. Johnny Depp), de pont akkor van szükség a legnyitottabb állapotodra, amikor a legkevésbé érted az anyagot. Nekem nagyon sokszor volt olyan élményem, hogy az óra közben esett le valami, és akkor pottyantak helyükre a dolgok, pedig előtte sokáig azt se tudtam, hogy mi van — utána máshogy láttam az összefüggéseket és minden kitisztult. Persze, nagyon bosszantó, ha nem értettem, és pillanatnyilag egyszerűbb lett volna hagyni az egészet a fenébe, hogy aztán majd “valahogy” megtanuljam a témazáró vagy a vizsga előtt, de amikor ezt az utat választottam (mert naná, hogy én is bambultam eleget, sőt, több, mint egyszer bóbiskoltam el, ami ahhoz képest, hogy a gimi nagy részét az első padban ülve töltöttem, sok — bátor vagyok, na! :D), odafigyelés nélkül nagyon keserves volt a tanulás. A tanáron kívül érdemes figyelni a többiek válaszait is, azokból is lehet tanulni, sőt, a feleleteikből is. Utóbbi a tanár gondolkodását, módszereit is jól megmutatja: mire kérdez rá, milyen stílusa van? Az anyag visszaböfögését várja, vagy értékeli az önálló gondolatokat is? Szereti a szabad szavas megfogalmazást, ha azzal látja rajtad, hogy érted, amit beszélsz, vagy szó szerint kell bemagolni a tankönyvet? Mindenkinek más a stílusa, és a többi felelő gyakorlatilag elviszi helyetted próbakörre a témát, és megvizsgálhatod, hogy az oktató milyen feldolgozást kíván meg, és azt hogyan értékeli. De még ha a magolást is várja el, próbáld meg valamilyen módon mélyebben elraktározni magadban az információt, mert a bebiflázott anyag nem marad meg sokáig — és ha fontos tárgyról van szó, lehet, hogy jó lenne, ha a vizsgán túl is emlékeznél az anyagra.

Kérdezz!

Aki hülye, az is marad — ha nem kérdez. Ha nem volt tiszta valami, vagy eszedbe jut egy összefüggés, amiben nem vagy biztos, kérdezz rá, hogy úgy volt-e, jók-e a sejtéseid. Ha több kérdésed merül fel órán, és nem akarod állandóan megakasztani a tanárt, írd össze őket egy külön papírra (kínszenvedés lesz észben tartani az összeset), aztán óra végén menj oda a tanárhoz és tedd fel őket (vagy ha nagyon sok van, a legszükségesebbeket, amelyekre csak ő tudja a választ, és nem tudsz utánanézni máshol). Ha olyan az oktató, aki láthatóan bepipul attól, ha nem értesz meg mindent elsőre, és inkább nem mersz tőle kérdezni, akkor magadnak jegyezd fel a kérdéseidet, hogy aztán rákereshess máshol a válaszokra. Sajnos nem minden tanár partner ebben a párbeszédben, de aki igen, azt becsüld meg nagyon — és mindig köszönd meg a választ! ♥

Jegyzetelj okosan!

Az órai jegyzet az egyik legfontosabb tanulási forrás. Már írás közben is beléd tud ivódni a tudás egy része, és az előadó (tanár, professzor, oktató) preferenciáit, kedvenc példáit is meg lehet ismerni belőle. Én mindig magamnak jegyzeteltem, mert általában csak azt értettem, amit én írtam le, a saját logikám szerint, ezért ha betegség miatt kimaradt egy óra, és más jegyzetéből kellett tanulnom, az kínszenvedés volt, nem is tudtam olyan szinten azokat a témákat. :( A jegyzetelés nagyon sok embernek kihívás. Szerintem tanítani kéne, az esszéírással együtt, de valamiért sok tanár úgy veszi, hogy hát, ezt mindenki tudja úgyis. A jegyzetelés nem tollbamondás. A jegyzeteléshez rendszerező, szelektáló látásmód szükséges, mint például a lomtalanításhoz. Már írás előtt fejben megszerkeszted, fontosság szerint súlyozod a szöveget, és egy olyan tartalmas kivonatot írsz belőle, ami nagyon stabil gerince lehet a későbbieknek — természetesen a tankönyvvel és megfelelő kiegészítő irodalommal megtámogatva. 

