KRÓNIKA

Gyalogtúra a Bakonyban

Tavaly nyáron porva-cseszneki túrán vettünk részt. Vonattal mentünk, és mivel egy elég eldugott helyen van, ezért négyszer kellett átszállnunk. Összesen 6 órát utaztunk. Kívülről nagyon takaros házban volt a szállás. Belülről nem volt annyira szép, de tökéletes volt alvásra.

Első nap nem mentünk messze, csak a környéket barangoltuk körbe. Második nap reggel egy kisebb csoporttal elmentünk vonattal a legközelebbi településre bevásárolni. Megvettünk mindent a háromnapos túrára. Mivel ritkán jár a vonat, gyalog indultunk vissza a kísérő tanárnő szerint három kilométeres útra. Megfáradva értük el a második falut, ahol láttunk egy táblát, amire az volt írva, hogy még 5 kilométer. Amikor fáradtan hazaértünk, akkor indult a másik csapat túrázni.

 

Mi öten nem tartottunk velük, maradtunk, hogy tüzet rakjunk az esti sütögetéshez. Legalább másfél órát próbálkoztunk sikertelenül, ezért feladtuk. A megoldás az lett, hogy a szobánkban volt egy kályha, amire alufóliából formált tepsit tettünk, és azon sütöttünk.

Amikor este megérkeztek a többiek, akkor derült ki, hogy a szomszédoknak maradt parazsuk, így a vacsorakérdés megoldódott. A lányok megkértek minket, hogy nekik is gyújtsunk be a kályhába. Az egyik osztálytársunk megtette, és egy tuskót tett a kályha tetejére száradni. Fél óra múlva a lányok ijedten jöttek, hogy a szobájuk tele van füsttel a kályhán felejtett tuskó miatt.

Az utolsó napot egy vasárnapi misével kezdtük. Ez után összepakoltunk, kitakarítottuk a házat, rendet raktunk magunk után, és elindultunk hazafelé. Délután ötre megfáradtan, de lelkileg felfrissülve és kellemes élményekkel gazdagodva érkeztünk haza Nagykanizsára.

Szányi Dániel 11. a

KÉPTÁR

FILMTÁR

DIÁKSAROK

PIARISTA BOLT