  • Ne vessz el a részletekben! A felesleges kötőszavak, megakadások, ismétlések nyugodtan kimaradhatnak, már írás közben is “szerkeszd” az oktató szövegét. Az évszámok, nevek, definíciók és a fontosabb kulcssszavak viszont semmiképpen se maradjanak ki. Ne feltételezd viszont, hogy úgyis emlékezni fogsz valamire. Inkább feleslegesen írj le egy nevet, évszámot, definíciót, minthogy ne tudd utána, hogy mire vonatkozik, amit leírtál.

  • Tagolj! Lehet, hogy a folyószöveget kicsit automatikusabban lehet írni, de utána abból piszok nehéz lesz kihámozni a lényeget. Használj bekezdéseket, felsorolásokat, közcímeket már jegyzetelés közben is, hogy utána logikusabb és átláthatóbb legyen a szöveg! Aláhúzással, színes dollakkal, különböző betűméretekkel, csupa nagybetűvel, és sorkihagyásokkal is tagolhatsz.

  • Emeld ki azt, ami fontos! Akár a nap végén újraolvasva, akár már jegyzetelés közben jelölheted a fontosabb szavakat, definíciókat, amelyek majd a tanulásodat segítik. Én például ceruzával jegyzeteltem a történelmet, pont azért, hogy a kulcssszavakat, neveket vastagabb vonallal könnyebben félkövérezhessem. :) Volt olyan időszak, amikor eleve két különböző színű tollat használtam, és ha olyan név következett, aki még nem volt, azt pirossal írtam le a kék helyett, így átlátható volt a tanulás közben, hogy hol is kezdődik a Rettegett Ivánról szól rész. A kiemelések, színek legyenek egyértelműek, és segítsék a munkádat — ha túl sokat használsz, akkor inkább scrapbookod lesz, nem tananyagod, és meg lehet őrülni az ezerféle különböző jeltől. :) Szorítkozz néhány egyértelmű jelölésre (például: aláhúzott, félkövér, dőlt, vagy kék, fekete, piros). Az is segíthet, ha a margón színes felkiáltójelekkel jelölöd, hogy itt valami fontos van. Ez törinél, irodalomnál annyira nem érvényes, mert ott állandóan fontos dolgok vannak, de például egy matekfüzetben vagy fizikafüzetben, ahol gyakorlatokat meg feladatokat is feljegyzel, segíthet megtalálni a számítások között a definíciót. Utóbbi típusú tárgyaknál egyébként azt is szoktam anno, hogy a füzet hátuljába összeírom (átírom) a definíciókat, szabályokat, bizonyításokat meg efféléket, így tanulni is könnyebb. Dolgozatra készüléskor is lehet ilyen kivonatokat készíteni: időrendben megvan minden a füzetben, de egy külön lapra kiírhatod az összes nevet, az összes évszámot, az összes helynevet. Ha arról is, meg a füzetből is tanulsz, akkor több szituációban biztosítod a tudásodat, izoláltan is fel tudod ismerni és be tudod azonosítani a neveket, helyszíneket, nem csak a szövegkörnyezettől függően. A füzetedben használhatsz oldalszámokat is, a belső borítóra pedig írhatsz tartalomjegyzéket — ez is segíti az anyag visszanézését.

  • Ne félj a könyvbe írni! Ha saját példányod a könyv, dekoráld ki nyugodtan — mármint ha az elősegíti a tanulást, nem bajszot kell rajzolni a híres történelmi szereplőknek (a legtöbbnek különben is van már gyárilag :D). Húzd alá a lényeges mondatokat, kihúzófilccel emeld ki a legfontosabb szavakat.

Pontosan írd fel a házi feladatot!

Szerintem leckefüzet nélkül egyszerűen lehetetlen megmaradni egy iskolai környezetben. Akár határidőnaplód,  sima üres vagy vonalas füzeted van, kell valami, amibe feljegyezheted a tanulnivalót. Sokat számít, ha az adott tárgy tankönyvében is jelölöd, hogy hol tartotok éppen vagy hol van a lecke (szamárfüllel, könyvjelzővel, a margóra írva), de ha csak ott jelölöd, simán elfelejtheted. Nem fogod minden este átnézni az összes könyvedet, hogy van-e valahol egy bekarikázott egyenlet vagy egy befelkiáltójelezett kísérlet… A leckefüzetben minden egy helyen van, és könnyen átnézheted a nap végén, hogy milyen teendőid is vannak.

Minden naphoz írd fel a dátumot, aztán a sor elejére a tantárgy nevét. Utána feljegyezheted, hogy mit kell készülni a következő órára. Tapasztald ki, hogy milyen felírási technika jön be. Jelölheted különböző színekkel vagy formákkal a feladat típusát: fogalmazást kell írni, feladatokat kell elvégezni, feleletre vagy dolgozatra kell készülni? Ha speciális határideje van a házi feladatnak (tehát nem a következő óra, hanem egy későbbi időpont), azt is feltétlenül írd fel. Amivel végeztél, azt húzd ki, pipáld ki, vagy valahogyan jelöld, hogy már nem kell vele foglalkozni, és egyértelműen látszódjon, mi az, ami még előtted áll.

Használd ki a szüneteket!

A szünet azért van, hogy pihenj — állj fel, mozogj, sétálj egyet (az is ér, ha csak a vécéig meg vissza), mosd meg az arcod, igyál vizet, szellőztess a padod mellett. Ez mind segít az agyadnak kikapcsolni, regenerálódni, a következő órán pedig frissebben tudod majd befogadni a tananyagot. Ne blicceld el az evést sem! Ha reggel nem volt időd reggelizni, akkor csomagolj tízórait — lehetőleg értékes tápanyagokból. Nassolhatsz gyümölcsöt, “diákcsemegét”, sajtot, ivójoghurtot, vagy egy jó kis zöldséges szendvicset.


Otthoni teendők
Nézd át az órai anyagot!

Ha van időd (és jó, ha szánsz rá), minden délután/este nézd át az aznapi jegyzeteidet. Ha bármi fontos kimaradt, befejezetlen mondatokat hagytál, akkor még talán ki tudod pótolni fejből. Ha például nem tudtad, hogyan kell leírni egy ember vagy helyszín nevét, és jobb híján kiejtés alapján vagy nem pontosan jegyzetelted fel, még megnézheted a Wikipedián, és kijavíthatod, hogy ne helytelenül tanuld meg. Érdemes ilyenkor azokat a rövidített szavakat is kibontani, amelyekre a jegyzetelés rohanásában nem volt időd. Nem biztos, hogy két hét vagy fél év múlva egyértelmű lesz, hogy a rövidítés mit takar. Bontsd ki és írd mellé, amíg a fejedben van! Az átnézéssel egyébként le is ülepíted az aznap tanultakat, így nem kell majd teljesen a nulláról elkezdened a készülést a dolgozat előtt, és a feleltetésre is könnyebb lesz felkészülni, mert összefüggéseiben tudod látni a dolgokat, nem csak mindig arra készülsz, ami előtt beparáztatnak egy röpdolgozattal.

Végezd el a házi feladatot!

Amikor csak tudtam, mindig aznap írtam meg a házit, amikor feladták — akkor is, ha egy héttel később volt a határidő. A legjobb az volt, amikor utolsó évben a lyukasórákban megírtam, így otthonra már nem maradt vele munka, készülhettem a felvételire meg a többire. Még sokkal inkább a fejemben volt a tananyag, nem szenvedtem vele annyit, és gyorsabban is megvolt, mintha kvázi újra kellett volna tanítanom magamnak az új anyagrészt — ez a nehezebb tárgyaknál két-három nap után már előfordult, és ha végre megértettem valamit, akkor gyorsan be kellett betonozni a tudást gyakorlatokkal, különben szívtam. Az aznapi lecke átnézése után (ld. előző rész) még könnyebb volt megírni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nem volt olyan, hogy óra előtt a szünetben írtam volna meg a házit. :) Természetesen azoknál a tárgyaknál, amelyek jól mentek (vagy elbíztam magam), simán megesett, hogy az utolsó utáni pillanatra maradt a leckeírás, nem is egyszer. De ha nem akartam magammal kiszúrni, és egy nehezebb tárgyról volt szó (nekem a fizika, kémia több kihívást okozott, mint a nyelvek vagy az irodalom), annál nem játszottam ilyet, illetve nagyon kevésszer, mert hamar megtanultam, hogy a gyomorideg nem éri meg. Lehet, hogy egy igeragozást megcsinálok öt perc alatt, de ne áltassunk senkit, egy kémiai feladvány nem lesz meg. Főleg, ha nem is egy van, hanem tizenöt. A házi feladatnak ideális esetben különben sem az a célja, hogy szívasson, és nem az a lényeg, hogy plusz öt percet foglalkozzunk vele, hanem a tanulás elmélyítése a cél. Ahhoz pedig megfelelő körülmények kellenek, nem a tízórai szünetben, szájból kilógó kiflivel lefirkantott sorok.

Ha feleletre, dolgozatra vagy vizsgára készülsz, szintén eltérőek lehetnek a tananyag elsajátítására vonatkozó módszerek: van, akinek az jön be, ha mindent kijegyzetel, folyamatábrákat készít, esetleg felmondja valakinek az anyagot, vagy diktafonra felolvassa, aztán azt hallgatja, esetleg fel-alá sétálva hangosan beszélget magával. A vizualitás is segíthet a tananyag elsajátításában: készíts ábrákat, illusztrációkat, családfát — jobban benned marad, mint egy folyó szöveg. Tapasztald ki, hogy milyen körülmények segítenek: halk zene, természethangok, vagy teljes csend? Milyen hatással van a tanulásodra a sport, az étkezés?

A tanulási stílusodtól függően az is beválhat, hogy csoportosan tanultok egy-egy tárgyat — ez persze ne azt jelentse, hogy egyvalaki megírja a házi feladatot, a többiek pedig jól lemásolják, hanem inkább azt, hogy átbeszélitek az anyagot, együtt ismételtek, válaszoltok egymás kérdéseire (ha tudtok), aztán mindenki megírja a saját házi feladatát. Ha pedig dolgozatra készültök, kikérdezhetitek egymást.

Gyakorold a jegyzetelést és készíts hívószavakat!

A jegyzetelés lényegretörő tulajdonságának gyakorlására nagyon jó módszer, ha puskát készítesz, mert akkor rá vagy kényszerítve, hogy a legfontosabb infókat a lehető legkisebb helyen, lényegretörően fogalmazd meg. A puskaírás során megállapíthatsz egy-egy hívószót, ami kapcsán eszedbe juthat a többi infó. A hívószó lehet akár egy vicces betűszó vagy anagramma vagy poén például egy névvel. A penicilint Fleming fedezte fel, kitalálhatod hozzá, hogy a tudósa flanelinget viselt, így abból már eszedbe juthat a neve. (Sherlock fanok, hasonlóan működik ám a mind palace technika is, szóval érezzétek magatokat übermenőnek, amikor így tanultok.) Természetesen a puskát aztán hagyd otthon, cetliről másolni mindenki tud. ;) Ha iskolásabb környezetben szeretnéd gyakorolni a jegyzetelést, kapcsold be a tévét, válts valamelyik ismeretterjesztő csatornára, fogj egy papírt, és kezdd el jegyzetelni, amit az okos bácsik és nénik mondanak a dinoszauruszokról, a dinnyetermesztésről meg az ausztrál őslakosokról. Az órai jegyzetelés persze nem lesz pont ilyen, és a puskaírásra sem fog hasonlítani, de az információszűrés és az információ kezelés gyakorlására nagyon jók ezek a technikák is.

Otthon is figyelj a pihenésre!

Nem tudod a végtelenségig csinálni, hogy folyamatosan tanulsz — egy-egy vizsgaidőszakban még kibírod a 16-18 órázást meg a napi hat kávét, de hosszú éveken keresztül, megállás nélkül bele fogsz rokkanni. Amennyire lehetséges, tartsd fenn a tanulás-pihenés egyensúlyát, és ne az legyen, hogy évente 10 hónapig kizsigereled magad, aztán nyáron két hónapig fekszel, mint egy zombi. A legkisebb pihenés vagy változtatás is számít: kimész vécére, iszol egyet, esetleg egy más típusú tananyagot kezdesz tanulni: ne blicceld el az ilyen kicsi váltásokat sem! Elalvás előtt közvetlenül már csak akkor tanulj, ha nagyon muszáj minden percet kihasználnod, egyébként hagyd, hogy lepörögjön az agyad, és ne a tananyagon kattogjon még alvás helyett is. Alakíts ki egy napi rutint az otthoni időszakra is, amely a tanulást és a pihenést is tartalmazza — utóbbi pedig jelentse azt, amit neked a pihenés jelent: mozizást, sportot, barátokkal lógást, táncot, barkácsolást, olvasást, videojátékozást, blogírást, netezést… Te tudod a legjobban, hogy téged mi kapcsol ki. :) A szórakozás nemhogy fontos, de elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudj teljesíteni. Tölts időt azzal és azokkal, amit és akiket szeretsz, utána a tanulás is jobban fog menni.


De azért ne legyél maximalista!

Mindez persze nem jelenti azt, hogy 100%-ban felkészült és hibátlan magaviseletű diák voltam, sőt. :) Az órai levelezéseket a mai napig őrzöm (a fele utalást már nem is értem), feljegyeztem az aranyköpéseket, nagyon szép illusztrációkat rajzoltam a versekhez az irodalmi szövegkönyvben (de tényleg, a Tiszai csönd alatt egy nagy barna pók van). Hintáztam a széken, és nem egyszer kellett rámszólni, hogy ne dumáljak állandóan. (Sorry, azóta se “múlt el”. :D) Viszont nagyon pedáns hetes voltam, imádtam táblát mosni. :) Szerettem tanulni, de nem minden ment ugyanúgy — matekból és fizikából is jártam korrepetálásra egy tündéri főiskolás lányhoz. (Kriszti, fogalmam sincs, hogy hol vagy most, ha ezt olvasod, légyszi írj már rám! ♥). Még abból se voltam színötös, ami jól ment. Az egyik legemlékezetesebb egyesem úgy született, hogy töriből feleltem ötösre, aztán mivel úgy gondoltam, hogy nincs az az isten, hogy két egymás utáni órán feleljek, adtam magamnak egy “szabadnapot”, és a következő órára nem készültem. Kistanár tartotta az órát, aki nem tudta, hogy én feleltem előző órán (fura belegondolni, hogy valószínűleg sokkal fiatalabb volt, mint én most), első padban ültem, és naná, hogy a “feleljél mondjuk… te” után rám mutatott az ujja. Egy büdös szót nem tudtam, szépen be is írta az egyest, szegény kínosabban érezte magát, mint én. De az is mókás volt, amikor bioszon a naplóból felcsapva kellett kiválasztanom az aznapi felelőt, és sikerült magamat kihúzni. Az is egy jó kis egyes lett, totál szétestem. Szóval voltak ilyen sztorik, de ez nem jelent semmit, nem történt tragédia, és hála az égnek a szüleim is teljesen normálisan álltak a dologhoz, soha nem büntettek jegyekért. Aztán látjátok, milyen züllött ember lettem. :D

Jó tanulást mindenkinek!

Forrás: http://www.urban-eve.hu/2013/08/28/igy-tanulj-hatekonyabban/


Besorolás tagozat: 

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT